Zaicz Gábor szótára szerint az oroszlán szavunk jövevényszó a török nyelvből a honfoglalás előtti időkből. Vagyis olyan időkből, amikor még a Kárpát-medence előtt mi magunk is találkozhattunk vadon élő oroszlánnal. Vajon a törökök mutatták be a magyaroknak ezt a királyi fenevadat, vagy a magyar oroszlán szavunknak ősibb gyökere is van a következőknél?
ótörök, mongol, ujgur, csagatáj arslan; perzsa رسلان ārslān, arslān, اصلان aṣlān; urdu ارسلان arslān, tatár arїslan, kazah aryslan, csuvas arǝslan, mandzsu arsalan, török aslan, kirgiz arsїlan v. arїstan v. arstan, kun astlan [oroszlán]
Ezzel szemben a Czuczor-Fogarasi szótár az oroz igéből vezeti le a szót:
OROSZLÁN, v. OROSZLÁNY, (1), származékaival és öszvetételeivel együtt l. OROZLÁN és ezt követő czikkekben.
OROZLÁN, OROZLÁNY, (or-oz-la-an) fn. tt. orozlán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. [...] Közönségesen oroszlán-nak ejtik és irják. [...] Mi e szónak eredeti jelentését illeti, legvalószinűbb, hogy nevét ezen állatnak ragadozó (orzó) tulajdonságától vette, ámbár azt is lehetne gyanítani, hogy az ordít igével áll fogalmi viszonyban. A hellen λεων, mely más árja nyelvekbe is átment, és a λεία zsákmány, préda, továbbá: a ληστης, rabló között elég világos mind a gyökhangi, mind a fogalmi rokonság; a szaszkritban lunat, lúnakasz szintén ragadozó állatot jelent, s ugyan ilyesmit sejtünk a magyar orozlán és oroz között, mi szerént orozlán annyi volna, mint orozló, részesülő az elavult orozol (ragadoz) tözsöktől. Az ó ő képzőü részesülők t. i. különböző fokozatokon a e; an en, án én, ány ény alakuakká fejlődnek ki nyelvünkben, pl. visló visla, bogló bogla, tokló tokla, kajló kajla, bongyoló bongyola, pongyola, csoroszló csoroszla, szögelő szögle, dödölő dödöle, élő eleve, elő eleve; n utóhangzattal: eleve eleven, mereve mereven, merevén, tejő teje tején (tehén) foszló foszlán; lágyított ny hanggal: merevén merevény, halava halva halavány halvány, bojtorló bojtorlány, melyből lett bojtorvány, bojtorjány, mert bojtorkodik, azaz: kötelődzik, akgatódzik; foszló foszla, foszlán foszlány stb. Ezen hasonlatok szerént, melyek számát szaporítani lehet, az orozol (ragadoz) törzsből lett: orozló, orozla, orozlán, s könnyebb hangoztatás végett a z rokon sz-re változva: oroszlán.
Annyi bizonyos, hogy két részből állnak a török szavak, melynek -lAn utótagja a szörnyű, ragadozó vadállatokra alkalmazott ótörök végződés, így megtalálható az ősi szóalakokat őrző bestiáknál:
jılan v. yılan [kígyó]; v.ö. jıl- / yıl- [kúsz-]
kaplan [tigris]; v.ö. kap [elkap, megragad]
sırtlan [hiéna]; v.ö. sırt [hát, gerinc, szirt; sörte, sörény], sırıt [vigyorog, röhög];
A török arsїlan eredetét Zaicz Gábor a török *arsїl [vörösessárga] melléknevvel valószínűsíti. Ezzel a jelentéstársítással párhuzamra találunk az óind nyelvekben – ami az oroszlán bundájának színét tekintve egyáltalán nem meglepő:
tamil ari [1. zöld 2. sárga, barna, sárgásbarna, őzbarna szín; ... 20. oroszlán; 21. az Oroszlán csillagjegy], arimá [oroszlán; v.ö. má (vadállat; nagyság, erő)], arijéRu [hím oroszlán]
szanszkrit hari v. harit [őzbarna, vörösesbarna, barna, sárgásbarna, világossárga, sárga, fakó, pej (lószín), zöld, zöldes; sárga vagy vörösesbarna vagy zöld (szín); ló, paripa (különösen Indráé); oroszlán; az Oroszlán csillagjegy; a Nap; fénysugár; a Hold], harita v. hariNa [sárgásbarnás, sárgás, zöldes; szarvas, antilop, őz], harikánta [szépséges, mint egy oroszlán; v.ö. kánta (szeretett, imádott, vonzó)];
Ennélfogva arsїl+lan módon „vörösessárga bundájú fenevad” lehetne az értelme. Azonban a szanszkritban felfedezhetünk egy másik eredetmagyarázatot is:
ari [ellenség, ellenséges, barátságtalan, mohó – szó szerint: "ami nem ad", vagyis csak elvesz, elragad)] > ibhári v. bhári ["elefánt ellensége", oroszlán; v.ö. ibha (elefánt)], hariNári ["szarvasok ellensége", oroszlán; v.ö. hariNa (szarvas, antilop, őz)], mRgári ["a vadak ellensége", oroszlán vagy tigris; v.ö. mRga (bármely erdei állat, vadon élő állat, pl. szarvas, őz, antilop)]
aráti [irigy, féltékeny (szó szerint "ami nem ad"), ellenség, ellenfél] > mRgáráti ["vadak ellensége vagy hajszolója", oroszlán vagy tigris]
Az ari és aráti szó szerinti jelentései az orzás, elragadás érteménnyel közösek – ez közvetetten megerősíti a CzF sejtését. Érdekes észrevétel továbbá, hogy Gombocz Zoltán: Honfoglaláselőtti török jövevényszavaink című munkában is megtaláljuk az arsїl szót, de nem szín, hanem veszélyes vadállatra utaló jelentéssel (72. oldal):
teleuti tatár, altáji tatár arsїl [vad] > arsїl aha [medve], arsїl aju, arsїl ay [oroszlán]
A török ars- előtaghoz szóeleji nyomatékosító szerepű B hangot vagy ritkábban annak zongétlen párját, a P hangot kapcsolva önállóan és összetételként is előforduló szóalakokra bukkanhatunk nagymacskákra utaló jelentéssel:
ótörök bars [párduc] > török bars v. pars [párduc]; mongol bars v. bar [párduc]; orosz барс [(bars) párduc]; tuvai par [tigris]; volgai tatár bars v. baris [tigris], kazáni tatár parїs [tigris]; kazah baris [leopárd]; kirgiz bars [párduc], ilbhirs [hópárduc] < mongol irbis [hópárduc], irves [leopárd]; szanszkrit pRdáku [vipera, kígyó, tigris, párduc] > görög πάρδος [(párdosz) hím párduc] > latin pardus [hím párduc], pardalis [nőstény párduc]
ótörök, középtörök, ujgur, üzbég, türkmén jolbars; tatár julbarɨs; nogáj jolbarɨs; bahkir julbarɨɵ, kirgiz ǯolbars; kazah, karakalpak žolbarɨs [párduc, leopárd, tigris], kirgiz zholbhors [tigris]; v.ö. jol [út; pálya, sáv]
Ugyanez jelen van a perzsában és az arabban is:
perzsa ﭙارس pārs [nagymacska; leopárdnál kisebb állat, amelyet vadászatra idomítanak; hiúz, gepárd]; ﭙارش pārsh [nagymacska; leopárd]; بربار barbār [mormolás, mérges; zajos, lármás; oroszlán], برزج burzaj [oroszlánüvöltés], ببر babr [tigris], -babar [macskaszerű vadállat, farok nélkül]; arab ʔal-barbār- [oroszlán, gepárd; talán a brbr (zajt csap, lármázik, ordibál) kifejezésből ered];
Illetve az afro-ázsiai nyelvekben hasonló formában, rokon szókezdő hanggal, esetleg szókezdő B hang nélkül:
mofu-godur má-bár- [párduc, oroszlán]; giziga mo-bor [oroszlán]; mupun pù-pwór [gepárd]; szura m̀bɔ́ɔ́r [párduc]; angasz bwār [párduc]; tangale pari [gepárd]; diri mbwɔri [párduc]; gedzsi mbwol [párduc]; zul mbori [párduc]; fjer ʔm̀bwaar [párduc]; masza múr [vadmacska, szervál]; oromo (galla) marode, dasenech (geleba) mor, asa-aramanic mer-ok [oroszlán]; alagwa (wasi) mariyamo [vadmacska], gorowa (fiome) mariri-ka [leopárd]; omói morle [szervál, petymeg], moralle [leopárd]; közép-csádi, dél-kushita *mer- [ragadozó vadállat];
arámi ʔryh v. (közmondásokban) ʔry v. (bibliai) ʔaryē v. (szíriai) ʔaryā v. (júdeai) ʔărī v. (mandeus) aria; ugariti ʔarw, főníciai ʔrw, óegyiptomi rw (pyr) [oroszlán], b: [leopárd, párduc];
szomáliai ar; ghadames a-b_ur; nefusa wär; zenaga war; ghat äḥǝr; ayr, ahaggar (tahaggart), tawllemmet a-har; mubi ʔórúwà; migama ʔā́rúm [oroszlán]; gawwada-dalpena, harso (werize), dihina, gollango (wellango) kármo; konso karm-aa; gidole (dirasha) karm; zaysse/koyra garma [oroszlán]; kvang kuru [leopárd]; dzsegu kérréw [leopárd]; kera kííríw [párduc]; akkád girru [oroszlán], urmahhu [oroszlán (szobor stb.)] < (ób.) ur-nig [nőstény oroszlán; v.ö. nig (szuka kutya)], (III. uri din., ób.) ur-nim („fenséges kutya”), ur-gu-la („kötélre/pórázra kötött kutya/oroszlán”), (III. uri din., korai ób., ób.) ur-mah („nagy kutya”) [oroszlán] < (korai din., óakk., II. lag., III. uri din., korai ób., ób.) < ur [kutya; oroszlán; szolga, szolgáló; női rabszolga; férfi, ő (hímnemű); egy]; akkád šurānu [macska; v.ö. magyar surranó] < óbabiloni su-a-ri [vadmacska; v.ö. su-a (macska)];
A sumér UR szótag ékjele a piktogramm előzmények alapján egy oroszlán vagy kutya fejét ábrázolja. Az oroszlán- vagy kutyafejű szobrok templomok és fontosabb épületek jelképes védelmezőiként szolgáltak (v.ö. magyar őr). A képi jelentésből fakadóan „ragadozó vadállatként” is szokás értelmezni ezt a jelet. Ide tartozik a következő szóhalmaz is (általánosabb jelentéssel):
gurage awre v. or [vadállat], amhari awre v. arwe [vadállat], geʕez (etiópiai) ʔarwe [vadállat]; tigrai ʔarä [vadállat, elsősorban leopárd], ʔarawit [vadállat]; harari ūri [vadállat];
Ennél messzebbre (konkrét hangutánzó alapszóig) sajnos nem sikerült jutnom, de már a fentiekből is látható, hogy a közös tulajdonság a hangsúlyos R hang. Ez adhatja az alaplényeget. A szókezdő B hang (illetve valamely rokon hangja) hol jelen van, hol nincs, így nagyon valószínű, hogy csak nyomatékosító szerepű.
A kínai nyelvben igen ritkán fordul elő R hang, de azért érdemes megemlíteni, hogy a korábbiakhoz hangzásban igen közeli szóalakok találhatóak még ott is – azonos jelentéssel: 豹 (mandarin) bao4 v. (tang) bau4 v. (kantoni) baau3 v. paau3 v. (tajvani) pa3 [leopárd, párduc]. Ennek alapérteményét a 豸 [legendás fenevad; borz vagy karmos kutya; kígyó, lábatlan rovar] ideogramma adja, amelynek lábatlan lényekre utaló jelentése későbbi adalék lehet, hiszen a piktogramm előzményeken világosan kivehetőek a lábak és a hosszú metszőfogakkal rendelkező fej.
Nézzük most a magyar viszonylatokat:
OR igen termékeny gyök, melynek alaphangját a rezgézt, rázkódást, erőkitörést, erőszakot, s ezekhez rokonuló fogalmakat jelentő r hang teszi. A testekre rontva, metszve, törve, eröszakosan ható cselekvésnek, működésnek alapfogalma rejlik ezekben: ort, orot, orotvány, ortókapa, előtéttel borot, borotva, borona, doroszol, csoroszol, csoroszla, csorba, hornyol, horzsol, mor (mar), morzsa, fordítva rom, ront, rongy, roncs stb. átv. ért. a metszett, vágott, irott testhez hasonló ordas, borda. E jelentésü szók egyszersmind rezgő, erős hangot fejeznek ki.
or vagy orv [oly ember, ki másnak ingó vagyonát alattomban elveszi, s magának tulajdonítja, ellopja; Egyébiránt az or szóban eredetileg nem csak az alattomos, hanem a nyilvános erőszaku eltulajdonítás fogalma is foglaltatik, honnan a ragadozó állat orállat-nak neveztetik; orozni tehát ezt is teszi, elvinni valamit erőszakkal. Az elvitel fogalmával áll viszonyban a hellen phór (pheró), a latin fur (fero), és a magyar hord. Ort jelentenek a finn wor, wora, és a török oghrї, v. orї (Vámbéry). Nyiltabb gyökhangon a magyar régies armás Pápai Páriz szerént am. latro. A Münch. codexben változva or és ur.; az orv változat cselekvésre vonatkozik, s am. lopó, ragadó: innen hasonlat szerént valószinü, hogy eredetileg igenév, azaz: részesülő az elavult or igétől, mint a nyelv, ölv a nyel és öl gyököktől, tehát elemezve: or-ó, or-u, orv.], orálkodik [leselkedik, utonállóskodik; másként: ólálkodik], orgyilkol [lesből, alattomosan vetett csel által, hátulról kerülve, orozva, véletlenül meglepve gyilkol]; orot [székelyeknél: vmely fanemü növényt gyökeréről, vagy gyökerestül kivág, kimetsz, kiás; v.ö. irt, arat, gyarat, tarol, sarol], orotás [székelyeknél: irtás], orotvány [székelyeknél: irtovány, irtás], oroz [másnak vagyonát alattomban elviszi, s magáénak tulajdonitja; A Münch. codexben változva: oroz és uroz], orozat [elorzott, lopott vagyon], orozkodik [alattomban, megsunyva, titkon, lopva megy valahová]. orság [lopás, tolvajság], ort [tájdivatosan am. irt], ortókapa [Gömörben, Tornában am. irtókapa (kapa, mellyel a fák gyökereit kiirtják)], orzás [lopás, tolvajlás], orzó [lopó, tolvajló]
Összetételben:
orbarlang [orvok, rablók búvóhelye, rejtekhelye], orfészek [orvok lakhelye, rejtekhelye; oly térség, ahol sok orv tartózkodik], orgazda [személy, ki az orvoknak szállást ad, a lopott jószágot eltakarja, s a lopást elősegíti], orgyilkos [orgyilkoló személy], orkulcs [álkulcs, tolvajkulcs], orhal [általán azon ragadozó halak neme, melyek más halakkal vagy nagyobb állatokkal táplálkoznak], orláz v. orhideg [láz, mely nem erősebb rohamok által, hanem lassan-lassan emészti az egészséget, és életet (vagyis alattomban, akár egy or)], orkereskedelem [csempészkedés, szabadalom nélkül, alattomban üzött kereskedés], orlak [orvok otthona], ormadár v. orvmadár [általán minden ragadozó madár, mely más madarakat, és állatokat fojtogat, s azok vérével, husával él, milyenek a sasok, ölvek, karvalyok], orköröm v. orvköröm [ormadár körme], orvadász [személy, ki tilos helyeken, alattomban, orvként vadász], orvállat [általán minden állat, mely más állatokra les, és azokat, ha szerét ejtheti, megöli, hogy velök táplálkozzék, különösen a négylábu fenevadak, pl. orozlán, tigris, farkas], orvíró [író, ki más irónak észműveit kiirja, és saját szüleménye gyanánt nyilvánítja, midőn a forrást, melyből merítette volt, elhallgatja], orvirat [plágium, orzásból eredett mű]
Elgondolkodtató, hogy a ragadozó (orzó) vadállat alapértemény jelen van mind a magyar orozlán szóban, mind pedig a világ többi nyelveiben vizsgált megfelelőkben – néhol a magyar gyökkel igencsak közeli formában. A közös értemény lényegét az R hang adja. Ennélfogva, ha a kritikusok szerint esetleg nem is helyes a Czuczor-Fogarasi szótár levezetése, a szerzők meglátása kétségtelenül helytálló a gyököt illetően!