Pachnoda-sinuata-mimicry-uncroppedHonnan származhat a csal és csel szavunk? Származik-e másoktól? Nem meglepő módon ismeretlen eredetűnek tartják. Utánajártunk, s utunk során a Közel-Kelet után szinte egész Dél-Ázsiát bebarangoltuk.

csal ige 1165: Chalow, 1227: Cholov 'megtévesztéssel, szerepjátszással félrevezet'; 1372 u./1448k.: cʒalta, cʒalard; 1453: chaloka; 1508: čalogatvan; 1554: chyal; 1566: czali 'valahova csábít'; 1577: cÿalhatatlan 'félreismerhetetlen'.

Ismeretlen eredetű szócsalád. [...] Névszói használatát mindenesetre a tőle szóhasadással elkülönült csel szoríthatta vissza. A m. csal több szomszédos nyelvébe átkerült. – Finnugor egyeztetése s az egyeztetett szavak indoeurópai rokonítása, valamint török, mongol és indoiráni származtatása téves.

MTESz. 471. oldal

csel 1309: Chel; 1560: Chely; 1645: csel 'mások kárára, megtévesztésére alkalmazott ravasz eljárás, csalás'; 1808: tseles; 862: cselez; 1887: csel 'hadászati csalogatóeszköz'.

Szóhasadás eredménye: a csal magas hangrendű párja. A csal adatainak régisége, gazdagsága, nagyobb fokú jelentéstani tagozódása arra vall, hogy a mélyhangú változat az eredetibb. [...] A szó a régiségben leggyakrabban a cselt hány, cselt vet szókapcsolatokban szerepelt, tehát főként vadászati és katonai kifejezés volt; az a magyarázat azonban, amely szerint a csel-nek eredetibb, konkrét 'hurok, háló' jelentése volt, nem eléggé megindokolt. Az a feltevés, amely a csal : csel kettősséget e szavak indoeurópai származásával hozza összefüggésbe, téves.

MTESz. 492. oldal

Vessük csak össze a fenti kiemelt állítást ezekkel a példákkal:

szanszkrit chal [csal, megtéveszt, becsap, színlel], chala, chalana [csalás, ámítás, átejtés, színlelés, megtévesztés, csel], chalana [csalás, becsapás], chalay [csal, becsap], chalin [csaló, szélhámos], chalita [megcsalt, becsapott]; hindi chhal [csalás, rászedés, becsapás, trükk, fortély], chhalnā [csal, becsap, átver], chhaliya v. chhali [csaló, fondorlatos, hamis], jul [becsapás, csalárdság]; kasmír ʦhal  [csalás. becsapás, átverés, szélhámosság, gazság], ʦhalun [csal, becsap, átver], ʦhalawunu [csaló, szélhámos, ravasz ember]; bengáli chala [csalás, átverés. becsapás], chalā [becsap, átver], chalita [megcsalt, becsapott, átvert]; marathi jhōlā [becsap, átver < eredeti jelentésből jött: bő és himbálózó széle a ruhának, szoknya; hirtelen oldalracsapó mozdulat, suhintás, legyintés, (el)kavarás], hulā [ámé, szájtáti, bamba ember], hūla [ámítás, figyelemfelkeltő és -elterelő mozdulatok mutatvány]; pandzsábi chál báj [csalárd, álnok], chál chalná [csal, átver], chálá [csel, átverés, álszenteskedés], chalák [ravasz, gyors, fortélyos; < perzsa chálák (találékony, gyors, okos, ravasz)], chalák log [csaló, szélhámos]; chalittar [megtévesztő magatartás, mutatványosok cselei, csalfa beszéd, ravaszkodás]; chhal [fortély, csel; rosszba csábító szellem, démon], chhalí [csaló, álnok], chhalíá v. chhalyá [csaló, csalás], chhalná [csal, becsap]; hindisztáni jul [csal, csel], chha [csel, csalás], chhalnā [csal, becsap, cselez, kifogást keres], talbīs [csalás, átverés, kavarás, félretájékoztatás, a hibák, igazság elrejtése, eltussolás, gazfickó]; urdu ćāl [mozdulat, mozgás, csel, cselez, megtévesztő mozdulatokkal él], ćālā [ravasz, fortélyos, találékony, gyors, ügyes; ügyeskedő, ravaszkodó, szélhámos], ćālākī [ravaszkodás, éberség, gyorsaság, ügyesség, találékonyság. cselezés], ćhalī v. ćhaliyā [csalfa, álnok, hamis; csaló, szélhámos, áruló], jholī [csel birkózásban], jul [átverés, csalás, becsapás, csel], sālus v. sālūsī [csel, átverés, rászedés, álszenteskedés]; telugu chalamu [csel, cselezés, megtévesztő mozdulat, átverés]; szindi chhalu [csel, megtévesztés, rászedés, színlelés]; nepáli chal [csal, becsap], jāl-jul [átver], jhel [csel, csalás]; tamil kali [csalás, becsapás], kaL- [lopni, csalni], kaLLam [csalás, átverés, ravaszság, alattomosság; hazugság, hamisság; lopás, rablás]; kannada kaL [csalás, lopás, átverés]; telugu kalla [csalás, hamisítás, valótlanság, hazugság], gondi kal- [lop], manda kaR [lop], malto qale [rabol, lop]; írott mandzsu χolto- [csal], χolo [csalás], evenki kolo [csaló, csel]; szír ܓܵܠܘܼܙܵܐ ga'lu:za [csaló], perzsa گال gāl v. گول gaul [csalás, csaló; v.ö. لاغ lāg̠ẖ (csalás, visszaélés)], آل āl, ótörök al-, középtörök, üzbég, hakassz, baskír, balkár, karakalpak, kirgiz, kazah, sór alda-, ujgur aldi- [csalás, becsapás], halha alia, írott mongol alija, burját, ordoszi aĺā [csalafinta, ravasz]; írott mandzsu, ulcha, orok ǯele [csal, hazudik], mongol ʒali- [csal, becsap], dagur ǯelleg [csalárd, csel], ótörök, karakhanid, baskír jala [hamisan vádol], török, türkmén, azeri, karaim, gagauz jalan [hazudik]; perzsa حیلة ḥīlat, ḥīla, szír  ܗܝܼܠܵܐ ' hi: la: [ármány, megtévesztés, csalás]; maori hori, horihori [hazudni; hamis dolog, hazugság]; akkád salʾū [csal, becsap], salāʾu [tudatlanságban tart, becsap], sarru [csaló; csalárd, hamis, hazug; v.ö. óakkád lul (hamis, csaló)], šarāqu [lop]; angol jilt [(1660 k.) csal, becsap, hiteget; (1670 k.) csalfa nőszemély, szajha; v.ö. közép-angol gille (buja nőszemély, szerető)]; óészaki, ófríz stela, ószász, óangol, ófelnémet stelan, holland stelen, német stehlen, gót stilan, angol steal [lop; v.ö. angol stealth (lopakodik), ógörög kleptein (lop, titokban tesz) < proto IE kel- (rejt, leplez), magyar lop, szanszkrit lup (lop)];

Akkor most a csal és csel magyar szavak ismeretlen eredetűek, vagy indoeurópai származásúak? Ha indoeurópai származásúak, akkor miért ismeretlen? Ha ismeretlen eredetű, akkor a fenti gyűjtés vajon mire utal? Véletlen egybeesésre? Netán a Cs csúsztatást, összehúzódottságot őrző alapérteményét és az L folyamatot képző vagy elfelé, lefelé való mozgásra, alantasságra utaló mivoltát fejezné ki? Véletlen egybeesés lenne, hogy a csalárd viselkedésre is épp a csúsztatás, az összehúzódott testtartás, mások eltévelyítése, javainak, lehetőségeinek eltulajdonítása és alattomosság jellemző?

Aki nem hiszi, járjon utána...

CSAL, (2), fn. tt. csal-t, tb. ~ok. Vékony hangon: Csel. Hamisság, ravasz fogás, hibába, tévedésbe vezető eszköz, mód. Innen: csalétek, csalfaj, csalkert. csalsíp, csalszó, csalvetés, hadi csal. Csalt vet az ellenségnek. Hadi csallal vette meg a várt. A csel közönségesebb használatu.

CSEL, (2), fn. tt. csel-t, tb. ~ek. Mások kárára, veszedelmére, rászedésére kigondolt és alkalmazott eszköz, illetőleg cselekvés, mely fortélyos, ravasz úton ér czélt. Cselt szőni, cselt vetni. Hamar cselt vet az öreg nyúl. Km. Csellel bevenni a várat. Valakit cselen fogni, cselen rajta érni. Gonosz, szövevényes, ármányos csel. Hadi, katonai, vadász csel. Udvari csel. Vastaghangon rokona: csal, honnan: cselecsala, cselevendi csalavandi.
Alapérteményre és hangra hasonlók hozzá a hellen dolosz, delear (csalétek), latin dolus, perzsa dsuál (csalás), török csal-mak (lopni) stb.

CzF

Szerző: Olman  2012.10.17. 20:00 Szólj hozzá!

Címkék: cs l

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr521443448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.