"Introduction

The Hungarian language is academically considered a Uralic language, related to Mansi, Khanty, Estonian and Finnish, inter alia. However, over 21 percent of Hungarian word roots are derived from Uralic languages, while some 30 percent are of uncertain origin (Kenesei 2004: 134). The present study identifies that ten basic Hungarian word roots actually have etymological equivalents in the Yeniseian languages. It is reasonable to suggest that these etyma belong to a Hunnic substratum that is related to Yeniseian.

[...]

Conclusion

The present study has identified ten Hungarian and Yeniseian shared etymologies that belong to the basic vocabulary, and observes that a regular sound change can be stated in three Hungarian and Yeniseian shared etymologies. The regular sound change validates the etymological connection between Hungarian and Yeniseian. The Hungarian and Yeniseian shared etymologies support a Hunnic continuity that includes the historical Xiongnu, the Huns, the Hunnic substratum of Hungarian, and the attested Yeniseian languages."

/ Gao Jingyi, az észtországi Tartui Egyetemről, 2014 /

A magyar nyelvet akadémiailag egy uráli nyelvnek tartják, többek között a manysi, hanti, észt és finn rokonának. Azonban több mint 21 százaléka a magyar szótöveknek származik csak uráli nyelvekből, míg úgy 30 százalékuk ismeretlen eredetű (Kenesei 2004: 134). A jelen tanulmány felfedi, hogy tíz magyar alap szótőnek tulajdonképpen szótörténeti megfelelői vannak a jenyiszeji nyelvekben. Ésszerű azt feltételezni, hogy ezek az ősszavak (etimonok) a hun alsóbb nyelvi réteghez (szubsztrátumhoz) tartoznak, ami rokona a jenyiszejinek.

[...]

A jelen tanulmány azonosított tíz magyar és jenyiszeji közös szószármaztatást, amelyek az alapszókincshez tartoznak, és megfigyelései szerint egy szabályos hangváltozást lehet kimutatni három magyar és jenyiszeji közös szószármaztatásokban. A szabályos hangváltozás igazolja a szótörténeti kapcsolatot a magyar és a jenyiszeji között. A magyar és jenyiszeji közös szószármaztatások támogatják a hun folytonosságot, ami magába foglalja a történelmi hsziungnukat, a hunokat, a magyar nyelv hun alsóbb nyelvi rétegét, valamint a tanúsított jenyiszeji nyelveket.

A tanulmány a Central Asiatic Journalban jelent meg 2014-ben, kivonata elérhető itt.

Az említett szavak között ilyenek szerepelnek például: tó, hó, só

:)

Szerző: Olman  2014.07.04. 10:19 Szólj hozzá!

Címkék: magyar hun összehasonlító nyelvészet

2012 október 6-7-én nemzetközi hírű nyelvész professzorok részvételével Czuczor-Fogarasi emlékkonferenciát rendeztek Budaörsön a szótár első megjelenésének 150. évfordulója alkalmából.

Szerző: Olman  2013.12.25. 00:11 Szólj hozzá!

Címkék: magyar szótár lényegiség czuczor-fogarasi

CarexRiparia1

siska
(Carex riparia; parti sás)

A bakonyi mellett egy másik ősi disznófajunk, a szalontaira is használt régi elnevezés, a tasla (Kecskemét), siska vagy ziska (Kemenesalja, Mohács, Zala m., Vas m.; legkorábbi egyértelmű említése 1688-ból való, bár személynévként 1419-ben is előfordult oklevelekben), siskafülű (Somogy m.) vagy suski (Csongrád) a kajlán lekonyuló, előreálló széles fülekre utal. Herman Ottó szerb disznófajként is jegyzi A magyar pásztorok nyelvkincse (1914) c. munkájában. Az MTESz ismeretlen eredetűnek tartja, Rácz János Állatnevek enciklopédiája (2012, Tinta Könyvkiadó) c. művében vitatott eredetűként jegyzi, illetve horvát eredetet feltételez: „A siskát a horvátok, mint a legrosszabb formájú házi sertésüket tartották számon.” Gönyei Ébner Sándor leírásában már keveredni látszik a siska és a mangalica keresztezéséből keletkezett ritkés disznófajta és az eredeti siska fajta jelentése:

„Az ősi siska – a zselici disznó suttyogó szőrű [felálló sertéjű] ritkés disznó volt, nagy járó természetű.”

Régi, gyökközpontú szótárunk (CzF) és tájszótáraink számos, jelentésében hasonló szót őriztek meg, köztük szép számmal akad olyan, ami susogást, sisegést fejez ki.

Szerző: Olman  2012.10.20. 12:17 Szólj hozzá!

Címkék: magyar s állatok lényegiség

Pachnoda-sinuata-mimicry-uncroppedHonnan származhat a csal és csel szavunk? Származik-e másoktól? Nem meglepő módon ismeretlen eredetűnek tartják. Utánajártunk, s utunk során a Közel-Kelet után szinte egész Dél-Ázsiát bebarangoltuk.

Szerző: Olman  2012.10.17. 20:00 Szólj hozzá!

Címkék: cs l

Az R hang lényegisége II.

Eddigi vizsgálataim során egyes nyelvekben az adott hangzóval előforduló szavaknál, vagy akár hasonló szóalakoknál más jelentésre (is) leltem, mint a magyar szókincs alapján kikövetkeztetett alapértemények. Olykor az írásban azonos jellel jelölt hang ejtése többé-kevésbé eltér, így ezen összefüggés mentén kutattam tovább. Azt tapasztaltam, hogy a korábban feltárt érteményeket kiegészítő vagy azoktól eltérő jelentéshalmazok az adott hang ejtési sajátosságát tükrözték. Feltételezem, hogy az azonosan ejtett hangok esetén nem adódnak új jelentéshalmazok, bár ez inkább csak az emberi nyelvek minden beszédhangján elvégzett alapos vizsgálat után jelenthető ki biztosan. Ugyanakkor e megfigyelés már a kutatás ezen szakaszában is megerősíti azon feltételezett nyelvi-élettani kapcsolat létezését, miszerint a hanghoz kapcsolódó alapvető jelentéskörök (alapértemények) a hangképzéssel szorosan összefüggenek, vélhetően abból is adódnak. Ezt a magyar R hangzónál igazoltam. E jelenség egyetemességének fejtegetésénél a magyar szókincs alapján felismert összefüggésekre és szótárak alapján összegyűjtött szókincsre hagyatkozom.

Szerző: Olman  2012.07.27. 13:22 Szólj hozzá!

Címkék: r hangtan lényegiség

A (magyar) R hangzó alapérteménye

Az előzőekben bemutattunk számos példát az R hangzó alkalmazására mind a magyar, mind más nyelvekben. Sok esetben a hangzó által hordozott lényegiség nyelvtől függetlenül azonos volt. De a szemléltetett példák nem egyetlen érteményt jellemeztek. Ha veszünk egy kellően részletes magyar értelmező szótárt (például a Czuczor-Fogarasi szótárt), tüzetesen átnézzük és rendszerezzük az összes olyan szót, amelynek gyökében – vagyis nagyjából az első szótagjában – R szerepel, akkor az alábbi nagyobb jelentésköröket különböztethetjük meg:

  • erő:rfiasság, tartás, nyersség, durvaság, uralom, rend stb.
  • (ki)eredő hatás: irányuló, érő, áradó, ragyogó, kimeredő, kiterjedő, eredmény stb.
  • ártás, részekre bontás: rontás, rombolás, ragadozó, rész, maradvány, darab stb.
  • ismétlődés: forgás, pörgés, kerekség, görgés, rárakódás, sorozat stb.
  • élénk színhatás:rös, piros, barna, rózsa, vér, pír stb.
  • tűz, égés: parázs, perzselés, zsarátnok, korom, gerjedés, ra, forróság stb.
Szerző: Olman  2012.07.17. 14:26 2 komment

Címkék: r írásjelek rovás hangtan lényegiség

Legtöbb madárnevünk egyértelműen hangutánzó, hangfestő eredetű (az állat sajátos hangjából fakadóan, például cinege, héja, gyurgyalag, szajkó stb.), esetleg népetimológiai „továbbköltésekkel” (pl. nyitnikék), mások többnyire valamely küllembeli (szín, alak, tollazat, pl. zöldike, vörösbegy, keresztcsőrű, sarlósfecske) vagy viselkedésbeli (rendszerint a lény táplálkozásához vagy szélesb értelemben vett életmódjához kötődő, pl. egerészölyv, halászsas, búvár, kőforgató, légykapó, meggyvágó, sárjáró) tulajdonságra utalnak. A nemrégiben megjelent Jakabb Oszkár Madárnévkalauz c. művében bőségesen találunk szófejtéseket a Kárpát-medence szárnyas lényeiről. Néhány, kifejezetten ősi néphonos madárnév eredetének kérdéseire azonban nem tér ki, például a gém (bár a gémeskúttal való kapcsolatát megemlíti), a gólya, a sólyom, a keselyű vagy pedig a sas (amelyet a perzsa uralkodói címet kifejező sah szóból eredeztet, Sára Péter nyomán), ahol a hangutánzó eredet nem merül fel.

Jelen cikkben ezt kívánnám pótolni néhány megfigyeléssel, véleménnyel a szavakat alkotó hangzók természeti okait kutatva. Talán ezzel némileg fel is rázom a blogot szendergéséből. Mondabeli madarunk, a turul nevéről is szót ejtek, elhelyezve őt a magyar kifejezéseknél észlelt csodálatos rendszerben.

Szerző: Olman  2012.04.24. 21:18 Szólj hozzá!

Címkék: b g ny s állatok ly hangtan népetimológia mondavilág

XN Autumn Beech Forest 508Népszerű – ám általában semmilyen hiteles forrással alá nem támasztott – elképzelés, hogy az angol bacon eredetileg a magyar bakonyi szalonna lenne. Nos, ma már  szemmel láthatóan nincs közük egymáshoz azon kívül, hogy mindkettő disznóból származik és tartalmaz zsíros részt. A bacont Amerikában szinte mindig füstölik, és hasaalja-szalonnából (pork belly) készítik, míg Nagy-Britanniában és Európában leginkább oldalszalonnából (side, flitch), hátszalonnából (fatback) vagy húsosabb hátszínből (loin) készítik és ritkán füstölik. A reklámokban és a filmekben rendszerint a kiváló zsír-hús arányú, jellegzetesen csíkos darabokat mutogatják.
Mi magyarok is készítünk húsos szalonnákat. A hátszínből való ún. back baconre talán a legjobban az angolszalonna vagy (ennek a már megfüstölt és szeletelt változataként) baconszalonna néven illetett, a háti húsos résszel (karaj) együtt bontott zsírétkünk hasonlít. Az oldalassal együtt leválasztott rész sóval és füstölve tartósítva kolozsvári szalonnaként kapható, amely megfőzve császárszalonna lesz. Igazából ezek egyike sem ugyanaz, mint az angol bacon, csak többé-kevésbé hasonlítanak hozzá. Vajon van-e köze a bacon teuton/germán ősének a bakonyi bükkösök makkon nevelt ősi magyar sertésfajtájához, esetleg közösek-e a gyökereik? Ennek igyekszünk utánajárni...

Szerző: Olman  2010.10.19. 06:35 5 komment

Címkék: b magyar k g növények m állatok ételek helységnevek

Ősi magyar állatfajtánk elnevezése első látásra némi gondot okozott, amikor megpróbáltam megtalálni a helyét az R-kezdetű szavak hálózatában. Az MTESz és Zaicz álláspontja a racka elnevezéssel kapcsolatosan nem mentes kétségektől, de valószínűsíthetően magyar fejleménynek tartja, nyelvjárási és állattenyésztési szóként jegyzi. Legkorábbi feljegyzését egy német szövegből idézi (1799: racsco), és kapcsolatba hozza más tájnyelvi szavakkal (raci, raca, racó). A Magyar Néprajz (2001), Juhtartás c. fejezete így szól a név eredetéről:

„A rackajuh (magyar racka, hortobágyi racka) kevert gyapjas, hosszúfarkú (24 csigolya) parlagi juh. [...] A racka szó nyelvünkben meglehetősen későn, csak a 18. század végén jelent meg. Úgy tűnik, hogy a régi fajtának csak a merinó birkák érkezése után adtak nevet. (A szót a nyelvtudomány magyar fejleménynek tartja - TESz).”

Szerző: Olman  2010.06.21. 23:07 6 komment

Címkék: magyar c r színek k cs t z sz állatok

J. Dorman Steele, Fourteen Weeks in Natural Philosophy, New York, A. S. Barnes, 1869), pp 93-94Evés közben jön meg az étvágy – szokás mondani. Én is az R hangokról szóló „nagy öszefoglaló cikksorozatot” írogatva jutottam oda mégis, hogy előbb egy kisebb cikket közöljek, a későbbi rövid magyarázataim is remélhetően világosabbá válnak ezáltal. Egy szónak ugyanis nehezen találtam a helyét a gyökhangok és jelentéskörök szerint alakult csoportokban, így alaposabban utánanéztem. Nem lepett meg, hogy ez is  az ismeretlen és bizonytalan eredetűek árvaházában kallódik.

