Avagy: van-e etimológiai kapcsolat a sír ige és a sír főnév közt?

A törököknél, perzsáknál is észrevehető az alaki hasonlóság (zár [sírni], mezár [sír]), sőt, az angol cry [sírni] és grave [sír] szókezdő torokhangjai közt is van némi áthallás. A két magyar szót azzal kapcsolják össze, hogy a sírnál sírni szokás.  Úgy vélem, ez már csak utólagos belegondolás. Nem valószínű, hogy a két szó közös eredetű. Lássuk, miért nem az:

A sír ige lényege az aladálytalanul kiáramló, felszabaduló éles hang. Ezt bizonyítja, hogy régen a szóvégi R gyakorító képző nélkül, sí alakban használták. A legtöbb S-sel kezdődő szavainknál megfigyelhető ez az akadály nélküliségre, felszabadulásra, akadálytalan mozgásra utaló lényegiség. A rések közt átfújó szél susogását, süvítését utánozzuk az S réshang képzésével: szűk helyről vagy szűk nyíláson át kiszabadul a lehelet. A Magyar nyelv történeti és etimológiai szótára (a továbbiakban: MTESz) hangutánzó eredetűként jegyzi.

A sír főnév jelentése elősorban a holttest eltemetésére szolgáló földbe vájt gödör, üreg. A Czuczor Gergely és Fogarasi János által írt A magyar nyelv szótára (a továbbiakban: CzF)  is megemlíti az ógörög σορός [szorósz, halotti urna, koporsó], illetve σιρός [szirósz, gabonatároló verem (v.ö. σῑτος [(szítosz) gabona, élelem, takarmány]); a latinba sirus alakban került át] kifejezéseket a sír szócikknél. A régi ázsiai népek mellett a magyaroknál is gyakran földbe vájt vermekben tárolják/tárolták a gabonát (ld. gabonásverem, búzásverem). Alakilag és jelentésben is közel állnak ehhez a csűr [takarmány, magok, gabona tárolására szolgáló zárt épület], illetve gabona összehordásának, kiterítésének, csépelésének helyéül szolgáló szérü (alakváltozatai: szűrü, szűrű, szérő) szavaink. Figyeljük meg, hogy az S réshang gyakran cserélődik sziszegő SZ réshangra vagy CS zár-rés hang rokonára a magyar nyelvben, de SZ és CS közvetlenül nem rokonok (nem váltják egymást szavainkban). A jellegzetesen négyszögletes, sír alakú gabonásverem gyakorta a csűrben kapott helyet. A szérü valószínűleg csak áttételesen, a gabonafeldolgozás fogalomkörén keresztül kapcsolódik a sírhoz: inkább a nyílt térre, s nem a veremre utal.

A magyar csűr szóhoz alakilag hasonló, jelentésben egyező vagy közeli rokon kifejezésekre bukkanhatunk más nyelvekben:

héber אָצַר [(acsár) gabonatároló, kincstár; ritkábban igeként is: őriz, tárol, felhalmoz]; latin horreum [készlettár; átalán: láda, fiók; bolt, csűr, magtár, tárház, kamra]; baszk zilo v. zulo v. xilo [lyuk, üreg, verem, ahol a készleteket elrejtik; v.ö. baszk zulatu (ás), angol hole (lyuk)];

Ez utóbbiból származik a spanyol silo [porózus és szemes termények tárolására szolgáló építmény], ami tovább terjedt más európai nyelvekbe is. Szörnyű felfedezni, hogy az eredetileg az élethez nélkülözhetetlen készleteket tároló éléstár jelentés ma halálhozó rakéták indítókamráira utal.
A germán nyelvekben a menedékhez, fedezékhez kapcsolódik a csűr fogalma, de inkább az állatok, semmint a takarmány megóvásához van köze:

óizlandi skjól [fedezék, menedék; bármiféle menedék (szikla, kerítés), ahol a nyáj biztonságban átvészelheti a zord időjárást (vihart, hideget)], skáli [kunyhó, pajta, csarnok], skúrr [pajta, szín, fészer] > ófelnémet scūr [oltalom, védelem, menedékhely] > középfelnémet schūr [menedék, hajlék] > schiur(e), schür, schiuwer [csűr, pajta] > német Schauer v. Scheuer [fedél, pajta]; alnémet schūl [rejtekhely]; közép-holland scūre [elzárva, biztonságban lenni] > holland schuur [csűr, pajta, szín, fészer];

Amennyiben a magyar csűr szó erről a vonalról származik (ahogy a nyelvtudomány állítja), akkor enyhe jelentésváltozáson kellett átesnie. Ha ógörög örökség, akkor viszont megőrizte jelentését.

A gabonatisztítással kapcsolatos szavainkat (szelelés, szórás, szűrés) tovább vizsgálva más nyelvek gabonához, magvakhoz kötődő kifejezéseivel, érdekes alaki és jelentésbeni összefüggésre bukkanhatunk a közel-keleti nyelvekben:

arab és perzsa zar‘, máltai zara‘, héber zara‘, újarámi zra’, főníciai zr‘, szír zera‘, amhari zerra, tigre zer‘a akkád zēru [mag] < akkád zarû [rostál, szelel, széthint], zaraqu [hint] < sumér (korai din., óakk., III. uri din.,  ób.) i-ru [magot vet, szánt, megművel] < (korai din., óakk., II. lag., III. uri din., korai ób., ób.) i [felnevel, szánt, vet, gabonát kimér (bottal)]; óbabiloni arah > akkád arû, arahhu [magtár, raktár];

Folytatva ezt a gondolatmenetet, felfedezhetjük, hogy olyan fa ágain lépkedünk, olyan háló szálait követjük az R hang mentén, amelyen szabályos hangváltásokkal könnyen eljuthatnánk az eddigiekhez  jelentésben is kapcsolódó magyar SZÓR, SZŰR, TÁR gyökökhöz. De maradjunk most a síroknál.

A CzF hívja fel a figyelmet rá, hogy régen sér alakban is használatos volt:

A sír a Müncheni codexben, mint halotti gödröt jelentő, sér alakban fordúl elő, s vékonyhangulag ragoztatik. „Eleibe kelének neki két emberek ördögöket vallók? sérekből kijövén.“ (Máté 8.). „Mendenek, kik a sérekben vadnak.“ (János 5.). „Kik megrakjátok a profétáknak séreket.“ (Máté XXIII.).

Megfigyelhető, hogy az R hang meghatározó szerepet tölt be a sír főnév idegen nyelvű változatait illetően is:

albán varr [sír], varros [eltemet]; angol grave [sír, árok; vésni, vájni]; germán-északi nyelvekben: grav, grøv, grêf, groeve, graf, grift, Grab; cseh hrob [sír]; bolgár гроб [(grob) sír]; türkmén gцr, gubur [sír]; óegyiptomi ḫr [sír; < valószínű az "alatt" jelentésű hieroglifából (Gardiner-kód: T28:D21)]; tamil ari [üreges tér, sír]; szanszkrit garta [üreg, barlang, sír], mRnmaja-gRha [sír, "földből készült ház" (mRn = föld, agyag, murva; -maja = vmiből készült, vmiből álló; gRha = ház, otthon, hajlék)]; mongol üke-ger [sír; "halott háza, otthona" (ükö-kü = meghalni; ger = ház, otthon, hajlék)]; török, perzsa mezar [sír], török türbe [mauzóleum]; arab turba [föld, sír > török türbe], szarihh [sír], mazar [sír (zara = zarándokhely, zarándokol) > innen vette át a perzsa és a török is]; kirgiz kör [sír (eredete talán a mongol hüür = tetem)]; ótörök jir [föld, fölalatti], jirčü [sír]; ujgur yerlik [sír, sírhalom]; jakut çardaat [síremlék]; gondi kori [árok, verem, sír]; tangale kur-uk [sír]; akkád qubūru [sír, temetkezési hely]; sumér (III. uri din.) ki-šur₂ [üreg, sír], eurre [sír]

