Kedvenc blogomról csársz kérését teljesítendőn most ismét kitekintünk, s Ausztria fővárosának nevét boncolgatjuk.
Csak néhány nyelven mondják a mi Bécs elnevezésünkhöz hasonlóan, történetesen: oszmanli (Beç /becs/), romani (Bech) valamint szerb, horvát, bosnyák és óbolgár nyelven (Беч /becs/). Ezeken kívül a szlovén Dunaj elnevezés sajátos még, de ennek eredete magától értetődő, hiszen az osztrák főváros a Duna két partján áll. Más népek a Wien ilyen-olyan alakváltozatait használják szerte a világban:
német, dán, svéd, norvég, finn Wien, holland Wenen, észt Viin, lett Vīne, ízlandi Vín v. Vínarborg, welsh Fienna, ír Vín, görög Βιέννη (Biénné), katalán, litván, portugál, román, spanyol Viena, angol, olasz Vienna, francia Vienne, orosz Вена (Vena), ukrán Вiдень (Videny), romani Vidnya, szlovák Viedeň, cseh Vídeň, fehérorosz, bolgár, macedón Виена (Vjena), lengyel Wiedeń, albán Vjenë, török Viyana, máltai Vjenna, azerbajdzsáni Vyana, arab فيينا (Fiyānā v. Viyānā), jiddis װין (Vin), héber וינה (Vina), afrikaans Wene, kínai 維也納 (Weiyena), koreai 빈 (Bin v. Pin), japán ウィーン (Wīn), vietnámi Viên, indonéz Wina
A történészek többsége egyetért abban, hogy a rómaiak Vindobona alakban ismerték meg a Leopold hegyen lévő kelta kisváros (oppidium) nevét, amely a gall vindo- [fehér, fényes, világos; v.ö. óír find, ír-gael fionn v. bán, skót-gael v. bàn, manx bane, welsh gwyn, corni guyn, breton gwenn (ua.)], illetve bona [alap, fenerődített hely, város, kikötő; v.ö. Juliabona (Julius Ceasar kikötője), Bonn, Bononia stb. helységnevek] összetételéből alakult. A források „fehér birtok” vagy „fehér föld” jelentéssel hivatkoznak rá, de érdemes összevetni az alábbiakkal:
ír-gael, skót-gael bonn [alap], óír és ír bond [alap], bun [alap, alj, fenék; tönk, tuskó], szanszkrit budhna [fenék, padló, talaj, alap, fa tövem vmi legmélyebben fekvő része], latin fundus [fenék, alj; föld, földbirtok, telek]
A végső névváltozat kialakulását a következőképp vélik a nyelvészek: Vindovona, Vindovina, Vindomina, Videnica, Vidunji, Viden, Weinne, Wien.
Egy másik elmélet szerint a város neve a Kr. e. IV. századi kelta La-Téne-korszak Vedunia [erdei patak] elnevezésből vezethető le, és ennek bizonyítékaként a Wien folyó jobb partján a 3. kerületben elhelyezkedő településre hivatkoznak. Eszerint a Vedunia elnevezésből formálódott ki a Veidina név, és ebből a későbbi ófelnémetben Venia, Wenia vagy Wennia (és középfelnémetül) Wienne, mely máig megőrződött a nyelvjárási Wean alakban. Megint másik vélekedés szerint a rómaiak előtti időben Vianomina volt a helység neve és csak később lett belőle Vindobona.
A Czuczor-Fogarasi szótár ekképp nyilatkozik az eredetelméletekről:
Eredetére nézve némelyek szerint a magyar becs szótól vette volna nevezetét. (Vienna Alkaidi, Adalberto Ostrichiae Comiti nuptae, a Stephano Rege in pretium dotis collata). l. Berzeviczy: De industria et commercio Hungariae, Leutschoviae 1797. Mások Vend vagy vendisch névből alakultnak hiszik, a v b-vel könnyen felcseréltetvén, mint olyvá = olybá, s megfordítva Veszprém = Beszprém.
Vend nyelven valóban beszéltek osztrák területeken is, de ebből levezetni még a Wien városnevet is meglehetősen erőltetettnek tűnik – eltérően az idézettel alátámasztott másikkal, amely még hitelesebb lesz, ha szótörténeti és földrajzi vonatkozásait is bemutatjuk.
A magyar alakhoz közeli változatot használó népekkel mind volt kapcsolatunk a történelem során, így mondhatnánk, hogy a magyarból is átvehették. Azonban az óbolgár (óegyházi szláv) és a régi török nyelv is kapcsolatban állt már a „magyar idők” előtt, mivel az óbolgár törzsek türk származásúak voltak, így valószínűleg török ősiségű a Bécs elnevezés is.
