Amíg a fő szálat kutatom tovább, néhány népetimológiai szüleményt mutatok be röviden. Igyekszem itt is visszavezetni a szavakat a hangutánzó lényegiségig.

A magyar hóhányó kifejezést 1946-tól adatolhatóan megbízhatatlan, csaló, hazug emberekre is alkalmazzák, nem csak hólapátolással foglalkozókra. Zaicz Gábor szótára vitatott eredetűként említi, mert a németben is megvan a Schneeschaufer [fehérneműtolvaj; szó szerint: hólapátoló]. A származtatási bizonytalanság azonban alaptalan, mert a német kifejezés igen szűk, sajátos jelentést fed le, ezzel szemben a magyar szó jelentésbővítménye pedig teljesen egyezik a cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug] szóéval. Távolabbról egyébként óind eredetű a kifejezés:

szanszkrit kuh [meglep, meghökkent, ámulatba ejt, szélhámoskodással, ámítással átver] > cah [csal], kuha [szélhámos, csaló], kuhakajJa [csalás, szemfényvesztés], kuhaka v. kahaka [szélhámos, csaló,  szemfényvesztő mutatványos, becsapás, szemfényvesztés], kuhana [irigy, álszent; álszenteskedés, irigység]; páli kuha [becsapós, csalfa, hamis], kuhaka [csalfa, becsapós; csalás, becsapás, átverés], kuhanā [becsap, átver, álszenteskedik, rászed], kuheti [becsap]; urdu kuhak [csalás, átverés, megtévesztés, csel]; cigány xoxamno (hohámnyo) [csaló, hazug], xoxel (hohel) [hazudik], xoxavel (hohável) [becsap, rászed, csal, hazudik], xoxajipe, xoxanipe (hohájipe, hohánipé) [hazugság], xoxalyipen (hoháljipen) [csalás], xovalyo (hováljó) [csaló]; angolcigány okki, hokka [hazudik], okkapen, okkipen [becsapás], ukraben, hoffeno, huffeno [hazug], hokkani [trükk], oxanno, hokkano [hazugság], okrabens, hokrapens, hokkipens [hazugságok];

Eszünkbe juthatnak a magyar kohol [átvitt ért. valótlan, hamis dolgokat, hazugságot kieszel, rosszat tervez] és koholmány [hamis, hazug dolog] kifejezések. Ezek azonban az érc hevítésekor keletkező hangokból, esetleg a hevített érc verésének vastag, tompa hangjától kölcsönzött régi nyelvi koh, kohó [kovácsok, lakatosok érchevítő, -olvasztó tűzhelye] szavunkból erednek, nincs közük a szanszkrit kuh szóhoz.

Gyöktükrözéssel azonban megkaphatjuk a hangutánzó eredetű HÖK v. HÖKK magyar gyököt, ami alapvetően ijedtségre, de meglepődésre, elképedésre is utal. Használják még hükk [hibázáskor kifejeződő ijedtség, meghökkenés; önállóan főnévként is: Hükköt csinálni.] alakban is. Minden bizonnyal ezt a hangélményt őrzi a szanszkrit kuh gyök is. A H és K gyökhangok együtt szemléletes és természetes módon tükrözik az ijedtségkor, meglepődéskor tapasztalható jelenséget: a lehelet megszakadását, az elakadó lélegzetet.

Szerző: Olman  2009.10.12. 08:30 6 komment

Címkék: k h népetimológia

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr201440963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

R.T. · http://rendszergazda.eu 2009.10.12. 12:29:44

Szerintem nem annyira hányja! :D

Ranx 2009.10.12. 14:39:50

Sajnos a vitához nem vagyok elég felkészült, de több dologban is eltér a véleményem.

Egyrészt a hóhányót tulajdonképpen a xoxamno-val meg is magyaráztad, egyáltalán nem ritka a pejoratív szavak ilyen irányú, esetleg torzulásos átvétele.

Másrészt viszont a koh szerintem nem hangutánzó szó, mivel így csak erőltetetten lehetne közös logikai kapcsot találni a kohó és a kohol között. Egyébként is a kovácstűzhely és a kohó alapvetően más funkciót tölt be, a kohó környékén semmiféle vasat nem csapkodtak, a vasgyártás és a vasalakítás már a kezdetek kezdetén is elkülönülő tevékenység volt. Ami a kohóban és a koholmányban is közös, hogy több, különböző összetevőt elegyítenek mesterségesen, hogy az alapagyagból segédanyagok felhasználásával kinyerjenek egy új anyagot. Ahogy a vasércet faszénnel keverve izzították a kohóban, úgy keletkeztek a valós események és hamis állítások keverékéből a koholt vádak.

Egyébként ide tartozóan pár gondolat, az elfogadottan szláv eredetű kovács szavunkhoz. Ugyebár a tarján (patkolókovács) szavunk teljesen háttérbe szorult a magyarság kárpát-medencei letelepülésekor. Ennek elsődleges okát hivatalosan a szláv vasművesség fejlettségében látják, ami azért így túl általános. Tény viszont, hogy a mai Szerbia területén sikerült a kohászatban jelentős fejlődést elérni, és törések, vagy repedések nélkül, a korábbi lemezek helyett vastömböt önteni. Ez közel ipari forradalom léptékű fejlődést indított el a Kárpát-medencében, mivel az akkori ácsolt faszerkezetű vonóekék helyett vas éllel szerelt szerszámok készülhettek. Ez nemcsak gyorsította a talajművelést, de az eddig feltöretlen talajok is könnyen művelés alá kerülhettek – nem mellesleg a szerszám tartóssága is nőtt. Fontos, hogy ezek az eke élek nem kézműves termékek voltak, nem úgy alakították a vasat, mint a tarjánok a patkót, hanem formába öntötték a kohóból az olvadékot. Mondhatnánk, hogy kohászok voltak, de tudtommal akkor még ez a szó nem létezett. Ezt, a kohóból származó öntöttvas éket ácsolták fel az ekére, és árulták mint korabeli csúcsgépet. Akik ezt készítették azok a kovácsok. Míg a tarjánok kisméretű tárgyakat tudtak önteni (pld. nyílhegy), vagy vékony rudakat alakítani (pld. patkó), addig a délvidéki kohót használók tömböket öntöttek, és abból vertek, ácsoltak eszközöket. Fontos, hogy ez a technológia hamarabb létezett, mint ahogy eleink ide értek volna. A vasekének volt köszönhető Pannónia felvirágzása, és megérne egy gondolatmenetet a pannini (kenyérféle) Pannonia (tartomány) összefüggéseinek vizsgálata is. Hogy a kovács szó mikor keletkezett, nem tudom, te tény, hogy nem minden szláv nyelvben található meg. Csak nálunk, és történelmi szomszédjainknál fordul elő. Tény, hogy a kohó a szláv nyelvekben huta, és az ács (csap – hangutánzó) sem fordul elő. Szerintem érdemes lenne vizsgálni a koh, ver, kav(ar), és ács szavainkat, mielőtt kijelentjük a ’kovács’ szláv eredetét. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az eszköz bolgár találmány, és a magyarok érkezte előtt másként nevezték a kohászati termékek verésével, ácsolásával foglalkozókat.

Ranx 2009.10.12. 14:57:31

Van-e köze a kohónak a kochen-hez?

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.12. 15:10:15

@Ranx: "Másrészt viszont a koh szerintem nem hangutánzó szó, mivel így csak erőltetetten lehetne közös logikai kapcsot találni a kohó és a kohol között."

A kohol elsődleges jelentése kohóban olvaszt, idomít; az ásványos ércet tűz által olvasztja, tisztítja, és tömegesíti. Különösen a nyers vasat hámorban idomítja, rudakká képezi. (CzF)

Ez után született meg - valószínűleg az általad említett hasonlóságra építve - a kohol, koholmány átvitt értelmű jelentése.

-----
"a kohó környékén semmiféle vasat nem csapkodtak"

Nem ismerem a vasgyártás folyamatát behatóan, a CzF szótár alapján mondtam, hogy a veréstől ered a hang. A koh szavunk hangutánzó voltát azonban fenntartom. :) Hozzászólásod után már azonban valószínűbbnek tartom a hő, hevítés során keletkező hangokat mint eredetet. Ez van meg a kohnya > konyha szavunkban is, illetve a főzéssel, melegítéssel kapcsolatos germán szavakban (pl. kuchen, cook). Ezt lehetne még tovább vizsgálgatni, mennyire hasonló más nyelvekben...

A kovácsról szóló leírásodat köszönöm, nagyon érdekes volt!

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.12. 15:11:59

@Olman: a németem sem már a régi :D kochen a főz, fő, forr ige, a Kuchen meg a süti.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.12. 15:17:59

"Ezt, a kohóból származó öntöttvas éket ácsolták fel az ekére, és árulták mint korabeli csúcsgépet."

Érdekes összefüggés ezzel a CzF-ben említett 'kohács' szó, mint a kovács régi alakja.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu