XN Autumn Beech Forest 508Népszerű – ám általában semmilyen hiteles forrással alá nem támasztott – elképzelés, hogy az angol bacon eredetileg a magyar bakonyi szalonna lenne. Nos, ma már  szemmel láthatóan nincs közük egymáshoz azon kívül, hogy mindkettő disznóból származik és tartalmaz zsíros részt. A bacont Amerikában szinte mindig füstölik, és hasaalja-szalonnából (pork belly) készítik, míg Nagy-Britanniában és Európában leginkább oldalszalonnából (side, flitch), hátszalonnából (fatback) vagy húsosabb hátszínből (loin) készítik és ritkán füstölik. A reklámokban és a filmekben rendszerint a kiváló zsír-hús arányú, jellegzetesen csíkos darabokat mutogatják.
Mi magyarok is készítünk húsos szalonnákat. A hátszínből való ún. back baconre talán a legjobban az angolszalonna vagy (ennek a már megfüstölt és szeletelt változataként) baconszalonna néven illetett, a háti húsos résszel (karaj) együtt bontott zsírétkünk hasonlít. Az oldalassal együtt leválasztott rész sóval és füstölve tartósítva kolozsvári szalonnaként kapható, amely megfőzve császárszalonna lesz. Igazából ezek egyike sem ugyanaz, mint az angol bacon, csak többé-kevésbé hasonlítanak hozzá. Vajon van-e köze a bacon teuton/germán ősének a bakonyi bükkösök makkon nevelt ősi magyar sertésfajtájához, esetleg közösek-e a gyökereik? Ennek igyekszünk utánajárni...

A Bakony környéki sírokban talált malaccsontok tanúsága szerint már a korai vaskorban (i.e. VIII-IX. század) is folyt a dunántúli területeken disznótartás, első írásos emlékeink a témában az i.sz. XI. századból valóak (MNRL), de a kutatók szerint (Szabadfalvi J., MNR) legalább a honfoglalásig vezethető vissza a bakonyi Bakonyi sertéssertésként elhíresült  siskafülű fajta tenyésztése hazánkban. Mai szemmel gyakorlatilag a vaddisznóhoz legközelebb álló disznófajta volt, annak megszelidítéséből született. Fekete, szürke, barna színű, malackorban csíkos, erős és szálkás szőrzet, nagy sörte, fejlett agyar jellemezte. Kifejezetten vad természetű volt, nem tűrte sem a pásztorokat, sem a kutyákat, jól megvédte magát a ragadozóktól – híres mondás volt: „Bakonyi röfögés, farkasnak rettegés”. A bükkös bakonyi pagonyban makkon legeltették, télen aklokban, ólakban tartották a kondát – innen ered egyébként a bakonybéli Olaszfalu (Ólasfalu) neve is, nem pedig az itáliaiaktól. Lassan fejlődő, nehezen hízó és kevéssé szapora, de élénk, edzett, mozgékony állat volt, így leginkább a rostos húsa és kevésbé a zsírja, rágós szalonnája miatt kedvelték.
Ellenálló, kitartó szervezete révén kivételesen jól bírta az utazást, így távolabbi vidékekre is kihajthatták lábon. Egészen Stájerorszáig helyben tenyésztett fajta volt, így ez főként szász, illetve – rajtuk keresztül – frank területeket jelentett, amely állományokból a britekhez is eljuthatott. A bakonyi sertéskivitel a XVIII. században  vált jelentőssé, Csehországba, Bécsbe, de még a déli szlávok felé is kereskedtek velük, melynek hosszú távú hatása az lett, hogy az 1700-as évek végétől kezdve fokozatosan kiszorították a zsírosabb balkáni kondorszőrű fajták (pl. sumadia), amelyekkel részint keveredett is – ennek jövedelmező eredménye lett a mangalica, ám az eredeti bakonyi tiszta vérű formában az 1840-es évek közepére teljesen eltűnt. Magától értetődő, hogy az alapanyag zsírtartalmában beállt változás a bakonyi szalonnakészítést is jelentősen befolyásolta, különösen a XIX. századtól kezdve. Mai kóstolással tehát nem érdemes azonosságot keresni a bacon és a bakonyi húsos szalonna közt, már csak azért sem, mert az utóbbit mangalicából, az előbbit pedig hibrid fajtákból, az ún. large white (angol nagy fehér hússertés) vagy más lapálysertésekből készítik.

