Amíg a fő szálat kutatom tovább, néhány népetimológiai szüleményt mutatok be röviden. Igyekszem itt is visszavezetni a szavakat a hangutánzó lényegiségig.
A magyar hóhányó kifejezést 1946-tól adatolhatóan megbízhatatlan, csaló, hazug emberekre is alkalmazzák, nem csak hólapátolással foglalkozókra. Zaicz Gábor szótára vitatott eredetűként említi, mert a németben is megvan a Schneeschaufer [fehérneműtolvaj; szó szerint: hólapátoló]. A származtatási bizonytalanság azonban alaptalan, mert a német kifejezés igen szűk, sajátos jelentést fed le, ezzel szemben a magyar szó jelentésbővítménye pedig teljesen egyezik a cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug] szóéval. Távolabbról egyébként óind eredetű a kifejezés:
szanszkrit kuh [meglep, meghökkent, ámulatba ejt, szélhámoskodással, ámítással átver] > cah [csal], kuha [szélhámos, csaló], kuhakajJa [csalás, szemfényvesztés], kuhaka v. kahaka [szélhámos, csaló, szemfényvesztő mutatványos, becsapás, szemfényvesztés], kuhana [irigy, álszent; álszenteskedés, irigység]; páli kuha [becsapós, csalfa, hamis], kuhaka [csalfa, becsapós; csalás, becsapás, átverés], kuhanā [becsap, átver, álszenteskedik, rászed], kuheti [becsap]; urdu kuhak [csalás, átverés, megtévesztés, csel]; cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug], xoxel (hohel) [hazudik], xoxavel (hohável) [becsap, rászed, csal, hazudik], xoxajipe, xoxanipe (hohájipe, hohánipé) [hazugság], xoxalyipen (hoháljipen) [csalás], xovalyo (hováljó) [csaló]; angolcigány okki, hokka [hazudik], okkapen, okkipen [becsapás], ukraben, hoffeno, huffeno [hazug], hokkani [trükk], oxanno, hokkano [hazugság], okrabens, hokrapens, hokkipens [hazugságok];
Eszünkbe juthatnak a magyar kohol [átvitt ért. valótlan, hamis dolgokat, hazugságot kieszel, rosszat tervez] és koholmány [hamis, hazug dolog] kifejezések. Ezek azonban az érc hevítésekor keletkező hangokból, esetleg a hevített érc verésének vastag, tompa hangjától kölcsönzött régi nyelvi koh, kohó [kovácsok, lakatosok érchevítő, -olvasztó tűzhelye] szavunkból erednek, nincs közük a szanszkrit kuh szóhoz.
Gyöktükrözéssel azonban megkaphatjuk a hangutánzó eredetű HÖK v. HÖKK magyar gyököt, ami alapvetően ijedtségre, de meglepődésre, elképedésre is utal. Használják még hükk [hibázáskor kifejeződő ijedtség, meghökkenés; önállóan főnévként is: Hükköt csinálni.] alakban is. Minden bizonnyal ezt a hangélményt őrzi a szanszkrit kuh gyök is. A H és K gyökhangok együtt szemléletes és természetes módon tükrözik az ijedtségkor, meglepődéskor tapasztalható jelenséget: a lehelet megszakadását, az elakadó lélegzetet.