A rézsút szavunkkal találkozván könnyen ösvényfélére, pályára gondolhatunk az szóvégi -út miatt és a járással, haladással kapcsolatos jelentésköréből kifolyólag. Ez azonban csak népetimológia. Eredetileg magas hangrendű rag járult a magas hangrendű tőhoz, de ettől némely tájakon eltértek, és kialakult az -ut, -utt, illetve megnyúlt változatban az -út rag, ami valójában nem az út szavunkat takarja, hanem pusztán helyhatározó rag. Az -att, -ett, -ott, -ött, -ütt ragok édestestvére, amelyeket a tárgyat (vagyis célt, célpontot; v.ö. angol target) vagy távoli helyet kijelölő T gyökhangunkból képeztek. Az idők során különféle, módot illetve helyet kifejező toldalékok tapadtak az MTESz és Zaicz szótárában is ismeretlen eredetűnek tartott rés, illetve később rézs alakban előforduló alapszóhoz:

(1759) résőtt, (1786) résott, (1791) rézsut v. résútosan, (1792) rézsutt v. rézsent, (1793) résultosan, (1796) rézsünt v. rézsént, (1800) rézsült, (1808) résútt, (1810) rézsütt, (1822) résünt, (1835) rézsint v. rézsünt, (1837) rézsútt, (1838) rézsút v. rizsótt, (1846) rézsuntos (1856) rézsúnt, (1882) rézsont, (1892) rézsűt v. rizsott v. rezsünt v. rézsint v. rizsót v. rőzsünt [keresztirányba, ferdén (haladás); a fő útról kitérő oldalas, ferde, mellékes út; v.ö. német schräg], rézsű [út melletti oldalfal, mesterséges földfeltöltések lejtős oldala (a lejtő szintén rézsútos, ferde)], (1780) rézsül [1. rézsútos lesz; 2. rézsútosan], (1802) rézsun v. rézson [rézsútosan];

Szerző: Olman  2010.03.21. 21:33 Szólj hozzá!

Címkék: r s zs népetimológia

rántásÚgy tartják, a rántott ételek és a rántotta elnevezése azon alapul, ahogy a lisztes-zsiradékos rántás sütés közben összesűrűsödik, „összerándul”. Ez azonban csak népetimológia, bár minden bizonnyal ez az összefüggés adta alapját a szóbelseji N járulékhang betoldásának. Nagy mértékben tehetett hozzá a Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek (1893) című művének 106. oldalán említett, feltehetően a XVI-XVII. századból eredő halsütési útmutatás is:

„gyakran az szító vason megrántogasd, hogy meg ne ragadjon”

Sőt, egyes tájakon később a rándul igénk is felvette a „sül , pörkölődik” jelentést (lásd: Magyar Tájszótár). A ránt ige süt értelemben való használatára legkorábbról 1533-ból való írásemlékünk, de csak a XVII.-XVIII. században vált általánossá a használata. Eredetileg rát alakban létezett, amiről tanúskodik az ratoth (1430 k.), ratottath (1577 k.), rattom (1604), ráttott v. rátott (1708) szóalak számos tájnyelvi szó mellett. Látható, hogy a ránt változat megjelenésével nem szűnt meg a régi alak, sőt a székelyeknél mind a mai napig elterjettebb a régi.

Szerző: Olman  2009.12.04. 17:50 8 komment

Címkék: r t sz s ételek zs népetimológia

Nyelvtudósok a világ minden táján felfedezték, hogy a sütés, égés, izzás és más tűzzel kapcsolatos kifejezések rendkívüli gyakorisággal fordulnak elő hasonló szóalakkal, és természeti hangutánzóként határozzák meg szócsaládjaikat. Az átfogó etimológiai szótáraink (CzF, MTESz, Zaicz) egyetértenek ebben. Ugyanazon a bolygón élünk, ugyanazt a természetet utánozták őseink a szóalkotásnál, ennélfogva nem csoda, hogy a világon hivatalos rokonsági kapcsolatban nem lévő nyelvekben azonos vagy közvetlen rokon gyökhangokkal találunk ilyen szavakat. Cikksorozatunkban a vöröslő, ragyogó, rikító, áradó érteményt tükröző szavakban már rávilágítottunk a központi R gyökhangra, méghozzá kezdő hangként gyakran a P vagy a közvetlen rokonságából (B, F, V, M) kikerülő hanggal találkoztunk. Nem nehéz felismerni, hogy ezek a tulajdonságok a tűzre, hőre, égésre is igazak. Forrás, perzselés közben a rezgés gyorsul, a hő élénkebb áramlásra készteti a részecskéket, a felhevült dolgok vörösen ragyognak vagy barnává pirulnak. Jelen cikkben számos példát mutatunk be erre különféle nyelvekben persze a teljesség igénye nélkül, oly sok a példa. Emellett összefoglaljuk a vonatkozó magyar gyököket is.

Szerző: Olman  2009.11.29. 22:00 Szólj hozzá!

