...tényleg a kicsiségéről kapta nevét? Ennek járnánk most utána, ott folytatva  az elmélkedést, ahol az előző cikknél abbamaradt.

A borssal több tulajdonságban is osztozik a borsó: alakjuk gömbölyded, viszonylag kicsik, ehető bogyók, mindkettőt ótörök jövevényszavaknak tartja a nyelvtudomány. De ezen kívül sem ízükben, sem színükben, sem növénytani értelemben nincs közük egymáshoz. Ott van még a szóalakot tekintve hasonló birs, ami szintén gömbölyű és ehető, de nem mondhatnánk, hogy kicsi (éppenséggel a bors méretének nyolcvan-százszorosát is kiteheti :)).
Persze az egyszerű ember nem botanikusként tekint a természet ajándékaira, nem vizsgálja meg rögtön ezerféle összefüggésben, vajon hogyan kellene nevezni. Legfőképpen az alakja, tapintása, íze, színe, mintája, esetleg hangja – magyarul: érzékelési tapasztalatai – alapján nevezi inkább el, feltehetően valamely hangutánzó vagy egy már létező szóból kiindulva. Ennélfogva úgy vélem, szinte bármelyik emberi kifejezés visszavezethető valamely, a tárgyhoz kapcsolódó közvetlen érzékszervi benyomásra.
Régen akár különböző nyelveket beszéltek a népek, akár egyetlen közös ősnyelv volt,  az érzékelési élményt kifejező szavak száma mindenképp döntő többségben lehetett, mert a természethez közel éltek. Szerintem ezért egyezhet meg sok szó az együtt élő és a közös hangkészlettel rendelkező népeknél, ezért bizonytalan az átvétel iránya (vagy akár maga az átvétel ténye), hiszen egymástól függetlenül, egymással párhuzamosan is megszülethetett a felismerés, érzet az elnevezést illetően. A magyar nyelv különlegessége a világ nyelvei közt a hangutánzó, hangfestő (eredetű) szavainak kiemelkedő gyakorisága. Véleményem szerint ez az oka annak, hogy megannyi ősi és földrajzilag távol eső nyelv szavaival felfedezhetőek a hasonlóságok.

Az európai bors-elnevezések a szanszkrit és tamil pippali [hosszúbors, Piper longum] kifejezésből származnak, amely – mint már említettük – Nagy Sándor közreműködése folytán elterjedt az egész világban:

görög πιπέρι (pipéri), latin piper, perzsa فلفل (felfel), arab فلفل (felfel v. filfil), héber פִּלְפֵּל (pilpel v. pelpel), török biber, finn pippuri, szláv papar, angol pepper, német Pfeffer stb.

A következő kifejezések alapján kitűnik, hogy az indiaiak a szembeötlő apróságáról nevezték el a hosszúborsot:

szanszkrit pipíla v. pipilí [hangya], pipílaka [nagy fekete hangya], pipílika [közönséges vöröshangya; arany, amit a mesék szerint a hangyák gyűjtenek], pipílikamadhja [hangyaderekú; madhja = közép, közepe vminek], piplu [szeplő, anyajegy], pippalaka [kis pecek, mellbimbó], pippala [bogyó, különösen a szent fügefa (Ficus religiosa) 1-1,5 cm nagyságú termése; szent fügefa];

tamil pipíli v. pipíliká v. pipílikai v. paipílam v. paipílikai v. pílakai v. pilan2 v. pílu [hangya], pipílavátam [hangyák lánca; vátam = kötél, lánc, füzér], pippalakam [mellbimbó], pippalam v. pippilam v. pippalikai [a szent fügefa termése];

Észrevehető, hogy a közös pont a pip- kezdőszótag. Hasonló módon apró, gömbölyded, csomódad formára utal számos más nyelvben is ez a gyök. Leggazdagabban, legváltozatosabban a magyar nyelvben figyelhető meg (a blogon felsorolt illetve később felsorolásra kerülő gyűjtéseket a Czuczor-Fogarasi szótárból kiindulva, de saját megjegyzésekkel kiegészítve készítettem):

BAB [apró, gömbölyű, tömör, pöttyszerű dolgokra utaló gyök; hüvelyes növény, melynek főként a magját eszik] > baba [kisded, csecsemő], babál [baba módjára kezel; szülésben segít], babáz [szül; babával foglalkozik], babka [kis babszem; legcsekélyebb érték (amit mondanak batka módon is)], babócs [bögöly, babos (pettyes, foltos) külseje miatt], babona [mindenféle bűvölés, varázslás, boszorkányság, jóslás neme; vakhit, hiedelem; v.ö. bába, bubus], baboz [pettyez, pettyeget, tarkáz; v.ö. ír ball (petty)], babrál v. babráz v. babirkál [apró dolgokat ki-be, ide-oda, föl-le mozgat, piszkál, matat, biberkél], babug v. badug [babalakú csecsbimbó, köldökcsomó]; v.ö. arab babosz [csecsemő]; latin babulus [bababeszéd], faba [bab; apró dolgok mértéke], pubes [friss, épp megért növény/gyümölcs; ifjú ember]; baszk baba, babarrun [bab]; finn papu [borsó]; maja iib [bab], orosz és bolgár bob [bab, hüvelyes növények], spanyol haba [bab]
BÁB [1. vmely lény kicsiny mása; 2. babszerű (apró, hengerded) alak; 3. szembáb: szemben látszó kis alak, szemfény (pupilla)] > bába [szülő nőkkel, babákkal és kismamákkal foglalkozó nő; tündér, boszorkány], bábó v. bambó [gyermeknyelven: lábacska], bábu [játékbáb]; v.ö. latin papaver [mákszem, mákgubó], papula [pattanás, hólyagocska], pupa [leányka; játékbáb], pupus [fiúcska], pupulus [fiúcska, kis báb, szemfény], pupilla v. pupula [(árva) leányka, szemfény], pupillaris [árvával kapcsolatos dolgok, kiskorú];
BÉB > bébi [idegen eredetű, de a magyar hangutánzó baba szóval egyezik]; v.ö. angol babe, baby; BAB gyök
BIB v. BÍB [valamely kicsided, apró csucsorodást, csomócskát jelentő gyök] > bibe v. bibi [holmi apró baj, seb, dudor, kényes, érzékeny rész a testben, melynek illetése fájdalmat okoz]; bibelődés v. bíbelődés [holmi aprólékos bajokkal, mintegy kis bibét képezőkkel foglalkodás vesződés], biberkél v. bibirkál [testének bibés, fájós részeit ujjaival tapogatja, vakargatja], bibircs v. bibircsó v. bibircsók v. biborcsó v. boborcsó v. buborcsó [kis bimbóhoz hasonló küteg, fakadás, pörsenés az emberi bőrön], bibola [székelyeknél: apró fürt, rojt, lógó czifraság];
BUB v. BÚB > búb v. búba [1. csomódad alaku gömbölyü kinövés, kidudorodás; 2. madarak fején emelkedő tollcsomó], buba [báb, baba, bábu, kis gyermek, kis leány, kis baba], búbáz [búbjánál, vagy üstökénél fogva megtép, megczibál], bubáz [babával játszik], bubor [növényi vagy állati testen kidudorodó gömbölyüséget], buborcsék [bomboru kiütés, kifakadás a testen], buborék [nedvnek lég, gőz segítségével gömbölyü formára ideiglenes kiterjedése kidudorodása; v.ö. szanszkritban bubura, barbura, bribuka], búboz v. buboz [1. búbbal ékesít; 2. búbáz], bubulcs [Ormányságban: bogyó], bubus [bubaforma, bábalakú rémkép; mumus, mumu; német Pöpel, vagy Popel, Mummel, Popanz]; v.ö. BAB, BÁB
BÓB v. BOB > bób v. bóba [búb, fejtető], bóba [Somogyi szójárás szerint: nagyanyó, nagymám < bába], bobálka v. bobájka [pogácsaféle apró gömbölyü sütemény], bóbiskol [álomtól nyomatva fejét, illetőleg fejebóbját le-lehajtja; bólogat, biczköl], bóbita v. búbita [madarak fején púposan fölálló tollak csomózata („bóbi toll”?)], bóbitár [fáczán, mint kitünőleg bóbitás madár], bobor [göcs, kinövéses búb, csomó], boborcs v. boborcsó [kis bobor, testből kifakadó csomócska, bubocska]; v.ö. szanszkrit barhabhára [bóbita]; BÚB gyök
PÚP [kinőtt, kidudorodott, kicsomósodott része valamely testnek]; v.ö. BÚB gyök
PÍP > píp v. pípite [szárnyas állatok nyelve hegyén támadó keménység, csomó, melyről a gazdasszonyok azt tartják, hogy szomjuságból vagyis akkor támad, ha azon szárnyas állatok nyári melegben sok ideig inni nem kapnak]