Szépalma történetéből tudhatjuk, hogy Bakony a nevét első erdőispánjáról, Comes de Bacon-Gugról* kapta, aki a neve alapján szász származású lehetett. A Bacon név – amelyet Trithemius de Bachone, Bacchone, más régi iratok pedig Baucan, illetve Baccoun alakban említenek – később angol családnévvé vált, ma leginkább az ő sarjaik nyomán ismerjük. Eredete a szász baccen v. buccen [bükkfa] növénynévre vezethető vissza, amelyre egyértelmű utalás a család régi emléktábláin és Sir Roger Bacon lobogóján feltűnő (ezüst) bükkfa jelkép. Továbbá ennek tiszteleg Thomas Bacon suffolki emlékművén látható, egy bükkfa alatt pihenő férfi rézmetszete is; Sir Nicholas Bacont is hasonlóan ábrázolták – tudható meg Rev. William Betham 1801-es művéből. A Lippincott's Magazine 1873. márciusi száma szerint Anglia némely részein a bükkfa koronáját baconnak hívták, amely újabb nyomós érv ezen eredetmagyarázat mellett.
Verstegan, Camden és Minshew is a bükkfa kifejezéshez vezetik vissza a családnevet, csakúgy mint a szalonna angol elnevezését, a bacont. William Camden Britannia című, latin nyelven íródott 1604-es műve szerint Buckingham városa, Buckinghamshire megye és a norfolki Buckenham város is a környékbeli bükkerdőkről neveztetett el. Mai megközelítések szerint Bucca, az első angolszász telepesek vezetőjének nevét őrzi; ez persze nem zárja ki a bükkfától való eredeztetését, ahogyan az angol személynevek etimológiai szótára (1996) és számos, bükkösök környékén épült régi szász település neve is megerősíti. Számunkra azonban még érdekesebb, hogy Camden megemlíti egy német  (vagyis akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozó) vidéket is, amely szerinte szintén e fafaj nevét viseli:

„Buckinghamshire, cum fagis sit passim feracissimus, quas Anglo-Saxones bucken vocant, a fagis primarium opidum Buckingham, et inde totus ager denominatus videatur. Regio enim fagifera in Germania Buchonia vocatur, et apud nos opidum in Norfolcia Buckenham dictum sagis circumsitum esse accepimus.”

[Buckinghamshire gazdagon környezett bükkfákkal, amelyet az angolszászok buckennek hívtak. Úgy tűnik, a bükkfáról kapta a nevét a főváros, Buckingham, s onnan az egész vidék. Ugyanis, értesüléseim szerint bükkös terület a Germániában található Buchonia, csakúgy mint a norfolki Buckenham településünk környéke.]

Nos, ez a Buchonia ill. máshol Buconia valójában a Bakony korabeli latin elnevezéssel, amelyet Hoare etimológiai szótára (15-16. oldal; ezúton is köszönet Franci1969-nek, hogy felhívta rá a figyelmem) is megemlít a bacon és a bükkfák vonatkozásában. A CzF szófejtésében hasonló eredményre jut, bár más úton indul:

„Gyöke bak talán a makk szónak változata, mintha Makkony volna, sok makkos fájától.”

Szász ismereteiről és régészeti kutatásairól híres Old Richard Verstegan így ír a bükkfa makkján élő sertések és a Bacon család nevének kapcsolatáról (Notes and queries, 1851; 41. oldal):

„Bacon, of the Beechen tree, anciently called BUCON; and, whereas swinesflesh is now called by the name of BACON, it grew only at the first unto such as were fatted with BUCON or beechmast.”

[Bacon, vagyis „a bükkfások”, neve a régi időkben BUCON volt; és míg a disznóhúst ma BACON néven hívjuk, eleinte csak olyan környéken terjedt el, ahol a sertéseket BUCON-on avagy bükkfa makkján hízlalták.]

A fenti eredetmagyarázattól eltérő az OED elmélete, miszerint a bacon egykoron a disznó „háti húsát” (back meat) jelentette, és gyökere a kikövetkeztetett, feltételezett proto-germán *bakkan, ám ezen kívül a létező nyelvekből vett példák nem utalnak erre:

ófrancia bacon [oldalszalonna], teuton bakon [oldalszalonna], középholland, középalnémet bake, középfelnémet bache [oldalszalonna, sonka], illetve az ófelnémet bacho, bahho [oldalszalonna, oldalas];

Ez persze nem jelenti azt, hogy régebben nem volt hátszalonna a bacon, hiszen az Oxford Companion to Food szerint a bacon eredetileg bármilyen fajta disznóhúsra vonatkozhatott, ám jelentése a XVII. századra leszűkült az oldalszalonnára. William Arthur névszótára a sütéssel kapcsolja össze, amelyet a hangalakok magyarázhatnának is. Számos más nyelvben is hasonlóan fejezik ki a száraz sütést a test belsejéből pattanva előtörő levegő kemény hangjait idézve:

óészaki bakan, közép-holland baken, holland bakken, ófelnémet backan v. bahhan, középfelnémet bachen, német backen, ószász bakkan, óangol bacan, angol bake, teuton bak, pre-teuton bhóg [hővel szárítva süt (pl. pékárut); v.ö. magyar pék]; georgiai bug- [pirít]; ógörög (phógó) ill. görög (phógein) [pirítva süt]; bahnári (rengao, jeh, hre, chrau, harak) buh, (tariang, kaseng) boh, (yaeh) bɔh, (sedang) poh [szárazon süt, pirít]; óind paktá- [főz, süt, forral]; finn paahta v. pahta [süt, pirít]; szerb, horvát, bosnyák, cseh рéсi, lengyel piec, piekę, szlovák piecť, ukrán пекти (pekti), bolgár пекцí (pekcsí), albán pjek, poqa [szárazon süt]; román copt [megsült, megérett; sütés, érés]; orosz пекло (peklo) [nagy hőség]; óangol ā-figen [megpirít]; klasszikus ókínai 昲 phǝć, preklasszikus ókínai phǝts [napon pirít]; burmai phut [parázson, száraz hővel süt];  litván kèpti, lett cept v. cepu [szárazon süt, pirít]; sino-kaukázusi (kacsin) kǝbo, (bodo) ko-pǝ, (trung) kha-phu, (aka) hukhes-pu [szárazon süt]; koreai kūp- [süt, pirít]; gondwai (pengo) māk- [kenyeret süt], (kui) māka, māki-, (kuwi) māk- [ételt levelekbe burkolva, felforrósított köveken vagy parázson kisüt], észak-dravida (kurukh) mekkhnā [kenyeret, zöldséget, gyömülcsöt, halat levelekbe burkolva kisüt], (malto) meqe [kenyeret pirít]; írott mongol baɣagi-, halha bāgi- [füstöl], evenki buɣar [leégett erdő];

Hoare szótára azonban rámutat, hogy a bacont leginkább csak füstölték vagy a saját zsírjában sütötték ki, nem pedig úgy, mint a kenyeret; illetve ha sütöttek is húsokat ily módon, azt egyszer sem nevezték baconnek. Eredetmagyarázatnak ez tehát nem túl megalapozott. Korábbi cikkeinkből kiderül, hogy zsírban sütést általában más, erőteljes recsegést, sercegést idéző hangokkal fejezik ki a világ nyelveiben. Nyomósabb ellenérv továbbá, hogy a francia nyelvben a bacon az élő állatra is vonatkozik (egy vaddisznóvadászat leírásánál szerepel így). Következésképp sokkal ésszerűbb magyarázat, hogy a bükkmakkon hízlalt (beech-mast-fed) sertés húsát jelentette. Nézzük hát, hogy a  tölgyekkel közös családba tartozó fa neve, tápláló makkja és a hozzá szorosan kapcsolódó fogalmak miként alakultak a különböző nyelvekben:

óészaki beyki, bók, svéd bok, dán bög(e), norvég bök, keleti fríz böke, közép-holland boeke, bōke, holland beuk, ófelnémet buohha, középfelnémet buoche, büeche, bajor bueche, német Buche, szász buche v. boc, óangol bōcce, bōc, bece, angol beech [bükk]; orosz, bolgár бук (bük), szerb, horvát, cseh, szlovák, lengyel buk [bükk]; szász bucen v. becen, angol beechen [bükkfával kapcsolatos, bükkfából való]; ógörög φηγός (phégósz) v. dór szóváltozattal: φᾱγός (phagósz) [tölgy; makk; v.ö. φάγος (phágosz) falánk ember, nagyevő], φήγινος (phéginosz) [tölgyfából való]; baszk pago [bükk]; finn pyökki, észt pöök [bükk]; latin fagus, kalabriai, máltai fagu, katalán, valenciai faig, manx faaigh, skót gael, ír gael feagha, velencei fagher, olasz faggio, portugál fago, moldáviai, román fag [bükk]; latin fagum [bükkmakk]; ujgur bük [vastag, sűrű], csagatáj bük [tölgy], tatár bik [bükk], török fiğ [bükköny; v.ö. latin vicia]; kártvél (georgiai) cipel-, (megrel) cipur-, (szvan) cipra-, (laz) cip(u)r- [bükk];

óizlandi eik [tölgyfa; régen általános faelnevezés lehetett, mivel Izlandon nem nőtt tölgyfa], norvég, holland eik, svéd ek, ófríz, ószász, középalnémet ēk, dán eg, óangol āc, angol oak, közép-holland eike, ēke, ófelnémet eih, eihha, középfelnémet eich(e), német Eiche [tölgy]; közép-holland, holland eikel, közép-holland, kozépalnémet ēkel, ófelnémet eihhila, középfelnémet eichel, német Eichel [makk]; ὀξύα (okszúa) [1. bükkfa; 2. bükkfából készült lándzsanyél; v.ö. ὀξύ (okszú) 1. élesen, pontosan; 2. csúcs, hegy]

észak-kaukázusi (avar, khadakolob) muh, (andián, tindi, khamalal, karata, cez) muhu [gabonaszem], (ahvah) muhi [gabonaszem, mag] > (gunzib) moh [makk], (hvarszi, inhokvari)  muqu-rka, (akusa) mig, (avar, khadakolob) mik, (chamalal) nikw, (kubachi) mikw, (tindi) mix:i, (karata) mik:, (tabaszarán) maqIw, (agul) maqIw, (cahur) moqI, (udi) maqI [makk, tölgyfa]; baszk muhuri [(gesztenye) mag], mihuri [gyümölcs magja]; latin nux [csonthéjas gyümölcs, dió]; illetve érdekes még a kaukázusi szavakat illetően a közép-kínai muk, ókínai mhōk, modern kínai mù 木 [fa];

A bükk v. bikk az MTESz szerint ismeretlen eredetű jövevényszó, de szláv és német eredeztetését hangtani okokból elfogadhatatlannak tartja. A fenti példák mintha csak az ág s bog hangjait őriznék, e két fafaj meghatározó jellegzetességére utalva – a CzF péládul ebből is eredezteti a bükk szavunkat. Ellenérvként felhozható, hogy más fákról is mondják még, hogy ágas-bogas (pl. diófa, somfa, szilvafa, bodzafa),  valamint egyik nyelvemlékünkben sem szerepel a bükkfa mély magánhangzóval. Elsőként előfordul úgy, mint bik (1130-40), majd bigfa (1193), bice (1221), byk (1240), bicfa, byc, biku, bikk (XII-XIII. sz.), bÿkes (1550), bűkk, bitfa (1655). Mellette szól azonban, hogy a példaként említett gyümölcsfák elterjedtsége hazánkban messze a bükkösök és tölgyesek mögött marad, tehát egy ágasbogas fa képét gyakrabban és könnyebben társíthatta a magyar ember a bükkfához. A hangrendi kérdésre válaszként meg ott van a bög, amely tájnyelvekben elég gyakori a bog (az MTESz szerint is) hangfestő szó magas hangrendű párjaként. Vajon a csomós, göcsös jelleget más szavakban is így fejeznénk ki? Íme néhány magyar példa:

BAK [dudorú, csomós jellegű dolgok gyöke; 2. előtagként kicsinységre utal, amely az összehajtogatott, csómós dolgoknak is sajátja: pl. bakarasz, bakszekér, bakszán, bakágyú] > baka [nagy bokrétájú, buzogányfejű kákafaj], bakancs v. bokancs [bokáig érű lábbeli; lásd: boka], bakalló [(bogoló) boglárféle gombkötő, bojt a csizmaszár fülei közt];
BAG [csomószerű dolgok gyöke] > baglyas v. boglyas v. buglyos [összekuszált hajú], bagócs v. bögöly v. babócs [hegyas fullánkú légy], bagoly [gömbfejű, busafejű, nagy kerek szemű ragadozómadár];
BÉK [a bog szorosan összekötő jellegére utaló gyök] > béke [egyezség az összhangra, viszálymentességre; v.ö. latin pax (kötés)], békó v. békló v. béklyó [kötelék, bilincs, nyűg (lovakon)];
begy v. bögy [a madarak nyakán kidudorodó, tömlőféle bőrzacskó, öblös üreg, amelyben a magokat és más kemény táplálékot előemészt, mielőtt a gyomorba kerülnének], begyekes [kidudorodó öblű, hasas (edény)], begyer v. begyerő v. bögyörő [kidudorodó, merevedő hímvessző], begyes [nagymellű, büszke tartású nőkre mondják, akik kevélykednek, mint madarak a begyükkel];
biga [apró csiga; v.ö. csigabiga], bige [apróbokor; v.ö. bak-], bigecs [apró bokrokból, fiatal csemetékből álló liget, gyümölcsös]; biggyen, biggyed [súlyosabb, csomósabb test fittyen, lóg], bigyma [fügeforma kinövés a bőrön, amely szárazon biggyed a testről];
BOK [gömbölyded dolgok gyöke] > boka [az alsó lábszár kidudorodó része], bokor [1. sok rövid ágú, bogos növény; 2. egy csomó összetartozó, együvé fűzött holmi; 3. csokor: csomóba kötött szalag], bokréta [1. bokorba fűzött virágszálak; 2. virágok szirmos feje];
BOG [csomó, göcs, dudor] > bogács v. bogáncs [Carduus; kis csomóra - bogra - emlékeztető, tojásdad bóbitájú, tüskés növény], bogácsa v. pogácsa [kis csomódad sütemény], bogár [soktagú, ágasbogas lábú állat; v.ö. B-P rokonsággal: pók], boglár [1. bog alakú ékesség, kln. drágakő, gyöngy; 2. könyveket összetartó gomb alakú kapocs > boglárka (Ficaria verna; ragyogó aranysárga virágú növény)], boglya v. bagla v. baglya v. bugla [gömbölyded alakba összehordott széna, szalma stb.; v.ö. B-M rokonsággal: máglya v. mágla (magas kupac, halom)], bogoz [1. csomót köt; 2. bogokkal foglalkozik], bogrács v. bagrács v. bográncs [bögreszerű, füles főzőedény];
BOGY [csomódad, gömbölyű testek gyöke] > bogyó v. bogya [gömbölyű apró gyümölcs; v.ö. B-M rokonsággal: mogyoró, magyal, meggy], bogyolál v. bugyolál v. bongyol [csomószerűen, göngyölegbe összehajtogat, összeteker];
BÖG [vmely testből kidudorodó csomó, göcs, bütyök; v.ö. csögbög], bögre [kisebb, hasas cserépfazék];
bukta [nagyobbféle gömbölyü részekből összeállított sütemény];
BUG v. buga [növények bogos tokja], bugya [Őrségben: aprólékos gömbölyűség; Göcsejben: agg tölgyfa makkja], bugyola [ruha, amibe valamit betakarnak, összegöngyölgetnek; v.ö. poggyász, baggage], bugyolál [összegöngyöl], bugyor [lepedőbe, ruhába csomagolt holmi; v.ö. bugyros asszony];


A bakonyi sertést mondták bagunnak is, a német nyelvhasználatban pedig bagoner illetve a pagunen változat élt, amelyek a pagony szavunkat idézik fel. Ez a nagyobb kiterjedésü, fiatal – következésképp alacsonyabb fájú – erdő szóalakban és érteményben is rokonságban áll a pápai pagonya [apró termetű ember] tájszó, illetve a pagonál [husánggal (fiatal ággal), bottal ver] kifejezéssel; a CzF szerint mind kapcsolódhatnak a bog gyökhöz. Az MTESz bizonytalan eredetűnek tekinti a pagonyt; vélelmez ugyan szláv eredetet, ám a magyar jelentés nem található meg egyik felsorolt példánál sem.

A termés más néven mag, a tölgy és a bükk magja a makk v. tájnyelven mukk – hangjaival szépen igazodva a fafaj nevéhez. A fentebb felsorolt kaukázusi példáknál hivatalosan is egy mag jelentésű szóból ered a makk jelentésű szó, ráadásul mindkettő  változatai összecsengnek a magyar szavakkal. Különösen igaz lehet ez, ha a makk régi nyelvi alakjait vesszük: mok (1186), magch, moch (1395), mak (1405), maak (1560 k.), mákk (1787). Az MTESz nem fogadja el a kaukázusi származtatást, bár magát a szót ismeretlen eredetűnek tartja. A magból való eredet fel sem merül!

A CzF-nél pedig a kétség nem merül fel az ügyben, hogy a makk a magból ered. :) A szoros kapcsolat nyilvánvaló is, hiszen mind a mag (régi nyelvben: mog, mogu, mogy, moc), mind a makk őrzi a bog csomóra, gömbölyűségre  vonatkozó érteményét, hangjait tekintve pedig közvetlen rokonságban állnak (B-M ajakhangok, K-G gégehangok). A CzF arra is rámutat, hogy a magyar nyelv előszeretettel kettőzteti az egytagú szavak végén álló G vagy K hangot: agg, bükk, cikk, cakk, csügg, függ, mukk, pukk, segg stb.

Kiderült tehát, hogy az angol bacon és a magyar Bakony valójában a bükkfa, illetve annak magja okán függ össze. A régi időkben, a nagyüzemi húsgyártás időszaka előtt azonos volt a bacon és a bakonyi szalonnát adó sertések étrendje, amikor még a természetben, szabadon tartották, s valódi, egészséges olajokban gazdag, a disznók húsát nemesítő táplálékon hízlalták őket.

Zárásképpen álljon itt egy részlet Nagy Bálint parasztköltő verséből (Bakony, te szép hazám, 1985):

„Jártam Kárpát, Alpesek tájait,
Odaát a nagy székely hegyeket,
Szedtem a havasok virágait,
Lobogni láttam pásztortüzeket,
De egy fa se zúg sehol oly szépen,
Mint szép Bakony-hazám sűrűjében.”

 

^ * Kitérőként érdemes megjegyezni, hogy a németnek egy archaikus formáját beszélő cimberek Poseidonius szerint magukat a gug [büszke, arcátlan, gőgös ember] néven illetett óriásoktól származtatják. Ez a nyelvészek szerint az óészaki gýgr [óriásasszony] kifejezésből ered, ám egyértelműen összecseng a magyar gőg szavunkkal, ráadásul az MTESz szerint a gőgös első előfordulása éppen gugus (1219) alakban található. A gőg(ös) alapját az MTESz és a CzF szerint is a hangutánzó eredetű gége kifejezésünk adja. 

Szerző: Olman  2010.10.19. 06:35 5 komment

Címkék: b magyar k g növények m állatok ételek helységnevek

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr792372036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Franci1969 2010.10.19. 12:15:27

köszönöm, hogy kitértél erre a kérdésre. sokan csak legyintenek rá, mások délibábosnak nevezik, és csak kevesen viszik el a gondolatot a számomra kézenfekvőnek tűnő irányba - a bükk, bükkmakk, makk és a hasonló képzésű szavak hasonlósága folytán.

és szép a beidézett a vers is - érthető és egyszerű...

érdekes, persze teljesen nem ideillő pszichológiai felvetés részemről, költői kérdésnek szánom, hogy a nyilvánvaló, könnyen értelmezhető megoldásokat vajh' miért vetik el sokan és keresnek nem annyira egyértelmű, jó kacifántos magyarázatokat egy-egy kérdésre....

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2010.10.19. 12:32:21

@Franci1969: lehetséges, hogy olyan ez, mint az 1+1 = 3 esete, ami a matematika szabályait tekintve helytelen, ám ha egy (termékeny) férfi és egy női EGYént veszünk alapul, akkor "összeadódásuk" után 3 EGYén lesz jelen, tehát 1+1 = 3. Néha érdemes más oldalról is megközelíteni a dolgokat, és új "szabályok" születhetnek.

Franci1969 2010.12.16. 15:09:17

üdv, újabb kérdés merült fel a leiterjakab. blogon, a fivér, nővér szavak eredetéről.

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2011.05.26. 12:58:33

"Nézzük hát, hogy a tölgyekkel közös családba tartozó fa neve, tápláló makkja és a hozzá szorosan kapcsolódó fogalmak miként alakultak a különböző nyelvekben:"

Ez mind nagyon érdekes, de jó lenne a felsorolt szavak etimológiáján egyenként végigmenni-pl a kínai 木 ”fent levelek és virágok borítják" → fa a 沐 "fentről vízet borítanak rá" → fejet mos szóval tartozik egy szócsaládba (単語家族). Másrészt a CzF kiadása óta eltelt vagy 140 év, szóval nem ártana kicsit kritikusabban kezelni :)

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2011.05.26. 13:28:59

@安徳拉希: a kínai 木 kifejezés érdekességként szerepel a listában, mert kiejtésében hasonló a többi listatagéhoz és hasonló jelentéskört fed le.

A CzF-et valóban érdemes kritikusabban kezelni, de ugyanez érvényes az 1960-as évektől gyakorlatilag változatlan MTESz-re is (Zaicz szótára arra épül, de alig mond mást). Úgy vélem, nem a koruk okán szükséges a kritika, hanem az ésszerűtlennek, furcsának tűnő állításaik miatt. A CzF álláspontja (mag-makk) tükrözi a listában szereplő szavakat.

Továbbá rá kellett jönnöm, hogy a hivatalos etimológia legtöbbször nem is a szó "valódi" eredetét (tkp. kialakulásának, képzésének okát), hanem a különféle nyelvek közti átadást-átvételt kutatja. Ezzel önmagában nincs gond, de nem jelent közös irányt azzal, amit én tűztem ki. Számomra a cél az, hogy felleljem a szavakat alkotó hangok jelentésen alapuló összekapcsolódásának okát, vagyis, hogy miért M+K mássalhangzóvázzal szerepel egy adott szó, és hogy vajon találni-e azonos vázú szavakat más nyelvekben. Ha igen, mennyire jelentős ezek száma és hány kifejezés található hasonló (rokon) vázzal (pl. B+K, B+G, M+G, F+G, F+K stb.) azonos jelentéskörben. Eddig úgy tűnik, a mássalhangzóváz a szó elején meghatározza a jelentést, mert többször előfordul, hogy az adott jelentéskörön kívül nem található szó az adott nyelvben. Ehhez a szemlélethez pedig remek kiinduló pontot jelent a CzF...

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu