A red sunrise over the Black Sea. Photo by Moise Nicu, 2008-02-18A színek elvont fogalmak, s általában valamely konkrét dolog jellegzetes tulajdonságáról kapták nevüket. A címadó szín esetén leggyakrabban a Nap, a tűz vagy a vér vöröse adja az alapot a különféle népeknél, bár olykor egy-egy, színében jellegzetes növény vagy állat elnevezéséből is kiindulhatnak az árnyalatok nevei. Nyelvtudósaink a magyar vörös szót (hely- és személynevekben 1121: Weruss; 1121/1420: Weres; 1227: Werus; 1231: Wyrus; 1311: Weurus; 1392: Würusch) a finnugor kori ősi örökségnek tartott vérrel hozzák kapcsolatba (1138/1329: vír; 1300 k.: wir; 1372 u./1448 k.: veer, vÿer; 1416 u./1450 k.: vér). Úgy vélem, a szó szorosan kapcsolódik a virradat és a verőfény vöröses ragyogásához is, ugyanis azonosak a gyökhangi mássalhangzók (V+R) lásd még virág, virul stb. világosságot kifejező szavainkat (ezeket ősmagyar korinak tartják, amelyek a finnugor korinak tartott hangfestő világ, villan stb. kifejezésekből fakadnak).
A következőkben igyekszem bemutatni az R gyökhangnak a finnugor nyelvi területeken jócskán túlterjedő, nyelveken átívelő jelenlétét mind a vörösesség, mind a világosság alapjelentést őrző kifejezéseknél. Egyébként a virrad szó régi alakjai igen hasonlatosak a vér régi alakjaihoz (1372 u./1448 k.: vÿradolan; 1506: verrad; 1526: wyrrattanak (=virrasztanak); 1533: verad; 1608: Vérrataig; 1815: Virhad; 1838: Virjad; 1863: virnyad, vërad, vérad, vërrad, virjadik; vërraszt, vërnyaszt) amely tény csak erősíti a köztük fennálló rokonságot.

Vegyük sorra a közvetlen hangalaki rokonságban is álló vöröses színárnyalatokat a magyar nyelvben:

vér [az élőlények ereiben áramló folyadék, életerő, életnedv] > veres v. vörös [a vér színe; a legélénkebb szín, a szivárvány első színe, vagyis a napképhez legközelebb álló szín] > verheny v. vörhöny v. vernyeg v. vörnyeg [élénk vörös szín]; (V-B rokonsággal) barna [égett vörös szín; a vörös és a fekete keveréke]; (V-P rokonsággal) pír [élénk, feltünő szín; a pozsgás arcbőr, a hajnali (pirkadati) égbolt színe] > piros [világos vörös; a pír színéhez hasonló], (feltehetően R>L>LY>J átmenettel) pely v. pelykó v. pej v. pejkó [(lószín) vöröses, gesztenyebarna szőrű, fekete sörényű és farkú ló];

réz
[alapvetően sötétvörös színű fém; átv. ért. vörös foltok a bőrön, szőrön; v.ö. rézderes (lószín szürke alapon vörös foltokkal),
csupa réz a képe, rezet árul az orrán (szesztől vörös az arca), rézbőrű (az indiánok  elnevezése vöröses bőrükről)], rőt v. rőjt [sötétvörös], rós v. róska v. roska [(elavult szó) vörnyeges színű, különösen tehénre és macskára mondják], ris [(elavult szó) rőt, vörös] > riska [vörös szőrű, kurta szarvú tehén v. ökör]; ricsó v. ricskó [székely tájszó: az átlagosnál barnább ember]; rózsa [tüskés növény, melynek szára és virágja is vöröses színű; önállóan is használják színnévként], rőzse v. rézső v. rőzsgye v. rősgye v. rásgya [égetni való gizgaz, kisebb ágak, apró tüzifa, gyújtós], róka (régen: ravasz) [vörös bundájáról felismerhető ragadozó állat; v.ö. róka (Nyírségben: rézgomb), rókát fogott (Heves m.: megperzselődött)]; rosda v. rozsda [a vas levegő általi romlásából fakadóan barnásvörös szín], roh [(lószín) átmenet a vöröses-barna pej és a fekete között, sötét pej; v.ö. a rohadó növények színe], rojba [brassói tájszó: piros pej, teljesen vörös szőrű ló] rüh v. rüa [vörös színű, viszkető kütegekkel járó ragályos bőrbetegség; v.ö. rühzsír (kénesős zsír a rühes jószágok gyógyítására; a kéneső nem más, mint  a cinóber, ami ugyancsak vörös színű)]; rekenő v. rekenyő v. rekenye v. rengő [friss, vereslő sarjhajtás, különösen szőlőé; v.ö. német Ranke (kacs, inda)];

Kétségtelen az R gyökhang központi szerepe. Megerősítésképpen lássuk a tőlünk és a finnugor vidékektől igen távol eső szanszkrit szavakat. Látható, hogy a vörös szín ragyogó, élénk tulajdonságáról, illetve a friss rügyek piros héjáról kapta nevét; a vérrel való összefüggés csak másodlagos, a színből fakad:

raj v. raJj [ragyogó, színpompás, vörös, élénk színű; szenvedélyes, szerelmes, izgalmi állapotban lévő] > Rjra [vörös, vörösbarna, sötétvörös], (DZS-G rokonság alapján) rAga [színez, fest; (főleg vöröses) szín, árnyalat; vörösesség; szenvedély, fellángolás, heves vágy, öröm, kedv], ragin [színeződés, a szem belső membránjának megrepedésével keletkező vöröses elszíneződés, vörös] > (G>K hangcserével) rakSa v. lakSa [bíbortetvek termelte mézgás vörös nedv, festékanyag], rakta [színezett, festett; vöröses, vörös, bíborszínű; izgatott, szenvedélyes, szerelmes, kedves, szépséges; vörös színű anyagok (lángnyelv, vér, menstrum, vörösréz, cinóber, sáfrány); összetételben vöröset jelent: raktadant (vörös fogú), raktadRz (vörös szemű), raktAGga (vörös testű), raktajihva (vörös nyelvű) stb.; v.ö. lakta (piros) > hindusztáni lakh > perzsa, orosz lak > arab lakk > angol lac, német Lack, magyar lakk], raktaka [vörös; véres];
rudh [rügy; rügyezik, sarjad; elavult gyökként: vörös; v.ö. rudhira (vöröslik, vérvörös, véres; a Mars mint vérvörös bolygó; vörös anyagok: vér, sáfrány, egy fajta vörös drágakő)] > (DH-D hangcserével) rudra [vöröslő, ragyogó, szikrázó; erővel teli, roppant erős;
ordító, rettentő; rontás- és ördögűző], (DH>H váltással) ruh v. roh [rügyezik, sarjad, növekszik, fejlődik, emelkedik, magasabbra jut] > rohi v. rohita [vörös v. gesztenyeszínű ló; egy fajta szarvas; egy fajta hal (feltehetően vöröses színük vagy magasra jutásuk alapján)], rohiNI [vörös szőrű tehén v. kanca]; (R>L lágyulással) loha v. lohita [vörös, vöröses; vörös fém (vörösréz, vas, acél, arany); bármely vörös színű anyag, köztük a vér is; v.ö. lohitadrapsa (vércsepp)];

Nem nehéz észrevenni a magyar RAGY ill. RÜGY gyökökkel való hasonlóságot (DZS-GY, illetve DH-GY rokonság). Mint már több ízben megmutattuk, az R gyökhang egy (adott irányba való) határozott kimozdulást, kinyúlást, haladást, a GY pedig fokozatosan megnyilvánuló gyakorlatos tevékenységet tükröz. Együtt a fejlődést, növekedést írják le (lásd GYAR, GYÁR, GYER gyökök amelyek épp emezek tükörképei). Ahogyan a ragyogás a fény kiáradása, úgy a rügy az új életé. E szemléletes példák csak tovább erősítik a hangoknál feltételezett alapértemények valódiságát, helytállóságát. Megjegyzendő, hogy az MTESz szerint a rügy (vagy másképp: rűgy, rígy, rigya) és a ragyog szavunk ismeretlen eredetű, a szerzők szerint az utóbbinak a latin radiare ‘sugárzik’ igéből való származtatása nem valószínű, a ragya [rozsdaszinü folt, gombásodás növényeken (más néven: üszög); vörhenyes hegek, himlőhelyek az emberi bőrön, arcon] szavunkkal való rokonítása téves. Zaicz Gábor sem tért el ettől a véleménytől. Ám azt hiszem, világos, hogy a vörösesség alapérteményen keresztül összekapcsolhatóak ezek a kifejezések, a rokonság nagyon is fennáll, a gyök közös. Sőt, szanszkrit ősiségre is bukkantunk, amely a rügyezés és a hajtás fokozatos növekedésének, magasabbra jutásának természeti képsorain keresztül magyarázza az R+GY gyökhang-kapcsolat által kifejezett jelentéskört is. Lásd még a székely rosz rügy [rossz, vásott gyerek] kifejezést, amely a gyerek szavunk sarjadással, növekedéssel való összefüggésére újabb szép példa – vedd észre a R+GY és GY+R gyökhangok felcserélődését, tükröződését!

A szanszkrit rudh [rügy, rügyezés; vörösesség] gyökben is meglévő vörösesség alapérteményt őrzik szóalakjukban csak kissé eltérve (rokon hangokkal vagy gyöktükrözéssel szerepelve) az ázsiai és európai nyelvekben megtalálható elnevezések:

tohár rtär v. ratre; avesztán raođita- [vörös]; nepáli rāto [vörös, narancs, bíbor, rózsaszín]; palaung rauh; lezgián jaru [vörös]; ógörög ἐρυθρός (erüthrósz) [piros(pozsgás)], οδόμᾱλον (rhodómalon) [rózsás orca]; pastu (afgán) ریديَ redaey [pipacs, tulipán; tulipiros színű]; óbolgár (óegyházi szláv) rudru, litván raũda-, lett raũds, lengyel rudy, baváriai roat, cseh rudý, szerb, horvát, bosnyák ridj, szlovén rdeča; óészaki rauðr [(vér)vörös], rjóðr [piros(pozsgás)]; latin rutilus [verhenyős, pirossárga, aranysárga; v.ö. rutilo (pirosít, veresre fest)]; ódán rod, dán, norvég rød, svéd röd, (tájny.) roda, ruda, feröeri reyður, ófríz rād, ószász rōd, közép-holland root, holland rood, falamand rode, luxemburgi roude, középalnémet, ófelnélmet, középfelnémet rōt, bajor-osztrák röt, német rot, gót rauþs, óír ruad, ír rua(dh), gall roudus, corni rüth, welsh rhudd, breton ruz, óangol rēod v. rēad, angol red; spanyol rojofrancia rouge, provanszál, occitán roge, katalán roig [vörös], korai ír rutech, közép-ír rotaide, skót ruiteach v. rodaidh [pirospozsgás], manx ruy [vörös (haj, tölgy, hal, hangya, szarvas, pejló, stb.)], jiarg v. yiarg [vörös (színárnyalatok), pirospozsgás];

Ugyanígy, nem csak a magyar nyelvben mutatható ki a rózsa, rozsda, ragya és a rőtség közötti szoros összefüggés a szóalakokat tekintve. Észrevehető helyenként a ragyogás alapértemény jelenléte is:

szanszkrit lohaja [vas, rozsda; v.ö. loha (vörös)], rIti [haladás, folyamat, szokás, módszer, használat, elhasználódás; sárgaréz; rozsda]; tabaszarán raši [világosbarna, vöröses], lezgián raši [sötét sárga]; litván rūdìs, lett rùsa [rozsda; üszög; távoli villámlás]; orosz рассвет (rassvjet) [virradat, hajnal], cseh rozsvítit [ragyogóvá tesz]; számi (lapp) ruosta, észt rooste, finn ruoste, óészaki ryðr, ódán rud, dán, norvég rust, svéd rost, közép-holland, holland roest, középalnémet, ófelnémet, középfelnémet rost v. rust, német Rost, óangol, angol rust [rozsda, üszög]; baszk erdoil [rozsda, üszög]; manx smooirane ruy [rozsda (szó szerint: vörös töredék)]; sumér (korai din., II. lagasi papkir., III. Ur-i din., ób.) huš v. huš2 [vörös, piros(pozsgás); haragos, dühös] > akkád, asszír ruššû [vörösesség; érett piros, vörös; (isteni) ragyogás; v.ö. rašašu (ragyog)]; szicíliai russu, olasz rosso, lombard ross, román roşu, szlovák ryšavý [rőt, vörös]; számi (lapp) ruskes [barna], rukses [vörös], észt ruske [piros(pozsgás)], karél ruskej [vörös], finn ruskea [barna, rőt];

szanszkrit rAgapuSpa v. rudrapuSpa [kínai rózsa (Rosa Sinensis); v.ö. puSpa (virág)], tamil rOjA [rózsa], ógörög ῥόδεος (rhódeosz) v. ῥόδον (rhódon) [rózsa];

A világban igen elterjedt, alig változó rózsa szavunk egyéb megközelítéseire még egy későbbi cikkünkben visszatérünk, de már a fenti példákból is látható, hogy a latin rosa kifejezéstől jóval régebbre nyúlnak vissza gyökhangok vörösesség érteménnyel. Pár nyelvben még a pej lószín elnevezései is szorosan kapcsolódnak a rudh gyökhangjaihoz:

szanszkrit bradhna [halványvörös, pirosas, vöröses-sárga, pej; nagyszerű, pompás; a Nap (ill. annak színe); szőke, vöröses szőke hajú > középkori latin blundus, angol és német blonde, francia blond (szőke)]; lett ruds [vörösesbarna, szürke];

Részletesebben kitérünk még e színnév elemzésére is a közeljövőben, de most vessünk egy pillantást a címben szereplő hasonló szavakra: vörös-virrad, avagy más megközelítéssel: ragyog-reggel. A hajnali Nap ragyogásából fakadó vörösesség őrződik itt az R gyökhangban. Reggel az emelkedő Nap fénye, tüze gerjed (talán nem meglepő, hogy ennek GER gyöke épp a szóban forgó REG gyök tükörképe), ontja magából az éltető meleget, a természet felébred, életre kel. Igen hasonló gyökökre bukkanunk a világ számos más nyelvében is:

szanszkrit gR [ébred, felkel, életre kel; viraszt, ébren van/marad], ghR [fénylik, ég], ghRNa [hő, hév, melegség, napsütés; szenvedély, szeretetteljes érzések vki iránt], ghRNi [fénysugár, láng, nap; nagy hullám, ár; harag, szenvedély; ragyogó, fénylő], rajJ [vöröslik, ragyog, fényesen ragyog, izzik], roca [fénylő, ragyogó], rocana [ragyogó, sugárzó, tündöklő, fénylő, étvágyrerjesztő, vágyat ébresztő], ruc [ragyog, sugárzik, fénylik, csillog]; tamil eRi [ragyog, csillog; vet, kibocsát, ver, üt, rúg], eRippu [fényesség, forró nap], eRu [emelkedik, felemelkedik; terjed, növekszik; hajnal], eRur [vörös virágokkal teli domboldal], malajálam eRikka [süt (a nap)], kolami eroRi, gondi erra, konda eRa, eRani [vörös], telugu eRRa, eRRana [vörösesség, vörös, skarlát, bíbor]; spanyol rayar [reggeledik]; litván rī́tas, lett rîts, rīta [reggel, napkelte]; avar rohé-l, ahvah ruhi [hajnal], csadakolob róhu-ṭa [reggel]; csecsen ʕǖrē, ingus ʕujra [reggel], halha, burját ǖr, mongol, kalmük, ordoszi ör, közép-mongol, dagur ur, monguor ōr, sári-jogur ojir [hajnal]; héber אוֹר (or) [fény, világosság; fénylik; v.ö. Uriél arkangyal]; közép-mongol, írott mongol, halha, burját, ordoszi, dagur, sári-jogur gerel, kalmük gerl, donghszian gieren, monguor gǝrēl [ragyogás, fény, fénysugár]; evenki garpa, even garpụ-, orok garpa- [sugár, sugárzik]; ógörög γρηγόρησις (grégórészisz) [ébren marad, virraszt], ótörök, közép-török jaru-, ujgur joru-, karaim, nogáj, baskír, kumyk jarɨ-, sór, hakassz čarɨ-, ojrát d́arɨ-, kirgiz, balkár ǯarɨ- [fénylik], ótörök, közép-török, gagauz jarɨn [reggel], közép-török, török, gagauz jarɨn, csuvas ɨran [holnap]; jaszin jári, hunza, nagar jā́ri [pirkadat, a hajnal első fénye]; thai rɨaŋ [ragyogó], katui (pakoh) re:ŋ v. (dial.) gri:ŋ [reggel, napos], katui (so), bahnari (juk, tariang, kaseng) bra:ŋ, (kui) briaŋ, wa, pangpin, gatang raŋ, ava rɨaŋ [napkelte, hajnal, reggel]; orosz рано (rano) [korán], ukrán ранок (ranok), cseh, szlovák ráno, lengyel rano v. ranek [reggel, hajnal]; óészaki grýja, svéd gry(a), dán grye [hajnalodik, virrad, szürkül, dereng; sarjad, bimbózik, kezdődik], óészaki grýjandi, dán, norvég gry, svéd gryning [virradat, hajnal(hasadás), (reggeli) szürkület], skót gar, óír gorim, ír goraim [meleg], breton gor [égő, gerjedő], welsh gwrês [hő] > óír, ír grían, skót grian, welsh greian [Nap]; welsh gwawr, breton gouere [reggel]; török ağar- [kifehéredik, kifakul; hajnalodik, virrad]; baszk argi [fény; nappal, hajnal, reggel; ragyogó, fényes], argitu [ragyog, fénylik, hajnal], arturratu [hajnal], artizar [hajnalcsillag], dirdira [ragyog]; manx irree yn laa [napkelte; v.ö. irree (felkel, emelkedik)], gerrym y chellee [kakaskukorékolás, pirkadat; v.ö. gerrym (kukorékolás, rikoltás, kiáltás)]; maori raa [nap]; óegyiptomi ra [nap, nappal; v.ö. napisten], hrw [nap, nappal; v.ö. Hórusz napisten];
magyar (régiesen)
regvel v. reggel [korán, napkelte után; annyi lehet, mint reg, vagyis a nap gerjedése, első ragyogása idején], rögtön v. rögvest v. regvest [azonnal, tüstént (tűz-tént?); v.ö. latin in flagranti (ua.)], rögény [szarvasmarhák dögös nyavajája, midőn vérük gyulladásba jön]; (G-K rokonság által) rekken [erősen tüzesen süt a Nap, fülledt, fojtogató hőséget teremtve], rökken [(rekkenő hőségben) tövén szárad a fülledő gabonaszár], rököny v. rőköny [fű-, gabonanemüek rohadó, porhanyó állapota, midőn nagy szárazság miatt elasznak vagy tartós melegségben hullott sok eső miatt megpárlanak];

A zöngés G zöngétlen párjával K (vagy H-val) kezdődve a következő kifejezéseket találjuk még mindig azonos jelentéskörben, de egymástól földrajzilag igen távol élő népek nyelvében:

magyar kora, korán, korai [a reggel és a hajnal, mint napkezdő időszakok gyakori jelzői]; sumér (III. Ur-i din., óbabiloni) kar2 [ragyog, fénylik; emelkedik]; hettita karūariwar [korán, hajnaltájt]; szelkup kar, kamassz korod́on, enyec kururuo [reggel]; szkiri pauni, déli ági pauni huraahtaruuwispar [hajnalhasadás; v.ö. huraah (föld, vidék), taruuc (gyullad, tüzet fog, lángol)], huraarawiitik [hajnal, hajnalodik, kora reggeli napfény, világosodó látóhatár; v.ö. huraar (felemelkedik a földtől, magasodik)], szkiri pauni huriisa (déli ágiaknál: hureesa) [rávirrad vkire (éjszakai munka után), nappal együtt kelni, hajnalig ébren maradni, virrasztani], kiraarawataar [hajnalodik, világosodik; hajnali fény]. riisuúruʾ (déli ágiaknál: reésuuruʾ) [a hajnal első fénye a látóhatáron]; kecsua qarwa [aranyszínű] > qarway [érik (pirosodik, aranylik); hajnali ill. alkonyi ég színe]; qaray [kora reggel, a reggeli munka előtti időszak];

Több, naphoz kötődő istenség neve is őrzi ezt az R gyökhangot, sőt nem egyszer a G-vel rokon gyökhangokkal (K, H):

Uriel v. Auriel v. Oriel [a fény és a nap arkangyala; a név jelentése: „Isten fénye” v. „isteni fény (tűz)”], Arev [az örmény regékben a Nap és az élet], Arinna [hettita napistennő], Raa [a Nap, polinéz napisten; (számos polinéz istenség kusita eredetű)], Ra v. v. [egyiptomi napisten], Hórusz [egyiptomi sólyomfejű napisten], Khors v. Hors v. Hurs [a téli nap és az igazságosság főistene a szláv hitvilágban; a szkíta-szarmata Khursun nevéből eredeztetik], Hur [napisten az oszéteknél], garuDa [ragyogó ruházatú, tündöklő megjelenésű madáristen az óind történetekben; a madarak királya, a hajnal megszemélyesítője, a Nap minden sötétséget elemésztő tüzéhez, verőfényes sugaraihoz kötődik; v.ö. gara (le- v. elnyelő, felfaló)], Kszkíeri [a Nap neve a brazíliai bakairi indiánok mitológiájában]; Iarilo v. Jarilo v. Erilo [szláv napisten, a férfiasság, szenvedély és a hatalom istene; az iráni jaro (erő, ifjúság, tavasz) kifejezésből eredeztetik], Zorja v. Zarja v. Zorj v. Zorza [a szláv néphit védelmező istennőhármasa; a hajnal, est és éjfél napszakaihoz kapcsolódnak; v.ö. zorja (hajnal)]; altáji Ücs Kurbusztan, tuvai Kurbusztu, mongol Hurmaszt, burját Kormuszta v. Hán Hjurmasz, mandzsu Hormuszda, szogd Hormazda [főisten, nap, a világosság és az égi tűz istene (villámokat szór), az egész világ védelmezője; nevének és mondakörének eredete a perzsa Oromuzd v. Ahura Mazda (jelentése: „bölcs úr”) teremtő főistenhez vezethető vissza];

Érdekességképp megjegyezném, hogy a kecsua nyelvben ugyan nem ezekkel a gyökhangokkal, de szintén összefonódik a Nap, a tűz és a vörös szín ragyogása. A felsorolt növények jellegzetesen vörös színűek, s többnyire festékkészítéshez is használják őket:

achanqaray [begónia (Begonia veitchii)], achira [rózsanád (Canna indica)], achita [bókoló amaránt (Amaranthus caudatus)], achiwiti [orleánfa (Bixa orellana)]; achuni [dél-amerikai koati (Nasua nelsoni; kisebb, vörös szőrű medveféle)]; achala [dísz], achalayki [pompa], achay [hő, napsugár], achik [fény, ragyogás; világos, tiszta, fényes], achikyay [hajnalodik, derül; hajnal], Achil [a napisten, az Idő neve a kecsuáknál], achki [fény, ragyogás, Nap], achkiy [fénylés, ragyogás]; achiy [felpiszkálja a tüzet, fát rak a tűzre], achku [jól égő tüzifa], achu [rőzse, gyújtós (kis tüzifa), szalma, szálka];

Itt talán a zsa, rőzse szavainkban is megtalálható ZS gyökhang (ami elevenséget, élénkséget fejez ki) CS rokona található meg. Vedd észre az említett kecsua achiy [felpiszkálja a tüzet, fát rak a tűzre] igével szoros kapcsolatban lévő magyar és szláv kifejezéseket, amelyek megerősítik a ZS feltételezett alapérteményét, a ZS szókezdővé válásával egyes magyar tájnyelvi alakok pedig hangfestő jellegre utalhatnak:

magyar azsag [piszkafa, mellyel a kemenczében égő szalmát, nádat, gazt kotorják, piszkálják, hogy jobban égjen; csallóközben: arzsag, másutt: arzsak, asag, asog, zsazsag, zsazsak], azsagol [tüzet piszkál, éleszt]; orosz ожог (azsag) [égés, égési seb; piszkafa; v.ö. ожить (azsity) (feléled, magához tér), ожив- (azsiv-) (származékai élénkséggel, elevenséggel kapcsolatosak); távolabbról pedig: kínai jiāo (égett, megégett, szenesedett)], bolgár ожег (azseg), szerb, horvát, szlovén ožѐg [piszkavas], szlovák ožeh [tüzes üszög, piszkafa; v.ö. cseh ožít (feléledni)];

De térjünk vissza cikkünk fő sodorjába! A virrad, virraszt, virul, virágzik stb. közös VIR gyöke napsütést, a nap, a természet, az élet ébredésének és fejlődésének érteményét őrzi, egyszersmind (R-L rokonság által) a világosságot, a nap vörös fényét is. Számos azonos jelentéskörbe tartozó példára akadhatunk szerte a világban, sőt, a legtöbb kifejezésnél a magyar VIR gyökkel rokon hangokkal (W, B, PM, F), vagy szókezdő mássalhangzó nélkül, az R gyökhang központi szerepét hangsúlyozva.

magyar virradat [hajnal], verő [a régieknél, sőt a barkóknál Gömörben ma is jelent forrón égető, mintegy pergelő napot; v.ö. verőfény (égető nap v. napsugár)]; mordvin várhmede- [virrad], manysi (vogul)  wärtmǝt- v. wärǝmt- [vöröslik (az ég), pirkad]; lau (Fülöp-szki.) uarodo [virradat, reggel; v.ö. rodo (éjszaka)]; kecsua wara [virradat, reggel, reggeli órák; holnap], waray [virrad]; ókhmer wṛk [virradat, hajnal, reggel]; perzsa وارتگان wārat-gāh [hajnal, kelet], وارد wārid [érkező, közeledő, jövő], واردات wāridāt [eljövendő dolgok, események]; hadza wela [reggel]; welsh gwawr [hajnal, virradat]; maori  wheriko [ragyog; ragyogás, szikrázó fény], whero [piros, vörös], puuwhero, wherowhero [vöröses];

V-P rokonsággal:
magyar pirkad [vöröslik az ég, hajnalodik; v.ö. pír], pirkadat [hajnal]; szanszkrit prage [hajnaltájt, virradatkor, kora reggel, napkeltekor, holnap, korán; v.ö. prabhA (ragyogás, fény, tündöklés; ragyog, fénylik, sugárzik, (fel/elő)tűnik, megvilágít), pra (elő-, előre, tovább)], telugu parãgu [ragyog, fénylik], malto parce [fényesen ragyog, tisztán látszik], kui pari inba [hajnal, (hajnal)hasadás], kannada pare [hajnal]; kecsua paqariy [hajnalodik; feltűnik, megszületik, felébred, ered], paqar [virradat, napkelte], paqarin [holnap, virradat, reggel], paqarina [virradat, új nap kezdete, új lehetőség az életre, hajnalhasadás; a szülőhely, szülőföld védőistennője]; wintu puriiwas [hajnal előtti ill. alkony utáni időszak]; nepáli bhor [virradat, hajnalhasadás], parātai [korán, hajnalban], arun [hajnal, reggel]; burmai prauŋ [ragyog], mikir praŋ [hajnal], garo phriŋ, dimasa phoroŋ [reggel]; perzsa پیراهن pīrāhan, perāhan [virradat, a hajnal fénye, napsugarak], albán paradite [reggel]; sumér pirig2 v. pirig3 [ragyogó, fénylő]; telugu repu [hajnal, reggel, holnap; kelt, izgat, gerjeszt];

V-B rokonsággal:
szanszkrit 
bhR [világra hoz, előhoz, megteremt, kivitelez, elkészít, bemutat; villan, vibrál; terjed, sarjad, hagy nőni (hajat, szakállt, körmöt stb.), virágzik, burjánzik], bRh [fénylik], bhrAj [ragyog, sugárzik, szikrázik, csillog; fény, ragyogás, villanás], bhrej [ragyog, csillog], bhrAz v. bhlaz [fénylik, ragyog, szikrázik], bhrajate, avesztán, óperzsa brāzaiti, kártvéliai brḳial-, óészaki brjá, óészaki, svéd, norvég braga [lobog, pislákol, villan], ófelnémet brëhen, óangol breoht [világít, fénylik, ragyog], orosz брезг (brezsg) [ragyogás], szlovén brêsk, cseh břesk, lengyel brzask, litván brḗkšti  (brḗškō) [virradat, hajnal], lengyel blask [ragyogás, tündöklés]; óangol bryht, gót bairhts, angol bright [derült, tiszta, ragyogó, fényes, élénk], welsh berth [ragyogó, gyönyörű]; sumér (korai din., óakk., III. Ur-i din.) bur2 [fény; ragyog, fénylik] > akkád barāqu [világít, fénylik, villan], birqu v. berqu [villám, villámlás], birṣu [ragyogás], barāṣu [szikrázik, ragyog] > asszír būru v. pūru [égbolt], barāqu [villanás, villám, villámcsapás; ez héber (báráq) és arab közvetítéssel (barq) számos afrikai nyelvben is elterjedt jelentésváltozás nélkül], barāri [hajnalig tartó éjjeli őrség (virrasztás)], barāsu [szikrázik, fényesen ragyog] > szír ܒܲܗܪܵܐ ' ba: ra: [fény, virradat]; szaho, afar beeraa [reggel], dahalo ḅurra, keleti-csádi (mubi) bùrbùrù [reggel], felső-keleti kusita (burdzsi, kambatta) barra [nappal], alsó-keleti kusita (szomáliai) bärii, (oromo, arbore) barii [hajnal, reggel]; baszk biar [holnap]; khmer brɨk [virradat, hajnal, reggel]; corni bora [hajnal, virradat];

V-M rokonsággal:
óészaki morginn, gót maurgins, ószász, ófelnémet morgan, középfelnémet, angolszász, német morgen, óangol morwen, angol morn, morning, morrow [reggel, holnap; v.ö. litván mirgeti (csillan, villan)]; indonéz merah [piros], kemerah-merahan [pirosas], memerah [elvörösödik],
gemerlap [csillogás], bergemerlap [csillog, ragyog];

Magánhangzóval vagy V-vel nem rokon mássalhangzóval kezdődve:
sumér (korai din., óakk., III. Ur-i din., ób.) še-er [ragyogó, sugárzó; fénysugár] > óbabiloni še-er-zid [ragyogás] > akkád šaruru [ragyogás, fénysugár], šēru [pirkadat, hajnal], šērtu [reggel, holnap; v.ö. naptam šērti (reggeli)] > héber שחר sáhár [hajnal, reggel], זרה (zara) [virrad], arab sahhar [napkelte, hajnal]; máltai zerniq, szerb, horvát, bosnyák, macedón zora, orosz заря (zarja), román zori [hajnal, virradat]; lengyel zorza poranna [hajnalpír]; francia jour, provanszál jorn [nappal];
kecsua rankhi [hajnal], rikch'asqa [ébren van; virrasztás (szertartás fontosabb események előtt, melynek lényege, hogy ébren kell maradni virradatig)];
avesztán ayare, tagalog araw, szicíliai iornu, aymara uru [nappal]; latin, spanyol, portugál aurora, román auroră [hajnal(pír)]; ótörök, közép-török, török, sári-jogur, türkmén, ojrát, karakalpak, karaim, nogáj, kazah, kirgiz, tuva erte, jakut erde, kumyk, azerbajdzsáni ertä, baskir, tatár irtä [korán reggel], ujgur ä(r)tä [reggel], gagauz ierte [másnap], közép-török, török er [korán, korai]; írott mongol, közép-mongol, burját, ordoszi, dagur erte, halha ert, mogol irte, sári-jogur rde, evenki erte, közép- és mai koreai irɨ- [korán]; ógörög ἦρι (éri) [korán, korán reggel, kora hajnalban], avesztán ayur örmény aur [nap(pal)], gót air, óészaki ár, norvég år, ófríz, ószász, középalnémet, ófelnémet, középfelnémet ēr, közép-holland ēre, holland eer, óangol ær, ēra, angol ere, német eher, früh [korán], német Frühe [reggel]; indonéz fajar, skót fàir, korai ír fáir [hajnal, virradat];
szanszkrit aru [Nap, ártó (verő, sebesítő, gyötrő, fájdalmat okozó – feltehetően a Nap hevére utalva)] > aruNa [vörösesbarna, bőrszínű, hajnalpiros; hajnal], aruSa [tűzvörös, lángvörös; a tűzisten Agni és lovainak, marháinak színe; vörös kanca; hajnal; v.ö. arus (gyulladás, seb; a Nap)]; tamil aruNam [vörös, sötétvörös, élénkvörös, hajnalpiros]; kannada ere [sötétvörös, sötétbarna; v.ö. tamil eruvai (vér)], erande [egy fajta vörös gyümölcs]; akusa ħeri, csirag ʕara [nappal]; tabaszarán üru v. iri, agul iref, rutul irdɨ, kryz iri [vörös]; andián hiri, ahvah hiri-da, karata heri- [vörös; v.ö. karata, tindi heri, botlih, godoberi hiri (vér)];

Innen pedig folytatjuk legközelebb a szintén nyelveken átívelő, R-központú vér és a vörösesség összefüggéseivel  befejezve a Legolastól vett mélyenszántó idézetet. ;)

Szerző: Olman  2009.11.14. 08:00 3 komment

Címkék: d r színek g gy néphit

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr661491721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2009.11.15. 06:12:12

Szia

Újra a japánba kötnék bele :)

黎明 reimei [hajnal(hasadás)], 有明 ariake

A "reimei" nem eredeti japán szó, a kínaiból vették át. A rei kiejtése a mai kínai köznyelvben li.

Az "ariake" összetett szónak tűnik, jelentése:minden holdhónap 16. napja utáni hajnalokon látszódó hold.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.11.15. 12:09:18

Köszi a helyesbítést. Habár a kínaiban is megvan az R, de nem a világosságra utaló részénél.

A Han-kori és ókínai 黎 rǝ̄j (sötétség; sokaság, tömeg), a 明 (fényes, ragyogó, tiszta, derült) japán olvasata pedig mei. Gondolom, ebből vehették át.

Ha összetett szó, akkor gondolom az 有り ari (jelenlét) és az 明け ake (kezdet, hajnal) összetétele.

Egyik sem illik a cikkben tárgyalt sorba, mert az R hang nem a világosságra, hajnalra vonatkozó szótagban van.