Ezek valószínűleg a csecsemők gügyögő, babbogó hangjára, illetve a kismadarak csipogó, pipegő hangjára vezethetőek vissza:

PIP [hangszó, melyből a madarakat, kivált tyukokat, csirkéket, galambokat hivó pipi! továbbá a pipis, pipiske, a libát, csibét jelentő pipe, s a pipeg ige származnak] > pipe [kis baromfi, különösen liba, kis kacsa, csirke], pipeg [apró nemü fiatal madarkákról mondják, midőn vékony pip hangon szólnak]

A bors apró jellegét hangsúlyozza  még a kínai 椒 jiāo [bors; a jel piktogrammokból levezethető magyarázata: „fáról apró bogyó (bab) szedése”] is, amely 胡椒 hú jiāo [feketebors (Piper nigrum); szó szerint: „ősi északi és nyugati barbárok borsa”] összetételben talán a növény hun területekről való származását feltételezi. A közel-keleti vonulaton haladva is egy aprósághoz, a maghoz jutnánk el:

libanoni arab bhar [bors], harsusi és mehri bezār [bors] < arab bahar [fűszer] < arab és perzsa zar‘ [mag], szír bazra [mag] < arab zara‘a [szór, vet] v. bazara [szétszór, elvet; v.ö. ba- távolító, megerősítő értelmű előtag] < akkád zēru [mag] < stb*

Habár nálunk is népszerű a „kicsi a bors, de erős” szólás, a magyar bors szóalak láthatóan különbözik a fent felsorolt európai változatoktól. Persze a  B-vel rokon szókezdő ajakhangokkal (P, M) találhatunk kicsiségre utalókat: biri, piri, pere(putty), por, parány, morzsa. Zaicz Gábor Etimológiai szótára (Bp., TINTA könyvkiadó, 1996) szerint az oszmán-török nyelvjárási burç (burcs) áll a legközelebb hozzá, de megemlíti a szogd marč és pamíri mərč alakot is, amelynek őse viszont már nyilvánvalóan a hindi mircs [feketebors]. Az ázsiai nyelvekben további kapcsolatra lelni a bors/paprika vonalon:

dumi mɔci [csípőspaprika]; dumi bɨ́rös, bɨ́rösi [csípőspaprika, erős fűszerféle]; nepáli khorsānī, khursāni [csípőspaprika]; jampu marchu [Capsicum annum, paprika]; brao mǝrac [pirospaprika]; ókhmer mǝrica [bors], khmer mrec [bors]; modern és közép mon mrek [bors]; khasi soh-mrit [feketebors]; chrau mrɛʔ [pirospaprika]; stieng mrac [pirospaprika]; chong mric [feketebors]; song kǝmric [bors]; kasong maric [bors]; samret maret [bors]; suoy kompong mrîc [bors];

tamil máricsi v. márucsi v. maricsam v. marícsam v. marícsi v. aricsu v. aricsam v. ariTTam v. aRiTTam v. aruTTam v. aruTTi v. atiTTam v. akuTTam v. miLaku [feketebors, borsszem, bors], csín2amiLaku [kubébabors; "kínai bors"], kan2akamiLaku [kubébabors; "arany bors"], kappalmiLaku [csili; "hajós bors"], válmiLaku [kubébabors; "világos bors"], vAn2miLaku [kubébabors; "mennyei bors"], veLLaimiLaku [fehérbors, szegfűbors, Pimenta acris; "fehér bors"], miLaki v. miLakuccsampa [borsszemhez hasonló szemű pompás minőségű csamparizs]; miLakáj [csilipaprika, paprika (Capsicum frutescens)], marukkam [bors], mallacam [bors], mirijam v. mirijal v. mirijál [bors], aRkatti v. árkati [hosszú bors]

szanszkrit maricsa v. marícsa [borscserje, borsszem, feketebors, erős illatú], máricsa [borsos, borsörlemény], maricsaksupa [borscserje; ksupa = cserje, bokor], máricsika [borsosan készített, borssal fűszerezett, borsozott];

A borsról Indiában és a középkori Európában úgy tartották, nemcsak tisztító hatású és betegségtől óvó, de a rossz szellemektől is megszabadít. Ezt magyarázhatja az étvágygerjesztő, vérkeringést segítő hatása, hiszen ha jól érezzük magunkat, pezseg bennünk a vér, akkor nincs okunk félni az ártó erőktől. Talán ez a lényegiség található meg a szanszkrit bors-elnevezésekben:

tamil míLLu-tal v. míL-tal [elpusztít, megszüntet betegséget, felszabadít, feloldoz, megment; v.ö. miLaku], maRi-ttal [megállít, feltartóztat, visszafordít, elpusztít; v.ö. maricsam, marukkam], máRRu-tal [helyrehoz, meggyógyít, megszabadít, eltávolít, kiolt, elpusztít; v.ö. márucsi], miraTTu-tal [elűz, elijeszt]; arkattu [elkerülés, megelőzés; v.ö. aRkatti v. árkati]

márdzs v. mRdzs [kitisztít, megtisztít, kitöröl, eltávolít, tiszátalant átnemesít; megtisztító hangot ad ki], mRdzsa v. márdzsa v. mardzsú [tisztítás, megtisztulás], márdzsaka [mn. és fn. tisztító], mudzs [megtisztító hangot ad ki];

Figyelemre méltó alaki hasonlóságokat fedezhetünk fel a fénnyel, ragyogással kapcsolatos szavakkal is, amelyek szintén tükrözhetik a bors tüzesítő, élénkítő hatását:

tamil miLir [fény, ragyogás, pompa], miLir-tal [fénylik, csillan], marícsi [fénysugár], marícsikai v. marícsikai [káprázat]; aricsam [öröm, boldogság];

szanszkrit marícsi [fényrészecske, ragyogó porszemcse a levegőben; fénysugár; káprázat; v.ö. szanszkrit marícsa, tamil máricsi], marícsin [sugárzó, a nap], maricsika [káprázat, délibáb], marícsimat [sugaras, sugárzó, ragyogó; a nap], marut ["a fénylők, villámlók"; viharistenek, illetve általánosságban az istenek, istenségek], arcs [ragyog, csillámlik; ragyogó, csillámló], arcsimat [ragyogó, tündöklő], árucs [ráragyog, rásüt; v.ö. tamil aricsu, aricsam];

