Nyelvtudósok a világ minden táján felfedezték, hogy a sütés, égés, izzás és más tűzzel kapcsolatos kifejezések rendkívüli gyakorisággal fordulnak elő hasonló szóalakkal, és természeti hangutánzóként határozzák meg szócsaládjaikat. Az átfogó etimológiai szótáraink (CzF, MTESz, Zaicz) egyetértenek ebben. Ugyanazon a bolygón élünk, ugyanazt a természetet utánozták őseink a szóalkotásnál, ennélfogva nem csoda, hogy a világon hivatalos rokonsági kapcsolatban nem lévő nyelvekben azonos vagy közvetlen rokon gyökhangokkal találunk ilyen szavakat. Cikksorozatunkban a vöröslő, ragyogó, rikító, áradó érteményt tükröző szavakban már rávilágítottunk a központi R gyökhangra, méghozzá kezdő hangként gyakran a P vagy a közvetlen rokonságából (B, F, V, M) kikerülő hanggal találkoztunk. Nem nehéz felismerni, hogy ezek a tulajdonságok a tűzre, hőre, égésre is igazak. Forrás, perzselés közben a rezgés gyorsul, a hő élénkebb áramlásra készteti a részecskéket, a felhevült dolgok vörösen ragyognak vagy barnává pirulnak. Jelen cikkben számos példát mutatunk be erre különféle nyelvekben persze a teljesség igénye nélkül, oly sok a példa. Emellett összefoglaljuk a vonatkozó magyar gyököket is.

Lássuk először saját szóbokraink gazdagságát:

PAR v. PÁR [égést, tüzet és ezzel összefüggésben melegséget s vöröset, illetőleg forgást, keringő mozgást kifejező gyök] > pár v. pára [meleg hatására, erjedés által kiáramló nedvesség, gőz, lélegzet; átv. ért. lélek], paráhol [vmi langyossal locsol, permetez], parázs [tűzben teljesen elégett, izzó, bomladozó test], parázsol [parázson éget, süt, pörköl (pl. kávét)], párgol [párával, gőzzel átjáratva megpuhít], párol [párában lágyít, átalakít, elkészít, tisztít];

PER v. PÖR [forgó, pörgő és égő testek ropogó, recsegő, omló hangját idéző gyök; tüzes szóváltásra, veszekedésre utaló gyök; az E itt eredetileg zárt Ě, ezért a közeli rokonság és áthallás az Ö hanggal] > perc v. pörc [megégetett, kisütött szalonnának rostja, töpörtője], perceg [égő, szikrázó test reszketeg hangon szól], perec [pergetve, forgatva sütött tekervényes v. kerek sütemény], pereg [gyöngébb nemü rezegés között gyors mozgással forog; pergelt vasból elhullott salak], pergec [kásával töltött, parázson pergelt hurka], pergel v. pörgöl v. perkel v. pörköl [vmely testet lágyabb tűznél pirítgat, sütöget], pergyó [göcseji, őrségi tájszó: olyan hely, ahova a nap erősen odasüt; v.ö. pergyón öltözni (melegben pőrén, lengén öltözni)], perje v. pörje v. pernye v. pörnye [megégett testeknek piheforma, könnyen szállinkozó pora], perjeszt v. pernyeszt v. permeszt [alágyújt, gerjeszt, tüzet éleszt, folyadékot forrásba hoz; gizgazzal befűt, pernyésen éget], perked [rekkenő hőség miatt fű, gabona elaszik, elperzselődik], pörken [tűztől kevessé érintve megpirul, megpörzsölődik; lassacskán sül], pers v. pörs v. persedék v. pörsedék v. pörsenet [tüzes, mérges fakadás, vöröses bibircsó a bőrön], persed v. persen v. pörsen [persféle fakadás keletkezik a bőrön], perseg [olyan hangot ad, mint a tüzön olvadó zsír vagy a percegve sülő rántás], pörzs [égetett testnek azon állapota, midőn lágy tűzre tartva csak külseje pirul meg, vagy ég el], perzsel v. pörzsöl [gyöngébb, különösen szalmaféle tűznél lángnál pirít, sütöget, s a testeknek csak a felszínét égeti; a szőrt, hajat, tollat leéget; földön a növényzetet feléget];

PIR v. PÍR [pirosasságot kifejező önálló gyök; égés, tűz ropogó hangját idéző gyök] > pirany [strontium, a láng színét pirosra festő anyag], pirhanyagos v. pirholagos [rózsás, halványpiros, akár a rózsaszirom avgy a hajnalodó égbolt], pirít [a tűz v. tűz erejű napsugár vmely testet érintés által pír szinűre fest; feddés, dorgálás által elpirulásra késztet], pirkad [lassan-lassan, folytonos gyönge tűznél, felkelő nap sugaránál piros színt ölt; mondják érő gyümölcsre is], pirók [pirospozsgás arcú, vörösesszőke szőrű, hajú vagy tollú], pirong [szégyenében pír borítja arcát], piros [világosvörös szín], pirul [égés vagy vérbőség következtében pirossá válik];

POR [önálló gyök: égő v. száraz v. rendkívül omlós testektől elváló apró részecskék, melyek a levegőnek legkisebb mozgására tovább szállanak] > porha v. purha v. porzsa [könnyen porrá váló, romlott, törékeny anyag (pl. rothadó fa omló bele)], porhad [lassanként porrá omlik], porzsog [lassan, pörkölődve porrá ég], porzsol [perzsel], porzsolya [langyos, enyhén meleg víz];

B-P rokonság kapcsán:

BAR > barna [sötétes szín, a vörös és fekete szín vegyüléke; égés, perzselés utáni szín]
BIR > birge [vörnyeges kiütésü foltokban mutatkozó rüh, milyen különösen az emberi test bőrét szokta meglepni], birtóka [ragya-verte szilva, máskép tökös szilva];

Lásd még a jellegzetesen vörös színű, nálunk is honos növények elnevezéseit az előző cikkünkben. Továbbá a forrásra, forgásra, élénk mozgásra, tüzes, gerjesztő hatásra utaló BER, BIR, BÖR, BOR a borsról szóló cikkünkben említett, forgó mozgást kifejező rokon gyökök is ide tartoznak. Ha pedig a virradat vagy a vér vörösességét, a virágzás élettel teliségét vesszük, akkor a magyar V+R gyökök közt is rokonságra találunk.

Most figyeljük meg más nyelvekben is a fenti gyökhangkapcsolatok előfordulásait az égést kifejező szavaknál:

P+R gyökhangokkal:
szanszkrit pruS [éget], tokhár por v. pūwar, örmény hur, hettita pahhur, közép-koreai pḯr, ógörög πῦρ (pür), umbriai latin pir [tűz]; tamil pori [sült, pirított, pörkölt (mag), tűzön vagy napon égetett; kiszáradt, aszott (mint a bőr); süt, sül, perzsel, parázson süt], malajálam pori [perzselődik, sziporka], porikka [pirít, perzsel], tulu pori [sziporka], kannada puri [tűz hőjével szárít, pirít (magokat), pörköl (kávét, paprikát, kókuszdiómagot stb.); részben főtt, részben pörkölt rizs], toda paRf-, kodagu pori- [süt, sül], kota poyr v. porc- [tűz fölött pörkölt magvak]; telugu porãṭụ v. proyi v. proyyi [sütő, tűzhely]; kuwi prond- [meggyullad], kuwi proth'nai [meggyújt], prot- [világít, ég], kui prospa [meggyújt], pronda [meggyullad]; maria gondi poṛs- [süt, sül], poṛsānā [ég(et); v.ö. magyar pörsen]; georgiai pur-, svan pir-, pər-, pr- [melegszik]; udmurt/votják puromi- [lángol, fellángol], komi/zürjén purd- [éget, süt], kamassz pшri- v. pǝrǝ-, nyenyec/jurák parā-, enyec/jenyiszeji forada- [süt], szelkup poru- [ég(et)]; albán prūsh, latin pruna [eleven szén, parázs]; litván pirkšnì-s, lett pìrkstis [parázs, izzó hamu]; orosz пырей (pirej) [pernye], cseh pýř , lengyel perz v. pyrz [izzó hamu, parázs], szlovák pyrina, lengyel pyrzyna v. реrzyna [parázslik], cseh pýříti, szlovák pýrit, szlovén zapíriti sе [elpirul, elvörösödik, piroslik]; orosz пряжшпь (prjázsspj), bolgár пържа (párzsa), szlovák pražiť, macedón przi, szerb, horvát, bosnyák, szlovén pražiti [pirít, pörköl]; angol parch [perzsel, szárít, aszal]; jurok prkryrh (per-ker-yerh) [vörös (bogyók, kerekded dolgok)], prkryr'ry (per-ker-yer-'ery) [vörös (szőr, tollazat, haj)], prkryu'rwry (per-ker-yue-'er-wery) [elpirul, leég a napon]; cebuano magprito, tagalog ipiríto [pirít, süt]; tahiti parara [tűz fölött perzsel v. pirít] pura [szikra, tűz vagy fény villanása; villanás, láng; lángoló]; kecsua paru [világosbarna, aranybarna, érett sárga, aratásra kész sárga, napon pirult dolgok színe] > paruyachiy [aranybarnára pirít a napon vagy tüzön], paruyay [pirít, éget];

B+R gyökhangokkal:
szanszkrit bhRg [a tűz ropogását kifejező szó] > bhRgu v. bhrigu [a tűzhöz szorosan kötődő félisteni lények, akik tüzet megszerezték az embereknek], bhrajj v. bhRjj [süt, pörköl, pirít (magvakat)], bhRj [süt, perzsel], bharjita [sült, (fel)perzselt; elpusztított, megsemmisített], bhur [gyorsan vagy össze-vissza mozog; (víz) kavarog, buzog, hánykolódik; (tűz) rezeg, villog, lobog]; kui brōḍa [hamuvá éget], brōnḍa [perzsel, lángra lobban]; kodagu bare- [sül (olajban vagy gíben)], bara- [süt (olajban vagy gíben)];  indonéz bara [tűz], telugu borugulu, kannada burugalu [pörkölt rizs]; adilabad gondi bos- [pirít], betul gondi bōrsānā [süt, pörköl]; sumér (III. Ur-i din., óbabiloni) bar7 [ég, éget (agyagot)]; برهود barhod [kissé megég, megperzselődik; hiábavaló, buta, eszement], برهودن barhodan [ég, perzsel, pörköl; elszíneződik a tűz miatt], برشتن birishtan [süt, pirít, pörköl]; arámi bǝ´ar v. bar, ugariti, héber בָּעַר baar [ég, éget], középső-kusita (bilin) bǝr, (khamta) bǝ´ru, középső csádi (bura) bor-bor [forró], keleti csádi (kera) bóóré [felmelegít], nyugati csádi (montol) biar [hő]; óír, ír bruth, welsh brwd, breton brout [(tűz)forró; v.ö. óészaki broð, angol broth, óbreton brot (zöldséges húsleves)] > skót bruiteach [meleg, hő; v.ö. skót bruthainn (hőség, fülledtség)], korai ír, ír bruith, skót bruith v. bruich [főz, forral]; fríz briede, német braten [süt], ófrancia brosler [ég], bruller [süt] > angol broil [süt (roston), sül (a Napon)]; óészaki brenna v. (régies, elavult alakban:) brinna, angolszász byrnan, német brennen, angol burn [ég, éget, elég; égés], óangol bærnan [tüzet rak], beornan [ég, lángol]; óészaki brandr, dán, angol brand [parázs, égő fadarab; láng]; spanyol brasas, portugál brasa [parázs]; német Brand [égetés, beégetett jegy, tűzvész], óészaki brugga, dán brygge, ósvéd, norvég bryggja, svéd brygga, ófríz briuwa, ófelnémet briuwan, középfelnémet briuwen, közép-holland brouwen, angolszász brewan, óangol breowan, angol brew, német brauen [(szeszt) főz; kifőz, kieszel (vmi tervet)]; közép-ír berbaim [főz, forral, olvaszt], cymr berwi, breton birvi [főz, forr, buzog]; orosz бурый (burij), lengyel brunatny, szerb, horvát, bosnyák, macedón braon [barna]; óészaki brúnn, dán, svéd, norvég, occitan, provanszál brun, holland bruin, papiamen brùin, feröeri brúnur, angolszász brún, francia brun, óangol, ószász, ófríz, fríz, ófelnémet, középfelnémet, középalnémet brún, holland bruin, német braun, olasz bruno, katalán bru, angol, welsh brown [barna]; latin burrus v. byrrus [tűzvörös, lángvörös; a görög pürrosz átvétele]; angol burr [recseg, ropog];

F+R gyökhangokkal:
óészaki (csak költészetben, versekben, prózákban soha – ez megerősíti a kifejezés hangutánzó, hangfestő voltát) fúrr, ódán, dán, norvég, svéd fyr, óangol fýr v. fir, közép-holland, holland vuur, középalnémet vűr, ófrank fúir, ófríz, ószász, ófelnémet fiúr, középfelnémet viur, német Feuer, közép-angol fier, angol fire [tűz]; φρύγω (phrűgó) [süt, pirít; kiéget (agyagedényt); (a Nap) éget, kiszárít] φρύγιον (phrűgion) v. φρύγανον (phrűganon) [tüzifa, rőzse], φρυκτός (phrüktósz) [1. sült, pörkölt étel; 2. fáklya, jelzőtűz] > latin frigo, olasz friggere, román frige, portugál frigir v. fritar, holland fruiten, spanyol freír, ófrancia, francia frire, angol fry, corni frýa, ír frioch, skót frighig v. prighig [süt, pörköl], umbriai latin frehtu [sült]; latin ferveo, ferbui v. fervi, (költ.) fervo [forr, buzog, fő, izzó meleg, izzik; nyugtalan és hánykódó mozgásban van, hánykódik, zajong, pezseg, hemzseg, zajlik; gyújt, hevít];

V+R gyökhangokkal:
tamil vaRu, malajálam vaRa, konda vaR-, gondi vars- v. wars- v. vers- [süt, sül, pörköl, perzsel]; nyugati csádi (dera) wùrí [sül]; finn virittää [felizgat, feltüzel, gerjeszt, lángra lobbant, felgyújt]; tahiti vera [tűz, égés; égett, perzselt; forró, lázas; főtt, meleg étel], veravera [nagyon forró]; szkiri pauni war [préritűz, bozóttűz], warik [felperzsel, kiéget egy füves részt; préritüzet, irányíthatatlanul nagy tüzet kelt], déli ági pauni waaru-ri [belobbant (tüzet gyújtáskor)]; arikara waaruusatk [süt]; kecsua warachiy [meggyújt, lángra kap];

M+R gyökhangokkal:
tamil muruŋku [lassú tűzön süt], muruku [túlmelegít], murutu [tüzifa], malajálam moriyuva [megsül], kannada muruntu [meggyújt], tulu muripuni [ég, elég], murlu [meggyullad, fellángol], murtelu [gyújtósnak használt száraz levelek]; naikri murmuri, kui mūri [pirított rizs], betul gondi murrē, adilabad gondi murre [pörkölt magvak];

Magánhangzóval, vagy R gyökhanggal kezdődve:
középső csádi (masa) raia-mo [sül], [ég]; tariang riaŋ, yaeh rhiǝŋ, kaseng ʔǝriǝŋ [serpenyőben kisüt]; szkiri pauni rariiraʾu [gyújt (lángot, tűzet)], rarit [ég, világít (tűz, fáklya, lámpa), felgyullad], raritaʾu [forró, felhevített]; kecsua ratata [vulkántűz, láva], ratay [gyújt, lángra lobbant, éget], rawra [rózsás], rawrachiy [tüzet gyújt], rawray [égő (tűz, fájdalom), lángoló; ég, éget, lángol]; kota ṛīmbu [egy darab égő szén, parázs]; óegyiptomi rhb [izzik, parázs];
csukcs ɛr- v. r-ɛr- [perzsel, süt], északi dravida (malto) rye [magokat pörköl], (kuruh) rnā [süt, pirít, pörköl], ójapán, japán 煎る v. 炒る v. 熬る iru [perzsel, pirít, süt, párol (olajban)]; latin ardeo [ég, hevesen izzik, szikrázik], ardor [égés, tűz, forróság, láng; erős fény, ragyogás; hevesség]; kota aRc- [láng felcsap], arl [láz]; számi/lapp avr  [láng]; észt erutuma v. erutama [felizgat, feltüzel, gerjeszt, lángra lobbant, felgyújt]; baszk erre [éget, süt, pirít; sült, pirított; égető vágy]; tahiti ura  [isteneknek szentelt vörös toll; láng, lángol; vörös], uraura  [vörös, vöröses színű]; észak-alaszkai inuit arɣiq-, Seward-félszigeti inuit aɣriq- [süt, nyílt tüzön pirít], (nyj.) aɣríq [sült, serpenyő] más eszkimó nyelvjárásokban az R gyökhang átalakult L-lé (alɣiq-) vagy J-vé (ájxik, ajɣiqsi-), de a nyelvészek szerint az R-es alak az ősibb.

De ide tartoznak a következő sino-tibeti kifejezések is a tűz ropogását idéző, központi rap szótaggal:

burmai mih-rap-pauŋh [tűzhely fából], rawang mərap, trung 2-răp1 [tűzhely], kachin rap2 [központi tűzhely], lishai, mikir rap [tűzhely fölötti polc], kham phǝrap [bambuszból szőtt tűzlegyező];

Látható, hogy a tűz, a hajnal és az életnedv közös tulajdonsága a gyökhangi mássalhangzók azonosságában vagy közvetlen rokonságában is megmutatkozik nyelvektől függetlenül. Mindez színként a vörösességben nyilvánul meg, mozgását tekintve gyors áramlást, pörgést-forgást, élénk rezgést fejez ki. A kitörő, áradó érzelmeket a tűzhöz hasonlítják, a lélektanban a vörös színt kapcsolják hozzájuk, fűtse szívünket a harag, erőszak, perlekedés, vagy a szeretet, erény. A kiontott vér is veréssel, erőszakkal vétetik. Mindezen elvont összefüggéseket a nyelvünkben azonos vagy rokon gyökhangok jelenítik meg, a természetben megfigyelt hangokat tükrözve: a parázs ropogását, a hőség rekkenését, a vér áramlását, berzenését. Hasonló szemlélet bontakozik ki számos más nyelvben is, nyelvcsaládtól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül.
Mai szemmel nézve ez a finom kapcsolat nem mindig nyilvánvaló. Talán mert elfordultunk, eltávolodtunk a természettől, kevésbé figyelünk fel a mindennapi szavak és a természet hangjai közti szoros kapcsolatra. A kezdetben ösztönösen, utánozva alkotott, egyszerű, párszótagos kifejezésekből a korok során egyre hosszabb, összetettebb, bonyolultabb fogalmak lettek. Az ösztönösen megnyilvánuló gyökök egyre elvontabban kapcsolódtak egymáshoz, a gondolkodók addig hajlítgatták, csűrték-csavarták a szavakat, míg az eredeti érteményük elmosódott. Viszont az egyszerű életet élő, gyakorlatias, természetközeli népeknél változatlanul megfigyelhető a hangutánzó szavak gazdagsága mellett a kifejezések szövevényes, de természetes egymásba fonódása. Habár a mai világban mi magyarok sem tarthatjuk magunkat természetközelinek, népünk hosszú vándorlása során oly erősen beleívódott lényünkbe ez a természetes gondolkodásmód, hogy nyelvünk máig őrzi, újrafelfedezésével valódi kincsre lelhetünk. Nem csoda hát, hogy a nyitott szívvel és szellemmel kutatók gyakran emlegetik úgy a magyar nyelvet, mint a valóságot leíró varázslatos eszközt, csodálatos rendszert.

„A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. Úgy hat ránk, mint valami hatalmas, megfoghatatlan, szellemi csoda. De annyira élő és valóságos, hogy érzékeinkkel is észlelhetjük.”

Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek; Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971

 

Szerző: Olman  2009.11.29. 22:00 Szólj hozzá!

Címkék: b r színek p

A bejegyzés trackback címe:

https://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr501523973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása