Előző cikkünkben említettük, hogy a magyar veres, vörös szót a finnugor korinak tartott vérből vezetik le. Noha számos nyelvben megvan ez a magától értetődő kapcsolat az éltető testnedvet és a vörösességet kifejező szavak gyökei közt, de vajon a finnugor nyelveknél is igaz ez? Nézzük a vér szóalakjait:

számi/lapp vârrâ v. varra v. varr v. vørr [vér], finn veri [vér], veres [friss, új, fiatal], verevä [véres; friss, élettelteli; szép]; észt veri [vér; vérmérséklet, természet; rokon], mordvin ẃer v. ẃäŕ v. ẃär, mari/cseremisz wər v. wür, udmurt/votják vur v. ver v. vir, komi/zürjén vir, hanti/osztják wěr v. wur, manysi/vogul üwr v. wür v. wiɣr [vér];

Mint látható, a magyar vér elnevezés kapcsolata kétségtelen a finnugor nyelvcsalád nyelveivel. Ezzel szemben a vörösesség érdekes módon csak a déli észteknél (verev) és a manysiknál (wiɣr) alakult V+R gyökhangokkal vér-véres-vörös mintára. Más finnugor nyelvekben a P+N gyökhangkapcsolattal szerepel. Úgy tartják, ez a volgai és ugor népeknél ma is élő [haj, szőr] kifejezésből, haj > vörös haj > vörös jelentésváltozáson keresztül alakult ki.

észt puna- v. punane [vörös; vörös szőrű állatok (pl. róka)], punakas [pirosas, rőt, vörhenyes], punaste [vöröses], punastama [arcpír, hajnalpír] > finn puna [piros, pirosság, pír], punainen [piros, vörös], punakka [pirospozsgás, vörös]; lív punni, inkeri punnain [piros, vörös];
mordvin pona, mari/cseremisz, manysi/vogul pun, hanti/osztják pün [haj, szőr, tollazat; v.ö. magyar fan (szeméremszőr), írott mandzsu fuńexe (haj, szőr), ójapán pane (tollazat)];


Figyeljük meg, hogy más nyelvekben miként alakult ki a vér és a vörösesség kapcsolata!
A szlávoknál nyers, véres hús óind eredetű elnevezéséből fakad a vér és a vörös szín neve, de igen hasonló szóalakok figyelhető meg egyes kelta nyelvekben, a baszkok vörösességre és vérre utaló kifejezései pedig szintén összefüggésbe hozhatóak az éretlenséggel, nyersséggel, durvasággal (bár legalább ennyire a hevítéssel, izzással is):

szanszkrit kravis [nyers, véres hús; tetem], krUra [sebesült, sérült; nyers, véres, durva, erőszakos]; tamil kuruti [vér, vörös], malajálam kuruti [vér], kannada kurudi [vörös víz (kurkuma és lime keverékéből készül)]; nagar gir ["sebből folyó víz"; vér]; avesztán xrūra- [véres], xrūm [véres húsdarab]; ógörög κρέας (kréasz) [húsdarab, tetem]; lett kreve [kifakadt vér; var]; orosz кровь (krovj), óporosz krawia, litván kraũjas, lengyel krew, cseh krev, szlovén kȓv, szerb, horvát, bosnyák, macedón, bolgár, szlovák krv [vér]; macedón krvav [vörös]; korai ír cró v. crú, közép-ír cró, skót crà v. crò, walesi crau, corni crow [vér]; latin cruor [testből kifolyt vér; vérengzés, gyilkolás], crudus [véres, vérző; éretlen, fiatal, nyers, durva], spanyol crúor [vér]; óészaki hrár, óangol hrēow v. hrēaw v. hræv, ószász hrā, ófelnémet (h)rāo, norvég, svéd, dán , közép-holland, holland, középalnémet, középfelnémet , angol raw, rough, német rauh, roh [nyers, durva];
baszk gordin [nyers, durva, éretlen; erőszakos, kegyetlen; nyers, véres hús], gori [lángoló, izzó, forró; v.ö. óír geir (melegszik)], guritu v. gortu [pirul, vörösen ragyog, vöröslik], gorri [véres, vörös], gorritu [vörösödik, elvörösödik, elpirul], gorriska [pirospozsgás, vöröses], gorrindol [bíbor], gorrimin [skarlát], gorribizi [cinóbervörös], gorrilun [gesztenyebarna];


Az előző cikkre visszatekintve az oroszban a ragyogás-vörösesség jelentéskapcsolat is megfigyelhető a pompa, szépség kifejezésén keresztül:

orosz краса (krasza) [pompa, szépség], красить (kraszity) [fest]; красный (krasznij) [piros], краснеть (krasznyety) [piroslik, pirosodik, elpirul, elvörösödik];
 
A magyar karmazsin [erős, élénk, mélyvörös szín, egy kis kék árnyalattal; (színszótári leírás)] és a kármin [dél-amerikai kaktuszfajtán élősködő pajzstetű (Dactylopius coccus) nedvéből nyert élénk vörösesbíbor festék; (színszótári leírás)] szavak eredete egy-egy rovarhoz köthető, amelynek neve a féregmozgás hangfestő szavából ered:

szanszkrit kram [lép, halad, jár, kinyúlik, előrenyúlik, előretör, törekszik, igyekszik] > kRmi [féreg; rovar; rovarok által termelt vörös festék; szűkebb értelemben: a karmazsin- (Quercus coccifera) v. bíbortölgyfákon (Quercus coccinea) élősködő karmazsin- v. bíbortetvek (Kermes) nőstényei által termelt élénk vörös nedv; magukat a tetveket is így nevezik, megszárítva festésre használják őket; v.ö. litván kirminis, orosz червь (cservj), latin quermis > vermis, angol worm (féreg) stb.] > kRmirAga [a rovarok nedvével vörösre fest], kRmija [férgek termelte (pl. mint a selyemhernyó selyme, a karmazsintetvek vörös nedve)] > pahlavi karmir v. klmyr [karmazsin], perzsa, urdu قرمزی  qirmizī [karmazsin, skarlát, vörös; vérszínű; v.ö. قرمز qirmiz v. qermez (karmazsintetű), قرمزی روز qirmizī-roz (hajnalpír)], arab قِرْمِزيّ kirmizī v. qirmiziyy [ua.; v.ö. قِرْمِز qirmiz (karmazsintetű)] > török kırmızı [vörös, piros] > óbolgár (óegyházi szláv) čruminu [karmazsin]; középkori latin cremesinus [karmazsin], carminus [kármin], óspanyol cremesin [karmazsin; szó szerint: „karmazsintetűhöz tartozó”]; (innen latin vagy arab-perzsa közvetítéssel elterjedtek Európa számos nyelvébe is mint általános vörös, vagy annak egy adott árnyalatára vonatkozó színelnevezések)

Hasonló szóalkotási mód található meg a szláv nyelvekben is, ahol az évelő szikárkán (Scleranthus perennis L., lengyelül czerwiec trwały am. „állandóan tetves”) élősködő lengyel bíborpajzstetű (Porphyrophora polonica; lengyelül czerwiec polski am. „lengyel tetű”) által termelt nedv vörösessége adja az alapot. Egyébként ezeket a kifejezéseket ugyancsak a fentebbi szanszkrit kRmi ősre szoktak visszavezetni, de érdemes összevetni a  nyers húsra, vérre utaló származtatási vonallal (kravis) is különös tekintettel a délszláv szavakat tekintve. Ez ugyancsak valamilyen közös (legalábbis rokon), hangutánzó-hangfestő gyökeret feltételez. Képies jelentéskapcsolat okán is elképzelhető az összefüggés a véres döghús szanszkrit nevéből fakadó délszláv vér (krv) elnevezése és a tetemben tenyésző férgek délszláv neve (crv) között.

orosz червь (cservj) v. червяк (cservjak), belorusz чарвяк (csarvjak), ukrán черв'як (cserv'jak), bolgár червей (cservej), lengyel czerw, cseh, szlovák červ, szerb, horvát, bosnyák, macedón crv v. crvi'c [féreg, lárva, pondró];
orosz Чермный (csermnyj) [karmazsinvörös, szedervörös, sötétvörös; vérszínű], чермность (csermnoszty) [szederjes, pirospozsgás], belorusz чырвоны (csjrvony), ukrán червоний (cservonyj), bolgár червен (cserven), lengyel czerwony, cseh, szlovák červený [vörös], czerwony [vörös, piros], czerwień [vörösesség], szerb, horvát, bosnyák, macedón crven [vörös];


Az újlatin nyelvekben is kialakult ez a jelentéskapcsolat, amely a legélénkebb vörös árnyalat, a cinóbervörös (színszótári leírás) elnevezését eredményezte számos európai nyelvben:

latin quermis > vermis [féreg, lárva, nyű, szú] > kései latin vermiculus [„kis féreg, pondró”, karmazsintetű (Kermes vermilio)] > ófrancia vermeil [ragyogó vörös; vörös festék] > vermeillon [cinóbervörös], portugál vermelho, katalán vermell [vörös], spanyol bermellón, olasz vermiglione, francia vermillon, angol, svéd vermilion, holland vermiljoen [cinóbervörös];

Férgektől függetlenül más vöröses árnyalatoknál is megfigyelhető a központi R-gyökhang, sőt egyenesen a magyar gyökkel rokon P+R vagy M+R kapcsolattal:

ógörög πῦρ (pür) [tűz (tűzcsóva, parázs, máglya); villám; láng, tűzfény, csillagfény] > πυρρός (pürrósz) [tűzszínű, sárgásvörös; vörös hajú], πυρωπός (pürópósz) [tűzsszínű, vörös], πυρφόρος (pürphórosz) [tüzet vivő/hozó; perzselő]; πορφύρα (porphúra) [bíborcsiga (Murex brandaris v. Murex trunculus), a kopoltyúüregeiből kivont bíborfesték, és a bíborszínű kelmék], πορφύρεος (porphúreosz) [áradó, dagadó (tenger); borongós, sötét (felhők); rikító színű (szivárvány); bíborszínű] > latin purpura [bíborcsiga, bíbor festék, bíbor kelme], purpureus [bíborszínű], purpurissum [sötét bíbor], orosz пурпур (purpur) [bíbor, szedervörös, szederlila], corni, skót, dán, norvég, svéd, feröeri, cseh, szlovák purpur, walesi porffor, francia pourpre, olasz porpora, spanyol púrpura, finn purppura, holland purperen, német purpern, román purpurã, óangol purpul, angol purple [bíbor, lila], lengyel purpura [vöröses lila]; , óír, ír, skót corcur [bíbor, skarlát, karmazsin]; spanyol múrice [bíbor, bíborcsiga], spanyol, cebuano morado, baszk more [lila, ibolyaszínű, szederjes; v.ö. ma], ójapán murasakji, japán murasaki [gyöngyköles (lila virágú növény, Lithospermum); lila, bíbor, ibolyaszínű];
 
Minden egyes gramm bíborfestékhez legalább 1000 csigát pusztítottak el a kinyerés során, így csigavérszínnek is nevezik. A termelt kármin- és karmazsinfesték is tekinthető a tetvek vérének, sőt, a lengyel bíborpajzstetűt hívják Szent János vérének is. Ha a gyökhangokat vesszük a magyar féreg és vér gyökhangjai közt is rokonságra lelünk, közös jelentésgócnak az élénk mozgást tekinthetjük, amely élénkség, élettelteliség átvitt értelemben a vörös színnél is jelen van.
A féreg jellegzetes firgő-forgó, forogolódó, fúró, vergődő mozgású, a vér pedig az erekben lüktet, szívünk általa ver, folyamatosan áramlik, kering, erőt ad, erőszakkal, veréssel kiontatik legszembetűnőbb tulajdonságaik más-más megközelítéssel ugyan, de szépen őrzik a központi R-gyökhangot. Vajon összeköthetőek-e ezek a jelentéskörök? Erről az összefoglaló cikkben írok majd részletesebben.

A közel-keleti és afrikai nyelvekben is találni olyan szavakat, amelynek gyöke közös a vér vörösével és a magyar V+R gyökkel is összecseng:

középső csádi (tera) vər, (gaanda) fèra, (gabin) fère, (boka) fwùra, (hwona) farà [vér], (bura) pur-dà, (margi) pur-da v. pur-dā, (Higi Ghye) pùr-te, (Fali Kiria) bùr-tù, (Fali Gili) bìr-čì, (kapsiki) bùr-tɛ, (mandara) pə´r-da [ér]; középső kusita (bilin, khamir, qwara, dembea) bir, (qemant) birr, (awiya, damot) beri, (khamta) bera, keleti csádi (jegu) bar, (migama) bā´rá, (birgit) bàrà, (somrai) bàrē, (tumak) , (ndam) bā:r, (lele) kù-bàrò, (kwang) kú-wā´r, (kabalai) kà-b`ərə, nyugati csádi (sayanchi) vwàràŋ, (tule) vúrà-ni, (buli) bəràn, (guruntum) bàra-n, (wangday) brà-n, (jimi) bira-m, (jimbin) bəra-má, (tala) prà, (kir) pir`əŋ (mangas) puruŋ, (miya) pə´rà-m, (siri) ṗə´rà-mi, ṗə´rà-ŋ [vér]; keleti csádi (migama) bār-an, (tumak) pàri [vörös]; nyugati csádi (mupun, angas, chip) par [ér, véna], (tangale) porol, (buli) pirì-ŋ [vörös];
júdeai arámi varīda, szír arámi warrīdā, arab warīd-, héber wārīd [véna, ér];

A gyökhang-kapcsolatot tükrözve, az R-gyökhangot még inkább kihangsúlyozva, R+B gyökhangokkal megkaphatjuk a latin nyelv vörösességre vonatkozó szavait, illetve R+M rokonságban a pirosasságot kifejező szláv szavakat is:

latin ruber, rubeo, rubeus [piros, veres], rubens [piros, veres, kipirosodott, piruló], rubor [pirosság, pír], rufus [világos vörös, vörhenyes; vörös hajú; régiesen: robus], robigo v. rubigo [rozsda, ragya, rothadás], Robigo [római istenség, kihez a ragya elhárításáért imádkoztak], rubia [buzér, pirosítófű], rubidus [sötétvörös]; rubro [vörös], rufo [vörös hajú], rubicundez [vörösesség, pír], spanyol rubicundo, portugál, olasz rubicondo [pirospozsgás];
orosz румяный (rumjnij), ukrán рум'яний (rum'jnij), bolgár румен (rumen), szerb, horvát, bosnyák, macedón, román rumen [pirospozsgás; élénk piros, hajnalpiros szín];


Az R-gyökhang jelenléte a vérrel kapcsolatos szavaknál megfigyelhető az eszkimó, kaukázusi, sumér és némely indián és szigetvilági népek nyelvében is (néhol a magyarhoz hasonlatos szóalakokkal):

észak-alaszkai inuit arriuq- [véres], arriq- [vért ad/kap], a(r)uk [vér, vérzik]; Seward-félszigeti inuit arriuq- [véres]; sirenik arux [vér]; (más területeken élő eszkimóknál már csak az R-nélküli auk v. awk változat van jelen, de a nyelvészek az R-es változatot tartják ősibbnek)
gunzib ɨr, agul iref, rutul irdɨ, tabaszarán üru, lezg jaru, jampu harra, lepcsa a-hyir, karakata heri-, andián heri, ahvah hiri-da [vörös]; budukh ird, kriz iräǯ, rutul ä-bir, godoberi, botlih hiri, karakata, tindi heri [vér];
sumér (korai din., óakkád, II. lag., III. Ur-i din., korai ób., ób., középbab.)
dar [darabokra tör, feldarabol, darál, morzsol, széthasít, szétnyílik],  > (korai din., III. uri din., óbabiloni) dara4 [vörös(lik), barna; vér]; óbabiloni urin v. u3-ri2-in [vér];
ilocano dara [vér; v.ö. sumér dara4 (vér)], indonéz darah [vér, vérzik], berdarah [vérzik; v.ö. ber- folytonosságot kifejező előtag], saudara [testvér]; tahiti vari [testből kifolyó vér; föld, sár, mocsok];
kecsua yawar [vér, vérvonal], yawarlla [véres];


