Számos nyelvben nem tesznek különbséget – legfeljebb jelzők segítségével – a bors és a paprika közt. Ez igencsak megnehezíti a fordításokat, így születhetett a cayenne-bors, a bors-spray meg a forró csilibors. A magyar szóalakok láthatóan különböznek egymástól, bár az írásos emlékeink szerint a XVIII. század közepéig mi sem alkotunk rá külön szót. De vajon honnan vettük e nevet? Vettük-e mástól?
Már Nagy Sándor indiai hadjárata (Kr. e. 326) nyomán megnyíltak a kapuk a különleges, perzselően csípős fűszernövények (pippali, mircs) kereskedelme előtt, amely hamar bejárta az egész óvilágot. Így amikor Kolumbusz visszatért az újvilágból, kezében a paprikával, az emberek a már jól ismert és előszeretettel használt borshoz hasonlították az új növényt szerte Európában. Mivel akkor még úgy hitték, hogy Indiában jártak a hódítók, indiai borsként (ld. francia poivre d’ Inde, latin piper indicum) emlegették. Nyugaton a spanyolok, keleten a törökök terjesztették el a paprikát, így lett a közép-európai vidékeken a neve spanyolbors (ld. német spanische Pfeffer, szerb španski biber, lengyel pieprz hiszpański, latin piper hispanicum), illetve törökbors (ld. lengyel pieprz turecki) vagy tatárkabors. A kereszténység befolyási övezetén túli származására utal az erdélyi pogánybors elnevezés. Színbéli különbözőségük miatt veres borsként is utaltak rá (ld. angol red pepper, török kırmızı biber). Értékét a borshoz hasonlóan az aranyéhoz hasonlították (piros arany), kezdetben elsősorban papoknak és gazdag uraknak jutott a kiváltság, hogy e betegségmegelőző növényt termeszthessék pompás kertjeikben, így terjedhetett el a népnyelvben a kerti bors elnevezés.
Mai elnevezéséhez egy játékos nyelvi megfeleltetést őrző kedves történet fűződik, amelyet a Szegedi Paprika Rt. honlapján olvashatunk:
Az 1500-as évek második felében a magyar királyi családhoz tartozó Széchy Margit főrangú asszony kertjében is díszlik már egy vörös törökbors nevű növény (ez időben még e növényt indiai bors vagy pogánybors névvel is illették, utalva annak vélt eredetére).
A paprika elnevezés a XVIII. században bukkan fel először – írásos emlékek alapján – ezekben felfedezhető a bors délszláv neve: "papar".
Szegeden 1748-ból találjuk az első feljegyzést, amiben a paprika szó megtalálható. Később, mint családnév is előfordul, jelezve, hogy egyre többen, egyre szélesebb körben foglalkoznak a növénnyel.
A nép persze nem tudományos alapokon kereste a szó eredetét. Az egyszerű emberek szerint a papok, akik akkoriban tanítók, orvosok is voltak, kívánták elterjeszteni, meghonosítani a kertjeikben található növényt. Hasznosságát, jó ízét bizonyítandó enni kezdték. Mivel a paprika igencsak erős volt, a papoknak folyni kezdett a könnyük. Így alakult ki a "papríkató" szóból a paprika. E történetben annyi igazság minden bizonnyal van, hogy a franciskánus kolostor kertje (Szeged, Alsóváros) az, ahonnan elterjedt egész Magyarországra e növény. Ekkoriban azonban főleg gyógyszerként használták hideglelés ellen.
A papar - paprika kapcsolata nem kétséges, de hogy melyik nyelvben alakult ki a váltás, arra nincs egyértelmű bizonyíték, ahogyan arra sem, hogy valóban a papar szóból született-e a magyar paprika. Talán épp a megkülönböztetés miatt nyúltunk idegen tőhöz. De vajon miért találtuk jobbnak a szlávok borsát a paprika behozatalában részt vevő törökökénél (biber [bors, paprika]), spanyolokénál (pimiento [paprika] - ez a hímnemű alakja a nőnemű pimienta [bors] szónak)? Miért tetszett jobban a csupán hangrendben különböző délszláv változat a latin piper vagy a görög piperi alaknál? Miért vártunk 200 évet, hogy alapvetően megkülönböztessük a két növényt?
Az ótörökben nem volt szókezdő P mássalhangzó, azért szerepel a mai törökben is biberként a bors. Ez, mint a fenti példákban láthattuk, változatlan formában átkerült a délszláv nyelvekbe is. A délszláv igei biberiti, papriti [borsoz] alakból már nem lenne messze a szláv és magyar paprika főnév. Az Online Etymology Dictionary szerint a -ka végződés kicsinyítő képző. Ugyan a kicsinyítő képző azonos formában jelen van a szlávoknál is, de miért zsugorítaná(n)k a már amúgy is apró borsnál tovább a paprikát? Hiszen annak a maghoz képest jókora tokját is felhasználjuk és legtöbbször nem őrleményként, hanem egészben, salátákhoz, levesbe, vagy akár önmagában fogyasztva...
Úgy tűnik, ez nem a bors kisebbítését szolgálja, hanem növényneve(in)k széles sorába illik, ahogyan azt Földi János, orvos és természettudós is méltatta röpiratában (Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról, 1793, Bécs; 26-28. oldal):
Ezen eggyes tulajdon Nevekhez legközelebb járulók a' kissebbítést jelentő szók, (Diminutiva) akár Főnevektől (Substaniva) akár millyenséget jelentö Vezetékszóktól (Adjectiva) formáltattak légyenek azok.
Ilyeneknek példái találtatnak mind régi Füvészkönyveinkben, mind ma a' Nép között, mint p. o. Aranka, Bársonka, Boglárka, Büdöske, Fodorka, Hajnalka, Köbölke, Sáska, Szőröske, Tatárka, Tsákóka, Tsorbáka 's a' t. E'féle kissebbítést jelentő Nevek bővséggel találtatnak a' Deák Főnevek között is, mint: Asperula, Gratiola, 's a' t. Ezen Nevek eggyeznek véghangokban, a' Deák illy végű Nevekkel is: Betonica , Melica , Momordica , Myrlca , Phylica, Vatica, Veronica 's a' t. Sok eggyes tulajdon Magyar Nevekhez is hasonlók, mint : Baka, Bubulyitska, Emreke , Gomborka , Haritska , Káka, Palka , Paprika , Tsitsóka , Tsomorika , Ugorka 's a' t. A' fü Nevet is magok után nem kívánják , valamint a' törsökös tulajdon Nevek. Ezeknek formáira lehet tehát többeket is faragni, mint: Borzonka • Echinophora. Érdeske • Asperula. Estvelke • Hesperis. Érzőke • Mimosa. Fillérke • Oholaria. Gyámolka • Columnea. Gyertyatartóka • Caropegia. Halovánka • Cnicus. Kegyelemke • Gratiola. Keresztke • Crucianella. Koronka • Coronilla. Kövérke • Pingvicula. Lugaska • Pergularia. Paisotska • Clypsola. Piroska • Erythronium. Pohárka • Poterium, Seprüke • Scoparia. Setétke • Melanthium. Szivárvánka • Iris. Testeske • Crassula. Vérzőké • Sangvinaria. Zörgöke • Crotalaria 's a' t.
Kivált a' megavúlt Magyar szókat könnyű ezekben megújítani, és azokat haszonra fordítani , mint: Asperugo • Zordonka , e' megavúlt Magyar szótól: zordon, asper, horridus 's a' t. Vagy, lehet é kissebbítést más végezettel is kitenni , mint: Gladiolus • Kardikó 's a' t.
A Czuczor-Fogarasi szótár ad ötleteket ezek eredeztetésére: pityóka (petyős), csicsóka (csucsoros), csomorika (csomós), gomborka (gombaalakú), pohánka (pogány), hajnalka (hajnali), haricska/hariska (haros, erdős vidéki), káka (hajlongó, kajogós) stb. Ez alapján a paprika szóalak jelentése – helytállóan – "borsos" lenne.
Érdekes, hogy a paprikásan, paprikával készült ételek neve viszont már a magyarból került át szláv (és más) nyelvekbe: szerb paprikaš [borsosan, paprikásan készített, gyulyáshoz hasonló ételek (irish stew, haricot, becsinált)], gulaš [gulyás]. A magyar -s képző náluk -an alakban található meg (papar [(horvátul) bors], papren [borsos], kiša [eső], kišan [esős], oblak [felhő], oblačan [felhős], buka [zaj], bučan [zajos], stb.).
A lengyeleknél a papryka [paprika], paprykarz [paprikás, pörkölt], gulasz [gulyás], leczo [lecsó] szintén magyar eredetre utal, mert a melléknévi végződés náluk -ny formában van jelen (pl. spokój [nyugalom], spokójny [nyugalmas], stb.). Az -arz leginkább idegen – főleg német – eredetűnek tartott foglalkozásnevek végződéseként fordul elő (piekarz [pék], stolarz [asztalos], aptekarz [gyógyszerész], ślusarz [lakatos] stb.).
A csehek, olaszok, angolok, németek, hollandok, franciák – az etimológiai szótárak szerint is – mind bevallottan a magyar nyelvből vették át paprika és paprikás kifejezéseket, erre utal a jobbára változatlanul hagyott szóalak (ld. paprika, Paprikasch, paprikash) is.
A két növény közötti különbségtételnek jelentősebbnek kellene lennie horvátban is – már ha az a forrásnyelv. A paprikás (hús)ételeket szerte a világon a magyar konyhával hozzák összefüggésbe, miért kellett volna akkor a hozzávalókhoz szláv tövet használni? Miért nem találni a szláv szótárakban rendes, szláv végződésű, paprikával kapcsolatos egyéb szavakat, miért csak egyértelműen magyar toldalékosakra lelni? Paprikajancsi, paprikás hangulat, paprikás versek, felpaprikáz – ezeket merre találjuk a szláv nyelvekben?
Az ázsiai nyelvekben rábukkanhatunk azonos jelentésű, a magyar alakhoz közel álló szóalakokra, amelyekkel kereskedőkön keresztül kapcsolatba kerülhettünk a paprikatermesztés hazai pályafutása során:
harak brabrik [csípőspaprika]; alak phric [csípőspaprika]; katu pǝrik [paprika]; dakkan, triw brik [csípőspaprika]; ngeq prɛc [paprika]; kri prec [bors], chatong pric [bors]; thai phrik [feketebors]; pakoh, taojh, kantu prik [bors]; tariang, kaseng bric [csípőspaprika]; yaeh mbrek [csípőspaprika];
Ezek őse minden bizonnyal a hindi