Fűszerként szinte mindennapos a fogyasztása, és inkább porrá őrölve, nem pedig egészben, bogyóként kerül az ételbe. Így elsősorban tüzes, perzselően csípős ízével, illetve étvágygerjesztő, vérkeringést serkentő, forrósító hatásával találkozik az ember, nem pedig apró, gömbölyded alakjával. Tűzzel, hővel, forrósággal való kapcsolata tehát magától értetődő:

tamil ariTTam [bors; túlzott hő], aricsittippili v. tippali v. tippili v. tippam [hosszúbors] < típpi [tűz], típpiNi [láz], típpoRi [szikra, parázs], típpiram [ragyogás], típpijam [láng], típpu [felperzsel], típpuN [ég, forrong], típam [fény, lámpa], típati [tűzisten];

szanszkrit tíksNa [csípős, átható, tüzes, savas íz; durva, éles; feketebors] > tíksNataNDulá v. tiktataNDulá [hosszúbors; taNDula = szemcse, szemes termény - pl. rizs];

A magyar nyelvben ámulatba ejtően sok rokon jelentésű, hangutánzó eredetű gyökre bukkanhatunk. De nem csak nálunk, hanem például a szanszkritban is, többször az összetettebb kifejezések alapját adó, a magyar gyökökhöz hasonló szerepet töltenek be.  Nézzük meg a bors szó hangjaival vagy rokon hangokkal alkotott gyököket és az azokból képzett szavakat, különös tekintettel a fővonalas szóeredeztetési kutatásoknál mellőzött tájnyelvi alakokra:

BORS [perzselően csípős, étvágygerjesztő, forrósító hatású apró fekete indiai bogyó], borsika v. borserejű fű v. borsfű v. borsosfű v. borsika-torma [Cochlearia draba; útszéli zsálya: füvet sok helyen borba áztatják és a bort lépbajosokkal, májdaganatban szenvedőkkel s gyenge gyomrúakkal itatják], borsfenyő v. borsikafenyő v. borókafenyő v. boróka v. borostyántüske v. borosán v. borovicska [fenyőféle, melynek gömbölyü, s megérve fekete csipős izü bogyója van (Juniperus); székelyeknél borsika a neve; v.ö. szlovák borievka, horvát borovica], borsol v. borsoz [borssal behint, borssal fűszerez], borsoska v. borsosfű v. borsmenta [Mentha × piperita L.; íze először égető, majd hűsítő], borsópor v. bospor v. bosspor [apróra zúzott, őrlött feketebors], borstörő v. bosstörő v. böstörő v. bösztörü [kótisforma kis ütőeszköz fából, vagy rendesen vasból, melylyel a borsot mozsárban porrá zúzzák. Így nevezik azon füles kis mozsarat is, melyben borsot, s néha más fűszert is törnek];
BOS, bosog v. bosong [sűrü csapatokban tolakodva járkel, mozog, pezseg]; v.ö. BIS, BÖS gyökök
BOZS [valamely mozgásban levő sokaságnak tompa neszét jelenti], bozsog [szüntelen mozogva, keveregve tompa neszt csinál. pezseg, nyüzsög], bozsong [erősebb neszszel, folyvástabb, nagyobb sokaságban nyüzsög, zsibong, mozog]; v.ö. BOS, BIS, BÖS gyökök
POS v. POZS, pozsog [apró állatok, férgek serege sűrűen mozog; állati vér, vagy erjedésben levő folyadék élénken forr], pozsgás [fn. apró állatok, férgek sűrű mozgása; a vérnek, vagy erjedő folyadéknak forrongása; mn. kinek vére a túlbőség miatt mintegy pozsog, pezseg, mi rendesen az arczbőrnek pirossága, vörös szine által jelenkezik]; v.ö. BOS, BOZS gyök
BIS v. BÖS v. BIZS v. BEZS [sűrű és élénk nedvmozgásra utaló gyök], biseg v. bösög v. bizseg v. bizsereg v. bezseg [hemzseg, azaz sűrüen öszvetolódva, szorulva mozog, mint pl. a hangyák, kukaczok a sajtban; a vér, midőn a sajgó sebben rendkivül mozog, s viszketést okoz; a forrni kezdő víz; meggyujtott nedves fa, midőn a benne levő nedvek sisegő hangot adva kiforrnak belőle], bizserkór [Raphania; midőn erős izzadás következtében a bőrön apró hólyagocskák támadnak, melyek fölöttébb viszketnek]; v.ö. angol fizz, fizzle [pezseg, sistereg], buzz [bizsergés]; magyar zsibbad
PES v. PEZS v. PIZS v. PÖZS, peseg v. pezseg v. pizseg v. pözsög [folyadék a benne rejlő, vagy kivülről ható tüzecskék, illetőleg vegyrészek által élénk mozgásban létezik folytonosan; holmi apró állatok, nevezetesen férgek nagy sokaságban élénken mozognak, sűrű tömegekben keresztül kasul tolongnak, mozognak, jönnek mennek]; v.ö. finn purskua, észt purskuma [felforral], valamint a BIS, BÖS, BIZS, BEZS gyökök
PERS v. PÖRS v. PERZS [egy tüzes fakadás, bibircsó az állati bőrön], persedék v. pörsedék [több tüzes, vörös fakadék a bőrön], perzsel v. pörzsöl [testet gyöngébb, különösen szalmaféle tüznél lángnál pirít, sütöget, s leginkább csak külső bőrét, szőrét, haját égeti meg; testekről a szőrt, hajat, tollat leégeti]; v.ö. PÍR, PIR, PER, PÖR, PAR, PUR, POR gyökök
BOZ, boza [kölesből készített szeszes ital, a régi kunoknál, mely Oláh Miklós korában még nagy keletben volt], bozasör [áztatás által kicsirázott kölesből sörféle részegítő ital]; v.ö. török boza [ua.]; perzsa boza [rozslisztből készült, katonák közt közismert ital Mavaralnahr és Hindusztán vidékéről]; angol booze [részegítő lé, szesz]; illetve a BUZ, BORZ gyökök
BUZ [élénk sűrű nedvmozgás hangutánzó gyöke], buzog [mondjuk folyékony testekről, különösen vízről, vérről, midőn belső mozgásban, pezsgésben, bugyogásban vannak], buzma [fölfuvalkodott, nagyravágyó, büszke, pöffeszkedő]; v.ö. ZUB gyök
BŐSZ [fúvó hangok kitörésében jelentkező heves indulattól elragadtatott, s mindennek vakon, dühösen neki rohanó, dühös, dühöngő állapot]; v.ö. magyar veszett, büszke, bosszús, buzma, német bőse, holland boos, boze, latin pessimus, francia pis, orosz bies, stb.
BOSZ v. BOSSZ [a következő alapérteményű származékok gyöke: haragra gerjedés, neheztelés, visszatorlási vágy valamely méltatlanság, bántalom miatt, legyen az való vagy képzelt], bosszant v. bosszont [bosszússá tesz, felmérgesít, haragít], bosszankodás v. bosszonkodás [bosszús állapot, mérgelődés, haragvás], boszorkány v. boszorka [bűbájos nő, ki holmi babonás, varázserejű, szemfényvesztő szerekkel mintegy természet fölötti csodás dolgokat mivel, péld. förgeteget idéz, a tejet, vizet vérré változtatja, gyermekeket megigéz stb.; v.ö. perzsa buszur v. buszul (szörnyű, rossz kívánság, átok), buszurídan (rosszat kívánó, átkozó), busurge (nagy tehetségű, varázslatos képességű ember), basur (zivatart támasztó garaboncziás), buzurgán (kivételes, értelmű és hitű nagy ember, mágus); hindu bhomasura v. bhumaser (setétségi rossz szellem); szláv boszorka v. boszorák], bosszu v. bosszú [haragra gerjedt, mérges kedélyi állapot; v.ö. perzsa buszul], boszúl v. boszul [gonoszt gonoszszal fizet vissza, megtorol, a szenvedett bántalomért büntet]; v.ö. BŐSZ gyök
BÜSZ [elvont gyöke büszke szónak és származékainak; a rátartó ember hangjának, mely fölfuvalkodásban és fuvó hangok kitörésében mutatkozik, utánzása], büszke [felsőbbségi érzés, mely önteltségből fakadó fuvás által nyilatkozik]; v.ö. BUZ gyök
BERZ v. BÖRZ [gyökként idegeket megrázó, szőrt felborzoló, vért heves lüktetésre ösztönző erős indulatot fejez ki; önállóan: az elektromosság, villany régi elnevezése], berzen v. börzen [hirtelen haragra gerjed, lobban, vagyis vére rendkivüli mozgásba, lüktetésbe jön, s egész valója mintegy fölmerevedik]; v.ö. BORZ gyök
BORZ [gyökként: állati bőrnek, szőrnek, hajnak fölmeredését, melyet félelem, undor, vagy harag szokott okozni; önállóan: állat hosszu, kemény tüskékkel, melyeket féltében vagy haragjában fölmereszt (Meles meles); v.ö. török porszuk, francia blaireau], borza [sünhal, sül], borzad [nagy veszélylyel meglepve fenyegető tüneményre, behatásra annyira megfélemlik, megretten, hogy bőre kimerevedik, s haja szálai fölállanak]

Kitűnik, hogy a fenti hangutánzó szavak esszenciáját az elevenséget, zsengeséget, zsongást kifejező ZS hang találkozása a remegést, rázkódást kifejező R hanggal adja – itt a szókezdő B (illetve a keményebb P) hang csak nyomatékot ad, megerősíti, kihangsúlyozza ezt a lényeget. Folytatva ezt a gondolatmenetet, a birs szó is a helyére kerül a fenti rokon gyökök sorában:

BIRS v. bis v. biss [Cydonia oblonga, bizsergetően frissítő hatásáról, borzongatóan fanyar ízéről és erős illatáról, méregtelenítő hatásáról ismert gyümölcs; eredete Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidékére tehető. Nálunk a Délvidékről terjedt el], birskörtvély v. birskörte, birsalma v. bisalma v. bisóma (palócos kejtéssel) v. bűzös alma; v.ö. BIS gyök

E huszonhat gyökből álló csokor után nem nehéz belátni a BOR gyökkel fennálló kapcsolatot, amely önálló szóként ugyancsak a pezsdítő hatásra, élénk (vér)mozgásra utal:

BOR [gyökként erős, rengő, mély hangot utánoz, amilyen a élénk mozgás, forgás, forrás is; önmagában: bizonyos növények gyümölcseiből erjedés vagy főzés, forrás által kifejlett szeszes, csipős, részegítő lé]

A bor lényegével tehát összefügg a forrás (v.ö. borvíz, borkút). Forgás, körkörös mozgás hangját idézi társgyökeivel együtt: bar, ber, bir, bor, cir, cor, cur, cser, csir, csur, csűr, der, far, fer, fér, fir, for, för, fur, fúr, für, fűr, gar, gér, gir, gör, gur, gyer, gyúr, gyűr, jár, jer, jér, kar, ker, kér, kir, kor, kór, kör, kur, kür, or, ór, ör, őr, par, per, pir, por, pör, ro, ru, ser, sir, sor, sör, sür, szer, ür(ü), vir, ver, vor, zsar, zser. Látható, hogy e hangutánzó gyökök közös pontja a pergő R hang. Ez ugyan némelyik gyöknél L hanggá lágyul, de alapérteményét nem veszti.

A bors szóval összehangzó és természeti hangokra utaló gyökök szép száma alapján belátható, hogy nem szorulunk rá idegen szavak átvételére, a saját nyelvünkből is világosan eredeztethetőek a mindennapi használatban lévő növények nevei. A török és más nyelvű szavakkal való megfelelések oka véleméynem szerint a népeink kultúrális találkozásán, együttélésén kívül a hasonló szóalkotási elvek, tágabb értelemben a hasonló világszemlélet lehet.