B

Képzése: A száj bezárásával a tüdőből kiáramló levegő bent reked a szájüregben, ahol a növekvő nyomás és a hangszalagok rezgetése belső feszültséget kelt. Az orca búbosan felfúvódik, majd az ajkak nyitásával a beszorult levegő kibuggyan.

Érteménye:

• belső, benti, befelé hatás;
• belsőt képező tett;
• beltartalom;
• belső feszültség/mozgás/történés;
• belerő kibontakozása;
• nyomatékosító szerepe is van;

P

Képzése: A puha ajkak összeérintésével a B-nél erősebb zár képződik, a száj felpuffad a bentrekedő levegőtől, majd a zár pattanó, pukkanó hang kíséretében megszűnik és a levegő erősen, köpésszerűen szétterjedve kifakad. A szopó mozgás folytatásaként egészen korán (a fogak kibújása előtt) elsajátítható a B-vel együtt, így a gyermeknyelvben sűrűn előfordulnak.

Érteménye:

• széllel bélelt, puffadt kiterjedés;
• a levegőben szétszóródó, pökszerű kifakadás;

M

Képzése: A B-hez hasonló, ám a levegő az orrüregen át is távozik, kevesebb jut az ajkakhoz, emiatt lágyabb a zár. A gége zöngéje a zár időtartama alatt kiterjed az orrüregre is (orrhang). A csecsemők első hangjai közé tartozik, mellyel megnyilvánítják, kimutatják értelmüket, akaratukat, érdeklődésüket (kérdő- s mutatószavak, elmeiség).

Érteménye:

• megnyilvánulás (kiemelkedés);
• rámutatás;
• megemelkedést eredményező mozgás ill. cselekvés;

F

Képzése: a felső fogsor finoman az alsó ajakhoz ér, de nem teljesen, így rést alkotnak, amin át rezgés nélkül folyamatosan fújódik ki a levegő a tüdőből, közben a felső ajak feljebb mozdul.

Érteménye:

• felső, fenti, felfelé hatás, felfelé mozgás;
• hangsúlyos lélegzés, ill. ezzel járó cselekvés;

V

Képzése: az F-hez hasonló, csak zöngés, azaz a hangszalagok rezegnek. Mivel ez nem utal az F és V feltűnő érteménybeli különbségeire, feltételezem, hogy jelentéskörei ejtéskönnyítő szerepén alapulnak, amire bizonyos változatosság jellemző: (1) a szavaktól előhangként jelentésváltozás nélkül legtöbbször elválasztható vagy hozzáfűzhető (pl. v-imád, v-ihog, v-illan); (2) „közbeszúratként, mint összeeső önhangzókat elválasztó hang áll több igeragozásában”, avagy összefűzi a képzőt a gyökkel (pl. hi-v-at, ve-v-ő, te-v-és, i-v-ás); (3) „olyanságot jelentő ó, ő vagy u, ü (v. ú, ű) képzőnek változata” (pl. daru-darv, keserű-keserv, nyelő-nyelv; bő-bév, hő-hév, hó-hav, só-sav stb.); (4) egyes egytagú szavak véghangzói ragozáskor ékezetüket elvesztik és a véghangzó v-re változik – vagy éppen fordítva, a v veszlik el és nyúlik meg ezáltal a magánhangzó (pl. kő-köv, sző-szöv, szú-szuv, ló-lov, lé-lev stb.); (5) képzőként teljesen hasonulhat az őt megelőző mássalhangzóhoz, mintegy átváltozhat (pl. öcsvé-öccsé, hitvel-hittel, kínval-kínnal stb.).

/ Az idézetek a CzF-ből valóak, a dőlt betűs kiemelések tőlem. /

Érteménye:

• elválasztás, vesztés, változás;
• összefűzés;

N

Képzése: Nyitott ajkakkal a nyelv hegye a fogmederrel zárat alkot, miközben az orrüregen át távozva a levegő útja megnövekszik, s jelentősen nagyobbá válik a rezgő tér is (gége és orrüreg is rezeg). A nyomatékos (hosszú és zöngés) kilégzés tagadás, ellenkezés ösztönös megnyilvánulását teszi lehetővé, valamint érzések, indulat kifejezésére is alkalmas.

Érteménye:

• növekvést eredményező mozgás ill. cselekvés;
• növekedés, nagyság;
• indulat, tagadás;

Ny

Képzése: A szájpadláshoz nyomott nyelvhát közepe a beszédhangjaink között a legnagyobb felületű zárat képezi, ami résszerű átmenetet alkotva enyhe izommozgással feloldódik, mintha csak végignyalnánk a szájpadlásunkat.

Érteménye:

• növekvő (N) erőhatás, azaz nyomás, nyomaték, vmi legnagyobb foka;
• nyomás általi terjedelemnövekedés, azaz nyúlás, elnyújtott mozgás;

D

Képzése: A nyelv a fogaknál, fogínynél zárat képez, a tüdő kitágul. A hangszalagok zöngéjéből eredő rezgés kiterjed az egész mellkasra, miáltal egyfajta (érzelmi) telítettséget okoz, majd a zár felengedésével a levegő hangzatosan kitódul.

Érteménye:

• kiteljesedés, telítettség, teltség;
• kiteljesedésből fakadó fensőbbség, kitüntetettség; teljesítés, végrehajtás, (ön)megvalósítás, birtokviszony;

Leginkább nagyságra, bővülésre utal, így a feltételezett kicsinyítő képzős szerepe téves, ahogy arra Fogarasi is rámutatott (Fogarasi, 1837; 71. §). A -dad/-ded alakbeli v. módbeli hasonlóságra utal: gyöngéd = gyönge módú, hosszúdad = hosszú alakú, körded = kör alakú, édesded = édesszerű stb.

Gy

Képzése: a D-hez hasonlóan, ám annál valamivel hátrébb és lágyabban, gyöngédebben; a szélesebb és hosszabb zár által a hangképzés helye és a nyelv közötti kapcsolat átfogóbb, teljesebb – a zár felengedése pedig enyhe (súrlódó) rés jelleget tükröz.

Érteménye:

• teljességet (D) kifejező átfogó kapcsolat, azaz egyetemesség, egység, egészség;
• az elegyülés sűrűn összesúrlódó mozgása által gerjedő belerő;
• e felgerjesztett erő teremtő, tevékeny kibontakozása;
• gyöngéd v. gyakori mozdulatokkal végzett cselekvés;

K

Képzése: a nyelvhát hátsó része és a nyelvgyök a kemény szájpadlás hátsó részével képez igen szoros zárat, teljesen elakasztva a tüdőből kiáramló levegőt. A zár felpattanásával a levegő erőteljesen kifakad. A gége nem rezeg. A CzF szerint a legkeményebb hangzónk.

Érteménye:

• akadály, összeakadás, megakasztás;
• keménység;
• önmagába hajló és záruló – ezáltal: körkörösen ismétlődő, azaz gyakorító;
• kialakult állapotot tükröző;
• minden mást kirekesztő, külső, kinti, kifelé hatás; kitűnés, kiválasztás, kiemelkedés;

Kicsinyítő képzőket is alkot, bár kevésbé változatosan, mint rokona, a C.

G

Képzése: a K-hoz hasonlatosan, ám zöngésen, emiatt a zár némileg gyengébb, mondhatni „nyitottabb”.

Érteménye:

• görbeség, kihajlás;
• gömbölyűség;
• önmagába hajló (de nem teljesen záruló), önmagát gerjesztő – azaz gyakorlatos – cselekvés;

Fogarasi ez utóbbi jelentéskört az „igenlegesség” kifejezéssel említi, utalva a gerjedés s gyakorlatos cselekvés fokozó jellegére (igen = nagyon).

H

Képzése: a gégében, a hangszalagok között képzett keskeny résen át alig észrevehető eredménnyel, szinte hangtalanul (hehezve) áramlik ki a lehelet.

Érteménye:

• lehelet, lehetőség;
• üresség, vmi hiánya;
• a hiányból fakadó bizonytalanság;

J

Képzése: a nyelv púposan meghajlik, közeli és széles rést képezve a szájpadlással – a nagy felületű érintkezés miatt a rés szétválása lágyabb és hosszabb, mint a sziszegő s fúvóhangoknál. A gége zöngéjéhez hozzáadódik a rés rezgése is, így feltűnő hangzású, folyamatosan hangoztatható, az I magánhangzóhoz igen hasonló mind ejtésben, mind érteményben. A közelítőhangok közé sorolják.

Érteménye:

• folyamatosan tartó, feltűnő, közeli vagy közelítő mozgás ill. cselekvés;
• hajlás, hajlékonyság, lágyság;

L

Képzése: a nyelv könnyedén előremozdul s a fogíny, esetleg a fogmeder területéhez legyintve illékony zárat alkot (a zárhangok között ez a leglágyabb, így a közelítőhangok közé sorolják); a levegő kiáramlásakor a nyelv éle meglebben. Folyamatosan hangoztatható, ejtésekor a gége zöngét képez.

Érteménye:

• előre haladó mozgás, könnyed, engedékeny mozgás, tett;
• az elengedő jellegből fakadó alsó, lenti, lefelé hatás;
• folyamatosan alakuló, pillanatnyi v. légies megnyilvánulás;

Ly

Képzése: Az L-hez hasonló módon, ám a zár feloldása folytonosabb, résszerű hangba megy át, így ejtése az L-nél is lágyabb, folyékonyabb.

Érteménye:

• folyamatos és lágy (L) cselekvés, viszony, folyékonyság;
• folyamat eredménye v. tárgya: létezés, folytonosság;

R

Képzése: A nyelv hegye és a fogmeder között újra és újra kialakuló-felpattanó zár képződik, a kiáramló levegő rezgésbe hozza a hangszalagokat, s maga a nyelv élénk mozgása (pergése) is rázkódást kelt. Tiszta ejtéséhez jelentős erő és tudatosan uralt, irányított nyelvi izommunka szükséges. Erőteljessége folytán e hang jellemzően messzire hallatszik, így a nyugalom megzavarására alkalmas, ébresztő hatása van.

Érteménye:

• erő;
• ismétlődés;
• rázkódás (erőteljes és ismétlődő mozgás) és ebből következő részekre bomlás, rontás, a rend megszűnése;

Sajátos változatainak (kiegészítő) érteményeiről itt lehet olvasni.

S

Képzése: A nyelv a fogínyhez s az elülső szájpadláshoz közel emelkedik és rést képez. A levegő szabadon, akadály nélkül siklik végig a nyelv mentén. Ejtéséhez enyhe ajak­biggyesztés is társul, ami szintén az akadálytalan (susogó, süvítő) légáramlást segíti elő.

Érteménye:

• akadálytalan (folytonos), szabad mozgás ill. cselekvés;
• folytonossághoz vezető összekapcsolás, ill. a kapcsolat általi azonosítás;

Zs

Képzése: Akár az S, csak zöngésen, így a nedves nyelv is élénk rezgésbe jön. A folyamatosan fenntartható összhatás sűrűbb, súrlódóbb hangot kelt, ami a különféle nedvek élénk mozgásának a természeti hangját idézi.

Érteménye:

• zsengeség, élénk, eleven mozgás ill. tett;

Sz

Képzése: A nyelv hegye a szinte teljesen összezárt fogakkal majdnem közvetlenül összeér. A levegő e fogak közötti szűk résen át zöngétlenül, vékony, szájeleji szellettel (sziszegve) kinyomul. Hosszan hangoztatható. Az alapvető ki-belélegzésnek jellemző hangja.

Érteménye:

• közvetlen érintkezés, összetartozás, középpont, főtengely:
  • közép felé, befogadás;
  • középtől el, szétválás;

Z

Képzése: Akár az Sz, csak zöngésen, így a sziszegő réshang némileg zártabbá és vastagabbá (zengőbbé) válik. Hosszan és feltűnően hangoztatható.

Érteménye:

• közeli, összehúzó hatás, közelítés, szorítás;
• szoros összesúrlódás;
• hosszan tartó, huzamos mozgás ill. cselekvés;

T

Képzése: A nyelv hegye nem csak pillanatnyi akadályt képez a fogmedri zárral, hanem erővel fenntartott, tartós torlaszt, ami teljesen feltartóztatja a kiáramló levegőt. Amikor a levegő kellően feltorlódott, a zár a nyelv előretolásával felpattan és a levegő erősen és határozottan kitódul a szájon át.

Érteménye:

• távoli, távolító hatás, távolodás, eltérés, kiterjedés;
• hatályos, bevégzett, eredményes, tartós tett;

Ty

Képzése: A nyelv háta a szájpadlás közepével széles zárat alkot, ami résszerű átmenettel (puttyanó hanggal) oldódik fel, így a nyelv épp csak eltávolodik a szájpadlástól. Zöngétlen.

Érteménye:

• enyhe tartósság (T), laza kötődés;
• lágy, petyhüdt távolító (T) mozdulat, cselekvés;
• a gyök által kifejezett cselekvés eszköze;

C

Képzése: A T és Sz összehangzásával megszólaltatva: a nyelvhát eleje a fogmederrel (részben a fogínnyel) viszonylag kicsiny területen szűk zárat alkot, ami igen rövid idő múlva résbe megy át, így a levegő egy rövid cöccögő hang kíséretében, gégerezgetés nélkül kiáramlik.

Érteménye: tartós (T) összeszűkülés (Sz):

• kicsinyítés, piciség, rövidség, keskenység;
• apró új hajtások;
• apró, rövid mozdulatok ill. gyors irányváltások;

Cs

Képzése: A T és S összehangzásával megszólaltatva: a C-hez hasonló módon zár-rés jellegű, ám annál valamivel hátrébb történik, illetve az ajkak jellegzetesen egymás felé mozdulnak (csücsörítenek), majd a levegő csusszanó hang kíséretében, gégerezgetés nélkül kiáramlik.

Érteménye: tartós (T) kapcsolat (S):

• összeállító tett;
• egymás felé irányulás ill. mozdulás, egymásba tartás, összehúzódás, keskenyedés;
• összetalálkozás, összekapcsolódás;
• felületi összesúrlódó mozgás;
• összeállott egyedek;

Kicsinyítő képzőket is alkot, bár kevésbé változatosan, mint rokona, a C. Feltételezett „félrehajlás” alapjelentése nem a sajátja, hanem a T összetevő hangzótól (pontosabban a távolító értelmű ta- gyöktől) kölcsönzött. Szinte azonos érteménnyel K kezdőhangú gyököknél is szerepel (pl. káb-csáb; kám-csám; kal-csal, csálé; kaj-csaj), mivel mindketten rokonai a T-nek.