Címkék: b r színek p

Előző cikkünkben említettük, hogy a magyar veres, vörös szót a finnugor korinak tartott vérből vezetik le. Noha számos nyelvben megvan ez a magától értetődő kapcsolat az éltető testnedvet és a vörösességet kifejező szavak gyökei közt, de vajon a finnugor nyelveknél is igaz ez? Nézzük a vér szóalakjait:

számi/lapp vârrâ v. varra v. varr v. vørr [vér], finn veri [vér], veres [friss, új, fiatal], verevä [véres; friss, élettelteli; szép]; észt veri [vér; vérmérséklet, természet; rokon], mordvin ẃer v. ẃäŕ v. ẃär, mari/cseremisz wər v. wür, udmurt/votják vur v. ver v. vir, komi/zürjén vir, hanti/osztják wěr v. wur, manysi/vogul üwr v. wür v. wiɣr [vér];

Szerző: Olman  2009.11.20. 21:47 Szólj hozzá!

Címkék: b r színek p k növények v m

A red sunrise over the Black Sea. Photo by Moise Nicu, 2008-02-18A színek elvont fogalmak, s általában valamely konkrét dolog jellegzetes tulajdonságáról kapták nevüket. A címadó szín esetén leggyakrabban a Nap, a tűz vagy a vér vöröse adja az alapot a különféle népeknél, bár olykor egy-egy, színében jellegzetes növény vagy állat elnevezéséből is kiindulhatnak az árnyalatok nevei. Nyelvtudósaink a magyar vörös szót (hely- és személynevekben 1121: Weruss; 1121/1420: Weres; 1227: Werus; 1231: Wyrus; 1311: Weurus; 1392: Würusch) a finnugor kori ősi örökségnek tartott vérrel hozzák kapcsolatba (1138/1329: vír; 1300 k.: wir; 1372 u./1448 k.: veer, vÿer; 1416 u./1450 k.: vér). Úgy vélem, a szó szorosan kapcsolódik a virradat és a verőfény vöröses ragyogásához is, ugyanis azonosak a gyökhangi mássalhangzók (V+R) lásd még virág, virul stb. világosságot kifejező szavainkat (ezeket ősmagyar korinak tartják, amelyek a finnugor korinak tartott hangfestő világ, villan stb. kifejezésekből fakadnak).
A következőkben igyekszem bemutatni az R gyökhangnak a finnugor nyelvi területeken jócskán túlterjedő, nyelveken átívelő jelenlétét mind a vörösesség, mind a világosság alapjelentést őrző kifejezéseknél. Egyébként a virrad szó régi alakjai igen hasonlatosak a vér régi alakjaihoz (1372 u./1448 k.: vÿradolan; 1506: verrad; 1526: wyrrattanak (=virrasztanak); 1533: verad; 1608: Vérrataig; 1815: Virhad; 1838: Virjad; 1863: virnyad, vërad, vérad, vërrad, virjadik; vërraszt, vërnyaszt) amely tény csak erősíti a köztük fennálló rokonságot.

Szerző: Olman  2009.11.14. 08:00 3 komment

Címkék: d r színek g gy néphit

A felebarát [embertárs, barát, rokon], feleség [női házastárs] szavainkban a FÉL [két vagy több részre osztott egésznek egyik része] gyök található meg. Ebből kiindulva egyes nyelvészkedők körében tartja magát a nézet, hogy a férfi, férj szavaink FÉR gyöke is tulajdonképpen ebből származik (L > R hangváltással), ezzel mutatva rá arra az összefüggésre, hogy a férfi csak a nővel együtt egész, önmagában csak fél. Nos, ez a vélekedés bár igazán romantikus, nyelvi szinten gyenge alapokon áll. A férj-feleség esetén még talán-talán megállná a helyét, de mi a helyzet a férfi-nő, úr-asszony szópárokkal? Ezeknél hol a női fél? Bár a férfi tényleg összetett szó, amelynek második tagja a fi(ú), az első tagja azonban mindig is R gyökhanggal szerepelt (1395: fier fíw; 1416: firfiu; 1448: ferfyw), ahogyan a férj szavunkban is (1395: ferÿ; 1416 u./1466: fér; 1490: firy; 1518-23: fÿr).

Ha megvizsgáljuk más nyelvek azonos jelentésű szavait, hamar belátható, hogy szinte valamennyinél szerepel az R gyökhang. Sokszor az F gyökhanggal egyező vagy rokon gyökhangra (V, M, P, B, MB) bukkanunk az R társhangjaként de legalább ennyiszer el is marad, hangsúlyozva az R központi szerepét.

Szerző: Olman  2009.10.27. 20:23 19 komment

Címkék: b család r p v m f

Elterjedt az a vélekedés, hogy a fiatalokat illető süldő elnevezés alapvetően sütésre alkalmas, sütésre megérett disznót takar hasonlóan a bakfishoz, amiről ha más nem, Jókai Mór regénye óta tudjuk, hogy német átvétel. Igen fiatal, mérete miatt inkább csak sütésre (főzésre már nem) alkalmas halat jelent (Backfisch). Írják még, hogy távolabbról az angolból eredhet (backfish), első fele a back [vissza] szóra utal, mert kicsi mérete miatt sokszor visszadobják az ilyen halakat a vízbe, nem tudván értékesíteni. Később a „serdülő, de még éretlen” alapérteményét megragadva fiatal lányokra kezdték alkalmazni, amely jelentésben a magyar is átvette a kifejezést.

Süldőnek a Pallas Nagylexikon (1893-87) szerint hat hónapos kortól, a Magyar Néprajzi Lexikon (1977) szerint legfeljebb egy éves korig neveztetik a sertés. Használják még fiatal nyulakra is, de elsősorban sertésekre. A Czuczor-Fogarasi szótár (1862-74) felhozza a tájnyelvi süjdő változatot, sőt, alapalakként a sűdő szóalakot állítja be (sűdő malacz, sűdő nyúl). Továbbá említi, hogy mondják még ezen kívül, átvitt értelemben, széles körben mindenféle újoncra, növendékre, fiatalra: sűdő diák, sűdő katóna, sűdő pap, sűdő prókátor; sűdő legény, sűdő leány.

Szerző: Olman  2009.10.17. 16:00 Szólj hozzá!

Címkék: s állatok népetimológia

Amíg a fő szálat kutatom tovább, néhány népetimológiai szüleményt mutatok be röviden. Igyekszem itt is visszavezetni a szavakat a hangutánzó lényegiségig.

A magyar hóhányó kifejezést 1946-tól adatolhatóan megbízhatatlan, csaló, hazug emberekre is alkalmazzák, nem csak hólapátolással foglalkozókra. Zaicz Gábor szótára vitatott eredetűként említi, mert a németben is megvan a Schneeschaufer [fehérneműtolvaj; szó szerint: hólapátoló]. A származtatási bizonytalanság azonban alaptalan, mert a német kifejezés igen szűk, sajátos jelentést fed le, ezzel szemben a magyar szó jelentésbővítménye pedig teljesen egyezik a cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug] szóéval. Távolabbról egyébként óind eredetű a kifejezés:

szanszkrit kuh [meglep, meghökkent, ámulatba ejt, szélhámoskodással, ámítással átver] > cah [csal], kuha [szélhámos, csaló], kuhakajJa [csalás, szemfényvesztés], kuhaka v. kahaka [szélhámos, csaló,  szemfényvesztő mutatványos, becsapás, szemfényvesztés], kuhana [irigy, álszent; álszenteskedés, irigység]; páli kuha [becsapós, csalfa, hamis], kuhaka [csalfa, becsapós; csalás, becsapás, átverés], kuhanā [becsap, átver, álszenteskedik, rászed], kuheti [becsap]; urdu kuhak [csalás, átverés, megtévesztés, csel]; cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug], xoxel (hohel) [hazudik], xoxavel (hohável) [becsap, rászed, csal, hazudik], xoxajipe, xoxanipe (hohájipe, hohánipé) [hazugság], xoxalyipen (hoháljipen) [csalás], xovalyo (hováljó) [csaló]; angolcigány okki, hokka [hazudik], okkapen, okkipen [becsapás], ukraben, hoffeno, huffeno [hazug], hokkani [trükk], oxanno, hokkano [hazugság], okrabens, hokrapens, hokkipens [hazugságok];

Eszünkbe juthatnak a magyar kohol [átvitt ért. valótlan, hamis dolgokat, hazugságot kieszel, rosszat tervez] és koholmány [hamis, hazug dolog] kifejezések. Ezek azonban az érc hevítésekor keletkező hangokból, esetleg a hevített érc verésének vastag, tompa hangjától kölcsönzött régi nyelvi koh, kohó [kovácsok, lakatosok érchevítő, -olvasztó tűzhelye] szavunkból erednek, nincs közük a szanszkrit kuh szóhoz.

Gyöktükrözéssel azonban megkaphatjuk a hangutánzó eredetű HÖK v. HÖKK magyar gyököt, ami alapvetően ijedtségre, de meglepődésre, elképedésre is utal. Használják még hükk [hibázáskor kifejeződő ijedtség, meghökkenés; önállóan főnévként is: Hükköt csinálni.] alakban is. Minden bizonnyal ezt a hangélményt őrzi a szanszkrit kuh gyök is. A H és K gyökhangok együtt szemléletes és természetes módon tükrözik az ijedtségkor, meglepődéskor tapasztalható jelenséget: a lehelet megszakadását, az elakadó lélegzetet.

Szerző: Olman  2009.10.12. 08:30 6 komment

Címkék: k h népetimológia

Zaicz Gábor szótára szerint a jár finnugor kori, de a járom már déli szláv, a gyere pedig ismeretlen eredetű szó. A terjedelmi okokból félbehagyott előző cikkünkben elég szerteágazóan tárgyaltuk a származáshoz, teremtéshez, eredményhez, éréshez kötődő gyököket. A példákat megértve világossá válhat, hogy a többek közt gyerek szavunkban kimutatott ÉR gyököt fedezhetjük fel a gyer, gyere, gyersze, gyertek, gyerünk sietősebb haladásra, közeledésre, követésre felszólító igéinkben, illetve régibb, J gyökhangos változataiban (jer, jere, jersze, jerünk, jertek) is.

Ez utóbbi közvetlenebb kapcsolatban áll a JÁR gyökkel, amely gazdag szóbokorral támasztja alá a nála is régebbi ősiségű ÉR gyökkel való rokonságot. A Zaicz-féle szótár az ér kifejezést jelentésenként vizsgálva néhol vitatott, bizonytalan, esetleg török eredetűként, néhol pedig finnugor korból valónak határozza meg. Továbbá, az előző cikkünkhöz kapcsolódóan: a csíra bizonytalan, talán ugor kori, a cserje szerb-horvát, de a csalit már bizonytalan, esetleg török vagy kun. A szár és szőr szót ugor korinak, de a származik alapszavát már bizonytalannak írja, a serte szót pedig vitatott eredetűként tünteti fel.
Nos, reményeim szerint az ilyen bizonytalanságokat, ismeretlenségeket segíthet tisztázni a különféle szavak gyökök és gyökhangok szerinti összekapcsolása. A forrásnyelv meghatározására irányuló, olykor ölre menő vitáknak pedig egy huszárvágással elejét veheti a hangutánzó eredetű alaplényeg kimutatását célzó megközelítés. Így nem az szavak, kifejezések átadása-átvétele áll a középpontban, hanem a különböző népek nyelvében rejlő közös ősi alaplényeg feltárása, ami egymás jobb megértésének kulcsa lehet.

Szerző: Olman  2009.10.10. 17:45 12 komment

Címkék: r l j gy

Zaicz Gábor etimológiai szótára a gyermek kifejezést és általánosabban használt gyerek változatát tisztázatlan, esetleg bizonytalan módon kimutatható csuvasos típusú jövevényszónak veszi. Mivel gyakran utalunk újszülött utódainkra jövevényként, felmerülhet a kérdés: van-e köze a gyere szavunkhoz? Ezt egyébként ismeretlen eredetűként tünteti fel a szótár – bár megemlíti az eredetibb jerj alakot, mint feltételezhető őst. Lehet-e összefüggés a szótár szerint ugyancsak ismeretlennek tartott, bár erdélyi származást feltételező gyér [ritka, szórványos, kevés, nem sűrű] szavunk és a termetben s erőben nem bővelkedő gyermek fogalma közt? Valóban osztoznak-e ezek hárman a gyökben, ill. gyökhangokban? Kimutatható-e a kapcsolat más, jelentéseiben közel álló, és hasonlóan GY + R gyökhangokat tartalmazó szavakkal? Jelen cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Szerző: Olman  2009.10.08. 13:16 9 komment

Címkék: b család r g cs t sz s j gy

Létrehoztam egy külön lapot a blog cikkeihez felhasznált vagy később felhasználásra kerülő forrásoknak (szótárak, adatbázisok, könyvek, weboldalak), amiket nyelvenként és földrajzilag csoportosítva tálaltam. A lista folyamatosan bővül (esetleg átrendeződik), és bármikor elérhető az oldalsó menüből is (az „Ajánlók a kutatáshoz” csoportból). Ha érvénytelen vagy téves hivatkozásra bukkantok, kérlem, feltétlenül jelezzétek! Ajánlások szintén jöhetnek, leginkább online, kereshető szótárak érdekelnének!

Források és szótárgyűjtemények

Szerző: Olman  2009.09.27. 14:54 Szólj hozzá! · 1 trackback

Kedvenc blogomról csársz kérését teljesítendőn most ismét kitekintünk, s Ausztria fővárosának nevét boncolgatjuk.

Csak néhány nyelven mondják a mi Bécs elnevezésünkhöz hasonlóan, történetesen: oszmanli (Beç /becs/), romani (Bech) valamint szerb, horvát, bosnyák és óbolgár nyelven (Беч /becs/). Ezeken kívül a szlovén Dunaj elnevezés sajátos még, de ennek eredete magától értetődő, hiszen az osztrák főváros a Duna két partján áll. Más népek a Wien ilyen-olyan alakváltozatait használják szerte a világban:

német, dán, svéd, norvég, finn Wien, holland Wenen, észt Viin, lett Vīne, ízlandi Vín v. Vínarborg, welsh Fienna, ír Vín, görög Βιέννη (Biénné), katalán, litván, portugál, román, spanyol Viena, angol, olasz Vienna, francia Vienne, orosz Вена (Vena), ukrán Вiдень (Videny), romani Vidnya, szlovák Viedeň, cseh Vídeň, fehérorosz, bolgár, macedón Виена (Vjena), lengyel Wiedeń, albán Vjenë, török Viyana, máltai Vjenna, azerbajdzsáni Vyana, arab فيينا (Fiyānā v. Viyānā), jiddis װין (Vin), héber וינה (Vina), afrikaans Wene, kínai 維也納 (Weiyena), koreai (Bin v. Pin), japán ウィーン (Wīn), vietnámi Viên, indonéz Wina

Szerző: Olman  2009.09.18. 15:58 13 komment

Címkék: b cs helységnevek

Az R gyökhangot most egy kicsit félretesszük, és kitekintünk lágyabb rokonára, az L gyökhangra.

A lép szervünk szóalakját ősi, finnugor, esetleg uráli korinak tartja a nyelvtudomány, de mint azt látni fogjuk a világ többi nyelvében előforduló szóalakok is igen közel állnak a magyar változathoz, csak egy kicsit más oldalról kell ránézni a betűk/hangok kapcsolataira.
Különös dolog, hogy a nyelvek közt egyedi módon csak magyarul nevezzük egyaránt lépnek a szerven kívül még a fagyöngybogyók ragadós mézgájából készülő madárfogó csapdát (amit szláv, ill. indoeurópai eredetűnek tartanak), a méhek lakásaiként, méztárolójaként szolgáló sejtes burkot (ez belső fejlemény a finnugor korinak tartott lep igéből), ráadásul van egy  lép igénk is, amivel járásunkat illetjük (ez a nyelvészek szerint ugor kori). Mi lehet ezekben a közös, hogy ugyanúgy nevezzük őket?

Szerző: Olman  2009.09.02. 13:44 2 komment

Címkék: b p l belső szervek

Zaicz Gábor szótára szerint az oroszlán szavunk jövevényszó a török nyelvből a honfoglalás előtti időkből. Vagyis olyan időkből, amikor még a Kárpát-medence előtt mi magunk is találkozhattunk vadon élő oroszlánnal. Vajon a törökök mutatták be a magyaroknak ezt a királyi fenevadat, vagy a magyar oroszlán szavunknak ősibb gyökere is van a következőknél?

ótörök, mongol, ujgur, csagatáj arslan; perzsa رسلان ārslān, arslān, اصلان aṣlān; urdu ارسلان arslān, tatár arїslan, kazah aryslan, csuvas arǝslan, mandzsu arsalan, török aslan, kirgiz arsїlan v. arїstan v. arstan, kun astlan [oroszlán]

Szerző: Olman  2009.08.10. 01:30 15 komment

Címkék: r állatok

A cikkek közti lánc megszakadni látszik ezen  időszerűvé vált irománnyal, de igyekszem mihamarabb pótolni az összekötő szemeket. Egyesek úgy tartják, hogy a kajszi gyümölcsöt  vagy barackot jelent valamelyik török nyelven. Így a kajszibarack szerintük nem más, mint „barack-barack”, a bacon szalonna, sampinyon gomba, szenzoros érzékelő, futball labda társaságába jól illő kifejezés. Mentségükre legyen mondva, kevés szótár őrzi azt, hogy a kajszi  a barack előtt ugyanúgy egy évszakra utal, mint az őszi.

Szerző: Olman  2009.07.21. 20:16 7 komment

Címkék: k növények ételek j évszakok

Mint ahogy eddig láthattuk, a cikkek is kapcsolódnak egymáshoz valamilyen hangalaki vagy jelentést érintő módon. A bors után vizsgáljuk meg borsó szavunkat!

Szerző: Olman  2009.07.04. 16:30 Szólj hozzá!

Címkék: b r p növények ételek népetimológia

süti beállítások módosítása