Távolabbi, belső-ázsiai származást erősítenek meg a hajdan avarlakta településeink nevei: Óbecse, Becse, Becsehely, Becsvölgye, Becsfalva, Tiszabecs, Szamosbecs, (Nagy-)Becskerek. Körmendi Ferenc az Avar szavak a Tisza mente földrajzi neveiben c. írásában ezt a becse v. becs névrészt a magyar becs v. böcs, becses v. böcsös, csecsebecse, becsmérel, becsület stb. szavainkban továbbélő avar kifejezéssel azonosítja. A Zaicz-féle etimológiai szótár szerint ismeretlen eredetű a BECS alapszavunk, pedig ez a gyök szemmel láthatóan jól tükrözi a gyökhangok alapérteményeit, és a cikk végén jelentésben és szóalakban is ázsiai rokonságára lelünk.
A B gyökhangot tartalmazó szavaink jelentős része (és számtalan külföldi szó is) beltartalomra, valamilyen belső(ben zajló), esetleg belülről kifakadó dologra utal. A B hangot ugyanis összezárt ajkakkal, pofánkat bőre dagasztván, szándékosan benntartott levegővel képezzük. A CS gyökhangban pedig többnyire az összeérintés, összegyűlés, összesűrűsödés alapérteményét fedezhetjük fel, amely a testek találkozásakor (mondhatni csatlakozásakor, egymáshoz csapódásakor) adott hangra utal. Magát a CS hangot szájunkat csücsörítve, a nyelvünk csúcsát szájpadlásunkhoz érintve formáljuk, összesűrítve ott a levegőt.
Az említett cikkből kiderül, hogy az avarok kincseiket, értékeiket, háziállataikat sáncokkal körülvett őrzőhelyre gyűjtötték össze, és Bécs települése is ilyen hely lehetett a leletek alapján. Párhuzamként megemlíti a becs kifejezésünk régebbi „páncélszekrény” illetve erdélyi „börtön” jelentését. Írja továbbá:
A bécsi, nevezzük így, őrzőhely (becs) avar eredete kétségtelen, hisz az avar történelmi források /2/ említik, hogy a mai Bécsi-erdő területe Avar-hegy név alatt volt ismert akkoriban. [...] Az avar leletek száma napról napra nő Bécs központi részében, ahol már nyolc belvárosi kerületben nemcsak egyes sírok, hanem egész avar temetők találhatók.
Az időnként felhangzó szláv eredetelméletet cáfolja, hogy Bécs területén olyan szláv népek éltek, akik nem a Беч alakot használták, hanem a latin változatot szlávosították (lásd Körmendi cikkét, amely tényekkel zárja ki a névadásból a többi szláv népet is). Továbbá:
Ha egy magyar–(ó)török összehasonlító szótárban /7/ megkeressük a becs szót, azt a belső-ázsiai török (fonetikusan írva) bedzs szónak megfelelőjeként találjuk meg, amely különben ékszert, díszt, átvitt értelemben kincset, értéket jelent. A magyarban ma is használt – eredetileg ótörök – csecsebecs, később csecsebecse kifejezés jelentése szép ékszer, ékes dísz.
A magyar BECS gyökkel való alaki és jelentésbeni párhuzamokat tovább vizsgálva a következőket találhatjuk, megerősítvén a belső-ázsiai eredetet:
írott mongol ači, közép-mongol xači, halha ač, kalmük ačǝ, ordoszi, dagur ači [kegy, megbecsülés]; ótörök ačɨɣ [becses, drága ajándék]; török biçmek [felbecsül, megbecsül (szó szerint: megszab)], değer biçen [értékbecslő, becsüs; v.ö. değer (érték)]; szanszkrit bhadzs [eloszt, osztozik; bír, birtokol, részt vesz, részt vállal; szolgál, tisztel, szeret, imád, űz, hajszol], bhadzsana [birtoklás; tisztelet, imádat, odaadás]; katui pɔ:j v. (nyj.) pâ:j [hozomány; kifizeti a hozományt]; kínai 寶 băo [valódi kincs, becsesség; értékes, megbecsült; a piktogramm szó szerinti értelmezése: „értékek (jáde, agyagedény és kagylóhéj) a tető alatt”], 褒 bāo [dícsér, jutalmaz; pikt.: „drága ruhák, amelyek a nagyrabecsültség jelképei”], 保 băo [védelmez, óv, őriz; pikt.: „ember takaróba bugyolált gyermekkel”], 堡 băo [fallal körülvett település; pikt.: „védett hely”], 抱 bào [átölel, karjaiba vesz; pikt.: „ölelő karok”]
A magyar gyökök közt a BŐCS v. BÖLCS gyöknél találhatunk rokonságra, amely a belső értékeket hangsúlyozó mély tudást, tiszteletreméltóságot fejez ki. Érdekesség, hogy a középfelnémet, középalnémet illetve közép-holland wīen szó jelentése „szent, megszentelt”, amely átvitt értelemben ugyancsak a tisztelethez és a megbecsüléshez köthető.
Továbbá ismert a mondás: Magyarnak Pécs, németnek Bécs. Az avar sírokban szintén páratlanul gazdag Pécs városa (törökül: Peçuy, szerbül: Печуј, horvátul: Pečuh) is minden bizonnyal a körülkerített őrzőhelyről, a becsről kapta nevét.