A felebarát [embertárs, barát, rokon], feleség [női házastárs] szavainkban a FÉL [két vagy több részre osztott egésznek egyik része] gyök található meg. Ebből kiindulva egyes nyelvészkedők körében tartja magát a nézet, hogy a férfi, férj szavaink FÉR gyöke is tulajdonképpen ebből származik (L > R hangváltással), ezzel mutatva rá arra az összefüggésre, hogy a férfi csak a nővel együtt egész, önmagában csak fél. Nos, ez a vélekedés bár igazán romantikus, nyelvi szinten gyenge alapokon áll. A férj-feleség esetén még talán-talán megállná a helyét, de mi a helyzet a férfi-nő, úr-asszony szópárokkal? Ezeknél hol a női fél? Bár a férfi tényleg összetett szó, amelynek második tagja a fi(ú), az első tagja azonban mindig is R gyökhanggal szerepelt (1395: fier fíw; 1416: firfiu; 1448: ferfyw), ahogyan a férj szavunkban is (1395: ferÿ; 1416 u./1466: fér; 1490: firy; 1518-23: fÿr).
Ha megvizsgáljuk más nyelvek azonos jelentésű szavait, hamar belátható, hogy szinte valamennyinél szerepel az R gyökhang. Sokszor az F gyökhanggal egyező vagy rokon gyökhangra (V, M, P, B, MB) bukkanunk az R társhangjaként – de legalább ennyiszer el is marad, hangsúlyozva az R központi szerepét.
Ázsiában:
észak-kaukázusi (kryz) firi, (budukh) furi [férfi], (akusha) murul [férfi, férj]; közép-kaukázusi (csecsen, ingus, bác) mar [férj]; burusaszki (jaszin, hunza, nagar) hir [férfi]; szanszkrit bharu [úr, férj], nR [férfi, hős (vagy isteni), ember, emberiség; nyelvtani vonatkozásban hímnemű szavakra utal], nar [hím, férfiasan], nara [férfi, hím, ember, férj, hős], praja [létrehoz, teremt, szül, nemz; férj], puruSa [férfi, ember, személy, egyén], puruSAGga [férfi nemzőszerv], vIra v. vira [férfi, bátor ember, hős, főnök, férj, fiúgyermek, fiú utód, hím állat, erős, erőteljes, kiváló, kitűnő]; észak-dravida (malto) muṛse murto [férfi]; gondi (gommu, yeotmal, maria, adilabad, durg) vēr, (chanda, muria, mandla) ēr, (mandla, betul) ōr [ő (hímnemű)]; avesztán vīra- [férfi, hős], aršan- [férfi], nā, nar- [férfi, ember], nairya- [férfias]; örmény air [férfi, ember], aru [hím], arrn [ember]; burját murā [férfi, érett]; ótörök, közép-török, sór, ojrát, jakut, dolgan, tuva, balkár, karaim, karakalpak, szalár, kumyk er [férfi], tatár, hakasz, baskír ir [férfi]; ujgur är, haladzs här, tatár ǟr, szari-jugur jer [férfi]; azerbajdzsáni är [férj]; török er [férfi, közkatona, férj]; írott mongol ere, klasszikus mongol ere v. ärä v. irä̆, halha er, burját, ordoszi, dongxian, baoi, szari-jugur ere, kalmük erǝ, dagur er v. ere v. ergun, mogol errä, monguor rē [férfi, hím]; ótörök (óujgur), közép-török, karakhanid, kazak, kirgiz, karaim, szari-jugur eren [ember, emberiség], hakasz iren [ember, emberiség]; török, türkmén, ojrát, kirgiz, kazak, nogáj, balkár, gagauz, karaim, karakalpak, kumyk erkek, üzbég erkak, azerbajdzsáni erkäk, haladzs hịrkäk [férfi]; ojrát erkek [férj]; tatár irkɛk, jakut irgex, dolgan és tuva irgek, tofalar i'rxek, baskir irkäk [hím]; tatár (nyj.) irɛn [ember, emberiség]; even ńarị, dzsürcsi neRma [férfi, ember], orok nari, szolon nirō, nanai nịŕa [férfi]; even ńarị, evenki nirawī [fiatal férfi], ur [férfi, hím]; régi mon tru:s v. trus, közép-mon truh, nyakur tru:jh [férfi, fiú]; nhaheung trojh, jaru tro:jh, juk tro:h, khmer t<am>rus [férfi, hím], katui ʔandrus, ndrus, triw ʔandru:jh, kuay nthruh [férfi; v.ö. ógörög andrósz (férfi, férj)];
A Közel-Keleten és Afrikában:
sumér (ób.) ur [férfi, ember; v.ö. ur-saĝ (hős)], (lag., ób.) ur [ő (hímnemű), az, egy], urum3 [hím]; óakkád āru [fiatal férfi]; arab marʔ-, murʔ- [férfi, férj]; afar barra [férfi]; szír ܒܲܪ 'bar [fiú, férfi leszármazott], ܒܪܘܼܢܵܐ' bru: na [fiúgyermek]; perzsa
Európában:
ógörög ἀρρην (arrén) v. ἀρρεν- (arren-) v. ἀρσην (arszén) v. ἀρσεν- (arszen-) [hím-, kan-, fiú-, férfi; férfias, erős, hatalmas], ἀνήρ (anér) (gen. ἀνδρός (andrósz)) [férfi, hím, férj, ember], ἀνδρεῑα (andreía) [férfiasság, erő, bátorság], ἠνορέη (énoréé) [férfiasság, bátorság]; albán burrë [férj, férfi], njer [férfi, ember]; litván vī́ras [férfi, férj], lett vîrs, vìris [férfi, férj; szolga, munkás], óporosz wijrs [férfi, férj], gót wɛr [ember], óészaki verr [férfi, férj], óangol, ófríz, ószász, ófelnémet wer [férfi, férj, ember]; latin vir [férfi, férj, egyén, ember, férfiasság]; wolof gòor [ember, férfi], óír err [hős], welsh gwr, ówelsh és corni gur, breton gour, óír fer, ír és skót fear [férfi, férj] > ír firionn, régi ír firend, welsh gwrwy [hím], breton par [férfi, ember]; spanyol hombre, papiamen hòmber [férfi, ember], spanyol varon [férfi]; finn yrkö [férfi], yrkä [legény, kérő], számi (lapp) irɛkē [vőlegény]; német er [ő (hímnemű)]; több európai nyelvben -r [hímnemre utaló végződés];
Sőt, még az amerikai őslakosok és a szigetvilágok egyes népeinél is megtalálható:
kecsua qhari [férfi, hím; bátor, erős], runa [ember; v.ö. runa simi (a kecsua nyelv; szó szerint: "az ember szája")]; katauba b϶rici v. brici [férfi], y˛eb϶rici v. yembr´ice [férfiember; v.ö. y˛e (ember, személy, indián)]; szkiri pauni paári [pauni férfi]; indonéz pria [férfi, hímnemű], orang [ember, személy]; gundungurra (ausztrál benszülött törzs) murri [férfi], warrambal [fiatal férfi];
Vegyük észre, hogy az N+R ill. R+N gyökhang-kapcsolat egymástól távol élő népek nyelvében bukkan fel változatlan jelentéskörrel. Meglepő az ógörög ἀνήρ [férfi] genitivusi alakjának (ἀνδρός) egyes délkelet-ázsiai szavakkal való hasonlósága is. Ezek vizsgálatába nem megyünk bele most, de megjegyeznénk, hogy az M és N rokon hangok, így az többi kifejezéssel való összefüggésük nem zárható ki.
Az Akadémia hivatalos álláspontja szerint (MTESz, ZGESz) a férfi szavunk első tagja a férj szóval egyezik, csak még a házastársi jelentés kialakulása előtt jött létre. A férj szót ősi örökségnek vallják a finnugor korból, összevetve a finn yrkä [legény] és yrkö [férfi] illetve a cseremisz erɣə [vkinek a fia, fiú] szavakkal. Ugyan megemlítik, hogy a finnugor szavak esetleges török kapcsolata további vizsgálatokat kíván, de itt meg is állnak. Az ember utótagját is a férj szóval hozzák összefüggésbe (s így finnugor korinak tartják), de furcsa módon ott már tévesnek jelentik ki a török származtatást.
E zavarosságot feloldva a cikkünk rávilágít arra, hogy a szótárakban felhozott finnugor példáknál jóval közvetlenebb alaki hasonlóság mutatható ki más nyelvek (kelta, kaukázusi) szavaival, s míg ezeknél a jelentés azonos marad, addig a finnugor példák csak közvetett jelentéskapcsolatban állnak a magyar kifejezésekkel. Továbbá a példák tisztába tehetik az er(k) alapszó törökségi viszonyát. Sőt, a gyökhangok közvetlen rokoni viszonyain keresztül szinte bármelyik fentebb említett változathoz eljuthatnánk, a közvetlen jelentéskapcsolatot megtartva, esetleg kiegészítve. Úgy vélem, ez arra utal, hogy a fenti kifejezések gyökeinél valamely, az R gyökhangon alapuló ősi (hangutánzó) jelleg őrződik elvont formában.
Az R gyökhang központi szerepe figyelhető meg a férfiakhoz kötődő kifejezéseknél, illetve férfiasnak tartott tulajdonságokban is (a lista csak egy válogatás a szemléltetéshez, így nem teljes körű):
magyar erény [erkölcsi tartás, erő, tökély], erély [férfiasságot, bátorságot, kiválóságot, fennsőbbséget tükröző beltulajdonság], erkölcs [belső vagy szellemi erőnek külső nyilatkozása, cselekvése, munkássága], erő [ami hatást szűl, és folytonosan hatni törekedik; tehetség, képesség, hatalom]; here [régen: férfi, hímállat; később: a férfi nemiszerv magtartó része];
szanszkrit arya [jó, kedves, kiváló, mester, úr], er [nemes, hős], irya [erélyes, ereje teljében lévő, tevékeny; úr], vIr [erős, bátor, hősies], virasU ["hőst szülő"; hős vagy fiúgyermek anyja], vIrya [férfiasság, bátorság, erő, hősiesség] vRSa [férfi, férj, hím állat, (régen:) bika; erős, hatalommal bíró ember; kaszt feje; fajtája kiválósága, legjobbja, elsője], Ury [erő, bátorság, táplálék; erős; erősít, táplál], Urya [erős, bátor, kiváló; erő, hatalom, bátorság], uru [kiváló, kitűnő, terjedelmes], uruvikrama [nagy erő, bátorság, vitézség]; tamil eRuz [erő; bunkó; oszlop], eRuzvali [hatalmas erő; nagyerejű hős; v.ö. vali (erő, hatalom, törtetés, hevesség)], iRai [magas, fő, főisten, kiválóság, nagyság, főnök, vezér, báty, férj, a feleség ura], -yERu [erőteljességet, hevességet, fokozást jelző utótag]: ariyERu [hím oroszlán; v.ö. ari (oroszlán)], mazaiyERu [felhőszakadás; v.ö. mazai (eső, felhő, víz, sötétség, hideg)], alaiyERu [hullámverés; v.ö. alai (hullám, tenger)], veLiyERu-tal [kiköltözik, elköltözik, elvándorol, elmenekül; v.ö. veLi (kint, nyílt tér, tér, szabad ég, nyíltság, nyilvánosság)], víram [hősiesség, bátorság, erő, kiválóság], uRuti [erősség, szilárdság, erő, hatalom, energia; határozottság; elérendő cél]; ókhmer reŋ [erős], gatang és pangpin rɛaŋ, (laoszi, vietnámi, thaiföldi) khmu, cuang, sziámi, thai rɛ:ŋ, riang râŋ, pakokh pra:n [erő]; perzsa
török erk [hatalom, erő]; finn uros [érett férfi, hős], urho [hős, harcos]; óészaki þrek [erő, bátorság, kitartás, tartás], þrótt [erő, nagyság, bátorság, kitartás], strangr [erős]; óangol strang > angol strong [erős, erőteljes], strength [erő, erőnlét]; német stark [erős], Stärke [erő]; ógörög ἥρως (hérósz) [vitéz, harcos, hős; félisten]; latin verpa [a férfi szeméremtagja], virtus [férfiasság, derékség, bátorság, vitézség, kiválóság, jelesség, erény], nervus [férfiasság, nemző erő, hathatósság, erő], Mars [a férfiasság, vitézség, hősiesség, harc istene]; gall nerto-, skót és ír neart, óír nert, welsh és corni nerth [férfiasság, erő], welsh ner [hős], breton nerz [erő], latin (sabinus) nerio [vitézség]; kecsua jwirti v. fuwirti [erős], katauba mira [nagy, több], miro [erős];
Sőt, ez az R gyökhang őrződik több nyelvben is számos, hím állatokra vonatkozó kifejezésnél (bár a magyar változatok jó eséllyel származhatnak a metszésre, ártásra vonatkozó alapértelemből is):
magyar ártány [herélt kandisznó], berbecs v. börbecs v. ürü [herélt kos; v.ö. latin berbex (ami a vervex köznép nyelvében használatos alakja); mongol ere (hím)];
szanszkrit ERRai [testi erejükről ismert állatok hímje], ERu [magas, bika, bikaarcú, Bika csillagkép, bizonyos állatok hímje (hím cápa, hím kagyló)]; tamil Ori [öreg sakál, hím sakál, hím lemúr, hím állat, haj, sörény]; perzsa
ótörök (orkhoni) buɣura, karakhanid buɣra, török buɣur, közép-török buɣur v. buɣra, ujgur buɣra v. boɣra, szari-jugur pɨrɣa, azerbajdzsáni buɣur, türkmén buɣra, ojrát bura, kirgiz és tuva būra, kazah bura, nogáj bora, karakalpak buwra [teve csődör]; jakut būr [hím rénszarvas; férfi], dolgan būr [hím rénszarvas]; tuva būr [hím jávorszarvas]; evenki ŋur, nanai mur [kis ragadozók hímje]; kecsua chiru [kicsi, erős ló];
A férfiakhoz kötődő vagy az uralkodással kapcsolatos szavak, rangok is úgy tűnik, nyelveken átívelve hordozzák az R-gyökhangot (a lista csak szemléltető jellegű, nem teljes körű):
BIR [erőre, uralomra vonatkozó gyök], bír [1. erejénél fogva képes vmire, uralja azt, ítélkezhet fölötte; 2. ereje folytán képes hordani, viselni vmit; 3. tulajdona gyanánt hatalmában tart 4. rávesz, rábeszél valamire (uralmát kiterjeszti rá)], bíra, bíró [hatalommal bíró, ítélő], birkózik [erejével legyűrni készül], birtok [uralt földterület, vagyon, jószág], birodalom [uralkodó által vezetett ország]; v.ö. ÚR gyök
UR [erőt, birtoklást és hatalmat kifejező gyök], úr [1. férfi személy, ki vmilyen oknál fogva mások fölött áll, s némi hatalmat gyakorol; 2. férj; 3. vmely jószág birtokosa], ural, uralkodik [régiesen: uralg; úri hatalmat gyakorol, úr gyanánt rendelkezik mások fölött]; v.ö. ER(Ő) gyök
telugu eRa [király, uralkodó, úr, férj], malayam iRAn v. rAn [hercegek megszólítása], kannada eRe [úr, férj], eReya [úr, király, férj], eRati [úrnő]; perzsa
Több rangnál nem a birtoklást, hanem az elsőbbség, előbbrevalóság, az élen járás alapérteményét ismerhetjük fel. Ez szoros kapcsolatban áll az érettséggel, s az ÉL ill. EL magyar gyökök is rokoníthatóak az ÉR ill. ER gyökkel, amelyből a férfiakat meghatározó tulajdonság, az erő szavunk is származik.
A cikk gazdag példagyűjteménye alapján elmondható, hogy a férfi és férj szavunk gyökében egyáltalán nem a kiegészítő jelleg (fél) L > R hangváltással módosult változata található meg, hanem torzítatlanul a férfiasság, erősség alapjelentés, ahogyan szinte minden nyelv férfiakra vonatkozó kifejezéseiben. Igen valószínű tehát, hogy a CzF megállapítása helyes a gyökhangok alapérteményét illetően:
FÉR, (1), (fe-er) elvont törzs, melyből férj, férfi stb. származnak. A fe (magasság, nagyság) és er (er-ő) fogalmak rejlenek benne.
A férfiakra, férfiasságra vonatkozó legősibb jelképek (felfelé meredő fallosz, körből felfelé mutató nyíl, csúcsával felfelé álló háromszög stb.) egybevágnak az F gyökhang említett érteményével.