Ez a közös tulajdonság feltehetően a föld kivájására utal. Az R hang rontó, rovó, irtó, ártó, ortó értelmét számtalan magyar szóban megfigyelhetjük. De akár idegen nyelvű szavakban is. Nézzünk pár példát a magyar sír szóhoz alakban és jelentésben is igen közel állókra:

óbabiloni sur₃, sur₆, sur₇ [árok, alapárok, csatorna]; akkád sūru [árok, alapárok, csatorna]; szanszkrit suruGga [földbe vájt üreg, akna], suraGgá [falba vagy földbe vájt üreg]; pahlavi surag [üreg, barázda], surax [üreg]; csatagaj ur [verem], csír [barázda]; mongol nyelvekben (kalmük, ordosz, shary-yoghur) sīl- [vés, barázdál];

Az MTESz és a 2006-ban megjelent Zaicz Gábor szerkesztette Etimológiai szótár is bizonytalan, esetleg finnugor kori ősi örökségnek tartja a sír főnevet. Mindössze a cseremisz šüɣer [temető], šüɣar [sír] szavakban kimutatható jelentéspárhuzam a fentiekkel szemben igen gyenge érvnek tűnik.

Bár az oldalnak nem célja a szavak átvételi útvonalát forradalmasítani, a hivatalos eredetmagyarázatok körbejárásával megfigylehető néhány különös tény. Például sem az MTESz-ben, sem a Zaicz-féle  friss kiadású szótárban nem szerepel olyan meghatározás, hogy „ősi, magyar eredetű” szó. A legtöbb szavunk a szótárak alapján más nyelvekből kölcsönzött jövevényszó. Laikusként olvasva olyan összképet ábrázol a szótár, mintha  abban az esetben, amikor a szerzők nagyon nem találnak hasonlót a környező nyelvekben, akkor az bizonytalan, vitatott, ismeretlen eredetűnek könyvelik el, esetleg ősi örökségként határozzák meg a finnugor vagy ugor korból. Nem a finnugorként emlegetett népek nyelvével való rokonsági kérdés itt a gond, hanem a vizsgálódások szembeötlő megtorpanása a közvetlen átadó nyelveknél. Nem igazán tekintenek messzebbre, így fel sem ismerik a párhuzamokat távolabbi, az említettektől jóval ősibb nyelvek (sumér, szanszkrit, ógörög) kifejezéseivel. A leírások alapján olykor úgy tűnik, fel sem merülhet annak lehetősége, hogy két nyelvben párhuzamosan létrejöhet egy kifejezés, hasonló hangokkal, hasonló alakban. Ahogyan azt sem közlik, hogy a magyar mikor adhatott át kifejezéseket a szomszédjainak és melyek ezek. Persze az ősi nyelveket is kellő meggondolással érdemes csak vizsgálni, s nem ész nélkül párosítani a szavakat – alapot adva a délibábos eredetelméletek gyártásának.

A sír magyarázata (vagyis magyar értelme) a fentiek alapján az ŰR, üreg, verem, árok rokonsági körhöz köthető jelentés, amihez kapcsolódnak még a tágas üregességet kifejező TÁR, TÉR, illetve az ebből alakult CSAR gyök, valamint a belevájást, bemetszést, rovatot kifejező BÁR v. BAR gyökök is.

Látható, hogy a lényeget mindnél az R hang adja. Ez rámutat arra, hogy a világ egymással kapcsolatba nem került népeinek nyelvében is fellelhető hasonlóságokat a hangsúlyos R mássalhangzóval kifejezett hangutánzó, hangfestő jelleg kötheti össze.