Zárásképp néhány, jellegzetesen vöröses növény (magyarul használt) neve. A színükön túl közös tulajdonságuk, hogy gyökhangjaik összecsengnek a V+R gyökhangokkal, így feltételezhető, hogy a vörösesség alapértemény tükröződik gyökeikben (forrásnyelvtől függetlenül):

baraboly [foltos kontyvirág (Arum maculatum) népi neve; feltűnő, vörös bogyói vannak], barkóca v. berkőce v. berkenye [(Sorbus) apró vörös gyümölcsű növény], berzseny v. börzsöny [(Ricinus communis) élénkpiros bibéjű virágokkal és mélyvörös, lilás levelekkel díszlő gyógynövény, másnéven: ricinus], borbolya [(Berberis) vörös termésű cserje], répa v. murok [(Daucus), gyökerének árnyalata a sötétlilától a narancssárgán át a fehérig terjed; a répa szavunk számos nyelvben a gyökért jelentő kifejezésekkel hasonlatos], rubiánka v. rubijankó [mirigyes libatop (Chenopodium botrys), ill. vörös libatop (Chenopodium rubrum) népi neve, vörös szára és levelei miatt], verbéna [(Verbena) legelterjedtebben bíbor vagy vörös virágú, vérzékenység elleni gyógynövény, másnéven: vasfű];

A ribizli, ribizke, ribiszke (Ribes rubrum) ugyan élénk piros bogyójú, de nem biztos, hogy az R+B itt vörösességet fejez ki. Egy másik, ugyancsak jellegzetesen vörös növény nevét vette át, de ott a vélhető színnév nem a szókezdő gyökben rejlik. A héber-arab rībās egy Libanonban termesztett, de Ázsiából származó gyógynövény neve volt eredetileg (Rheum, magyarul: rebarbara – ami a latin rheum barbarum v. rha barbarum „idegen országból származó fű” elnevezésből fakad), piros festék készítéséhez is felhasznált gyökerének árnyalata az élénk vöröstől a sötétvörösig terjed, virágai is lehetnek vöröses színűek. Az arabok a spanyolokat meghódítván, távol a hazájuktól híján maradtak e növénynek, így a hasonló hatású ribizlit kezdték használni helyette, a nevet azonban megtartották. A ribizlifélék latin neve így lett Ribes. A kínaiak már négy évezrede ismerik és  大黄 dàhuáng [nagy sárga] néven illetik a rebarbaragyökeret ill. a sáfrányt is, mert a vizeletet ill. a buddhisták öltözékét élénk vörösessárgává, narancsvörössé színezi; a 黄 színként  alapvetően a császári világos narancssárga árnyalatot jelöli, de használják aranysárga (黄花 huánghuā aranyvirág, krizantém), világosbarna (黄土 huángtǔ lösz) jelentésben is. A kisázsiai elnevezések (arab rawand, perzsa روند riwand, törökül ravent) vége végső soron innen is származhat (v.ö. posztklasszikus kínai és Han-kori alakja: wāŋ). Kivételnek tekinthető, mert a színnevet nem a szókezdő R+W > R+B adja. A görögök a rhéon mellett rha v. ra néven is emlegették a rebarbaragyökeret (Rheum rhaponticum), ami minden bizonnyal a kisázsiai nevek előrészével közös tőről fakad. A volgai őslakos népek nyelvén Rha a Volga folyó neve, melynek melléke gazdag rebarbaratermő vidék, így a rha ponticum római elnevezés arra utalhat, hogy az értékes gyógyfű a Rha és a Pontus folyókon érkezett a görög-római vidékekre.

Legközelebb a tűzzel kapcsolatos (sütés, égés, izzás) és a vörösességet kifejező szavak összefüggésére világítunk rá.

Szerző: Olman  2009.11.20. 21:47 Szólj hozzá!

Címkék: b r színek p k növények v m

A bejegyzés trackback címe:

https://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr221491865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása