Zaicz Gábor szótára szerint a jár finnugor kori, de a járom már déli szláv, a gyere pedig ismeretlen eredetű szó. A terjedelmi okokból félbehagyott előző cikkünkben elég szerteágazóan tárgyaltuk a származáshoz, teremtéshez, eredményhez, éréshez kötődő gyököket. A példákat megértve világossá válhat, hogy a többek közt gyerek szavunkban kimutatott ÉR gyököt fedezhetjük fel a gyer, gyere, gyersze, gyertek, gyerünk sietősebb haladásra, közeledésre, követésre felszólító igéinkben, illetve régibb, J gyökhangos változataiban (jer, jere, jersze, jerünk, jertek) is.

Ez utóbbi közvetlenebb kapcsolatban áll a JÁR gyökkel, amely gazdag szóbokorral támasztja alá a nála is régebbi ősiségű ÉR gyökkel való rokonságot. A Zaicz-féle szótár az ér kifejezést jelentésenként vizsgálva néhol vitatott, bizonytalan, esetleg török eredetűként, néhol pedig finnugor korból valónak határozza meg. Továbbá, az előző cikkünkhöz kapcsolódóan: a csíra bizonytalan, talán ugor kori, a cserje szerb-horvát, de a csalit már bizonytalan, esetleg török vagy kun. A szár és szőr szót ugor korinak, de a származik alapszavát már bizonytalannak írja, a serte szót pedig vitatott eredetűként tünteti fel.
Nos, reményeim szerint az ilyen bizonytalanságokat, ismeretlenségeket segíthet tisztázni a különféle szavak gyökök és gyökhangok szerinti összekapcsolása. A forrásnyelv meghatározására irányuló, olykor ölre menő vitáknak pedig egy huszárvágással elejét veheti a hangutánzó eredetű alaplényeg kimutatását célzó megközelítés. Így nem az szavak, kifejezések átadása-átvétele áll a középpontban, hanem a különböző népek nyelvében rejlő közös ősi alaplényeg feltárása, ami egymás jobb megértésének kulcsa lehet.

A könnyed, folytonos mozgásra utaló J gyökhanghoz tehát az előző cikkben megismert R gyökhang járul, így belátható, hogy a JER és a JÁR gyökben lévő gyökhangok megegyeznek. A különbség a magánhangzókban van, a magas hangrendű változat közelítő jellegű, közelre vonatkozó, a mély hangrendű változat pedig inkább távolra utaló. Nem mondjuk, hogy jer oda!, csak azt, hogy jer ide! Persze rögvest észrevehető, hogy a JÁR gyöknek van több közelre mutató származéka is (pl. járulék, járadék). Véleményem szerint azért, mert JÁR gyök általánosabban fejezi ki a gyökhangok által sugalt lényeget erre utal a terjedelmesebb szóbokra. A legfontosabbakat említve:

JÁR [folytonos vagy gyakori jövés-menést, sétát, haladást, föl-alá mozgást; bevégezést, teljesítést; távoli helyre jutást, odaérést, odaérkezést kifejező önálló gyök], járadék, járulék [jövedelem, illetmény, különösen az, ami vmivel együtt mellékesen jár], járás [1. cselekvés, midőn valaki jár; 2. mezőség, melyen barmok legelnek], járda [kényelmes, könnyed, gyakori járásra (járdalásra) szolgáló utcarész], járom [olyan eszköz, amelyben a befogott állat jár], jártányi [amennyi a járáshoz szükséges], járul [vmihez odajár, hozzá csatolódik, mellé áll], járvány [sokfelé eljutó, nagy területet bejáró kórság];

A központi R gyökhangot fedezhetjük fel járásra, közeledésre vonatkozó szavakban is, a világ minden tájáról találva példákat a magyarral egyező vagy rokon gyökhangokkal (JGY, GY - G - K, J - S - ZS):

ótörök (orkoni), karahanid, középtörök jüri-, szalar jür-, ujgur, gagauz, tatár jörü-, sári-jogur jor-, jör-, jür-, üzbég jur-, türkmén jör(e)-, baskír jörö-, karaim, nogáj, azerbajdzsáni, kumyk, közép-török, török jürü-, hakassz, sór čör-, tuva, tofalar čoru-, csuvas śüre-, kazah, karakalpak, burját, ujgur žür- [jár, gyalogol, sétál, megy], jürü [(indulatszó) előre! indulj!], irat [járadék]; spanyol, portugál ir [jár, megy, halad, vonul] perzsa يله yala [járkál, kóborol; távozik], يلا يلا yalā yalā [(siettető kifejezés) gyerünk, gyerünk!], سیر sair [járás, túra, utazás; v.ö. sair raftan (világot látni)]; ójapán jor-, japán 寄る (joru) [(meg)közelít, beugrik, benéz, betér vhova (meglátogat)], 入る (iru) [bejut, bemegy, bejön, befolyik, beállít], 来る (kuru) [jön, érkezik], 歩き aruki [járás, menés; futár]; telugu arugu [halad, jár, jut; v.ö. aRu (közel)]; óbabiloni er, re, iri, era, erre [eljut, elér vhova] > akkád redû [halad, vezet, hajt]; máltai hareg [eljár, kimegy]; írott mongol ɣar-, klasszikus mongol qar- v. qor- v. qur- v. ɣăr-, halha, dagur, ordoszi, sári-jogur gar-, burját gara-, kalmük ɣar-, mogol ɣaru-, donghszian qeri-, baoi xăr- [kimegy, elmegy]; jakut kerij- [körbejár]; evenki gira-kta-, even gịraŋ-, ulcha, orok, nanai gịran- [lép]; evenki dūrē-, ulcha, nanai duere-, mandzsu (írott és beszélt) ǯura- [indul, megy, sétál]; berber (iznassen) uyur, (rif) uʁur [megy, jár], nyugati csádi (dera) gur- [jön], (guruntum) ngoori [körbejár]; középső csádi (logone) gǝ́r [megy], (buduma) gā́là, (banana) gwǝrǝ [követ]; keleti csádi (gabri) gére, (dormo) geré, (mubi) ŋ-gira, (nachere) gúr, (lele) gir [jár]; tibeti ãgro, burmai krwaʔ, lepcsa graŋ [jár, megy]; tibeti ãgrul-ba [utazik, megy]; ókínai (klasszikus, preklassz., nyugati Han-kor) grāŋ, (keleti Han-kor) grēŋ [megy, halad, utazik; út], kínai (modern) lái, (ókínai, Nyugati és Keleti Han-kori) rǝ̄ rǝ̄h, vietnámi lại [jön]; yasin ceré-, tharé- [jár]; abház a-ca-rá, abaza ca-ra [jár]; szanszkrit car [halad, jár, megy, sétál, vándorol, utazik], gharb v. ir v. kharb [megy], kram [lép, jár, jön, megy, közelít, mászik, halad, fejlődik], vraj [halad, jár, megy, követ, utazik, vándorol]; tamil cEr-tal [egyesül; halad; szerez; elér, érkezik]; litván grìdīti [megy, jár]; ógörög ἕρπω (érpó) [(lassan) jár-kel, megy, fejlődik, mozog, halad], ἕρχομαι (érkhomai) [jön; (el)megy, odamegy, (meg)érkezik, elér; visszatér], ἐρωτάω (erótáó) [érdeklődik, utánajár, megkérdez vkit, kér vkitől vmit], πρό (pró) [-ért, előre, ki, el, előbb, előbbre (inkább), előtt]; óír ad-grēinn [követ, hajszol, űz]; (szinte) minden török nyelven bar- v. par- [megy, jár, jön, elér vhova]; idonéz berjalan [jár, megy, sétál], berontak [felkel], berangkat [elindul], berbaris [menetel], berlari [fut]; katui (so) rajah, (bru) tǝjah, (Bru Van Keu) tajah [lép, jár]; pangpin ru, shuangdiang, gantang rau, hu [jár]; thebor, bunan, lushai ra [jön]; óangol aræman > angol roam [barangol, jár-kel]; óészaki renna [folyik, folyat, futtat, folyam] > svéd rinna, ränna, norvég renne,  ószász, ófelnémet, gót rinnan, német rinnen, középholland runnen, óangol iernan, geærnan [folyik, fut] > angol run [fut, folyik, halad, jár, járat]; ír gar, skót gair, welsh ger, manx gerrey, aare [közel, közelség; v.ö. óír garit (gyér, rövid, kevés), geàrr (rövidít, gyérít)]; kecsua riy [megy, jár, utazik], puriy [jár, megy, kirándul, utazik, folyik; v.ö. törökségi par-]; baszk irten [elhagy, elmegy, kijön, előjön]; maori haere [jár, megy, utazik, jön; utazás], hāereere [jár-kel, barangol], raro [gyalog (utazási módként)]; tongai lue [jár, sétál], lele [fut], le‘ei [mozdul, mozog]; kajuga gajíh [gyere!]; szkiri pauni, déli ági pauni warii [bejár, körüljár], déli ági pauni aahr [jár; v.ö. haʾaahr (vízben gázol), uʾaahr (repül), itkaakaʾaahr (kertben sétál), kipaasikaʾaahr  (árnyak közt jár)]; katauba harv [jár, megy, lép], haw v. h˛aw v. hau v. ho, h´ore, iro, iróre [jő, jön], dira [követ]; angol around [itt-ott, ide-oda, mindenfelé];

Habár R nélkül, de a magyarhoz igen közel álló hangalakkal találjuk a különféle afrikai, ill. ázsiai nyelvekben:

khmu (laoszi, kínai, vietnámi, thaiföldi) jɔh [jár, megy]; berber (izayan) iya, (qabyle) ǝyya, nyugati csádi (kifri) yew, (daffo-butura) yu, (ngizim) yá, dera yài, középső csádi (daba, masa, musgoy) ya, keleti csádi (tumak) yè, (tobanga) , bedauye yi-, ometo ya- [jő, jön; megy]; mandzsu (írott és beszélt), nanai ǯi-, nyugati csádi (hausa) zṓ, (siri, miya) za [jő, jön]; szanszkrit yA [halad, megy, jár, eljut, utazik; érkezik, vhova ér; megtanul, megért]; tokhár yā-, hettita ija- [jár, megy]; arab ja > máltai gie [jön]; csikaszó aya [jár, megy; v.ö. iyyi' (láb) ], ayakaa v. ayakaat aya [követ, utána megy]; eszölin iya [jön]

Ehhez a gyökhöz szorosan kapcsolódik a (Zaicz-szótár szerint ismeretlennek vélt) gyors [mozgás, haladás sebes, sietős jellege] mellett a rokon hangzókkal való felcserélődést figyelembe véve az uráli korinak tartott halad [megy, előbbre jut], szalad [szaporán halad (akár a szél)], a finnugor korianak tekintett gyalog [a maga lábán, önerőből halad], az ugor v. finnugor korinak vélt kel [jön, eljut, átjut, gázol, indul, megy; v.ö. jár-kel, átkel], az ismeretlen eredetűnek tartott barangol [bolyong, keresztül-kasul, konkrét cél nélkül jár-kel], a nemzetközi túra, turné [kirándulás, utazás, körút], de akár a mai szlengben használatos, kárpáti cigány eredetű dzsal  [megy] szó is. Egyéb nyelvi példákban látható, hogy a finnugor, de még az uráli vidékeknél jóval távolabbra terjed a magyar gyökhangokkal azonos hangalakú, a magyar jelentéssel azonos alaplényegű szavak használata:

török, szalár, kumyk, gagauz, türkmén gel-, ótörök, közép-török, karahanid, üzbég, sári-jogurm sór, jakut, golgan, kirgiz, tuva, kazah, nogáj, balkár, karaim, karakalpak kel- [jön]; számi (lapp) galle, kāllē-, finn kahlaa-, észt kahla-, mordvin keĺe-, käĺe-, mari/cseremisz kelä-, kela-, udmurt/votják kol-, komi/zürjén kel-, hanti/osztják kül-, manysi/vogul koäl-, koāl-, kāl- [gázol, felkel, partot ér]; kártvéliai (georg.) gwale, (svan) gwal, gwäle [megy]; észak-dravida (malto) kāle, (kuruk) kalā [jön]; írott és klasszikus mongol alqu-, halha, ordoszi, dagur, burját alxa- [lép]; evenki helde-, even höl-, negudal xul-, orocs xuli-, szolon ul- [jár-kel, sétál]; bulang, samtao, hǝl, konto hɨl [jár, megy]; ógörög ἀλύω (halúó) [jár-kel, csatangol, kóborol]; arab gwl [megy, költözik], berber (qabyle) glu [jön]; nyugati csádi (sha) gal [jár]; saho gil [jár], afar gal [halad], alsó keleti kusita (oromo) gala, (szomáliai, arbore), felső keleti kusita (burdzsi), omói gal- [belép]; avar gáli [lép]; sumér kul [fut, siet] > akkád lakādu [fut], alāku [jár-kel, járkál, sétálgat] > ugariti, főníciai hlk, héber הָלַךְ (hālak), szír halek; tongai 'alu, szamoa-szigeteki alu [jár, megy], ala [út, utca, ösvény; mód; kelt, felébreszt]; kaliforniai atapaszka kal, gal, gaal, qaal, kaL, gaL, qaL [jár, halad (és különböző ragozott alakjai)]; hawaii hele [járni-kelni hosszabb-rövidebb távolságban; mozgást fejez ki más szavakhoz kapcsolódva; v.ö. e hele (jár, megy), e hele wawae (gyalogol; wawae = láb), e hele mai (jön; mai = -tól/-től) stb.]; mikmek alaase [jár, sétál]; cebuano lakat, tagalog lakad, waray lakát [(K+L hangkapcsolat tükörképe) útra kel, jár, megy];

Figyelemre méltó még a meliszit-passzamakudi nyelvben használt ali (al-) illetve a  vele egyező, de hangsúlyosabb yali (yal-) előtag, amely mindenféle céltalan, határozott irányt nélkülöző mozgást, csatangolást jelöl, angolra az around szóval fordítják, magyarul pedig kiválóan fedi a járkál, jár-kel kifejezésünk. Kedves, ahogy annyiféle dolgot kifejeznek ezáltal, valóságos életképeket tömörítve egy-egy szóba:

(y)alacu [jár-kel, hogy előkészítsen vagy pakoljon valamit], (y)alahkahamu, (y)alkahamu [bicegve, sántikálva járkál], (y)alahse [körbevilágít], (y)alahtuwenike [fénnyel világítva jár-kel], (y)alahtuwenoma [fényt hordozva jár-kel], (y)alakiye [bólogatva jár-kel], (y)alakomasu v. (y)alakomihom, (y)alakomohom [hócipőben jár-kel], (y)alaku [ide-oda röpdös, szárnyal (madár)], yalalikonike, alalikonike [mély hóban (hócipő nélkül) jár-kel], (y)alame [járkálva halászik, hol itt, hol ott vet csalit], (y)alamehe [ide-oda úszik, vízben ide-oda gázol], (y)alamkiptahsu [sorban járkál (egymást követve)], (y)alamkustahsu [sort vezetve járkál (mások követik őt)], (y)alamu [ide-oda vetődik, csapódik (önkéntelenül)], (y)alanokiye [jégen jár, hogy hallja, hogy repedezik (mókából)], (y)alapasuwok [járnak-kelnek], (y)alapehpusu [körbepillant, gyorsan ide-oda tekintget], (y)alapeku [ide-oda kúszik, mászik], (y)alaptahsu [vki nyomában jár], (y)alaptu [nyomokat hagyva jár-kel], (y)alapotuhusu [bottal jár-kel], (y)alapu [körbenéz], (y)alasuke [vízben gázolva jár-kel], (y)alatokonahsu [valamit pórázon húzva, vezetve jár], (y)alatuwe [ide-oda mászik], (y)alcokuhse [latyakban sárban jár-kel], (y)alihpu [különböző helyeket bejárva, hol itt, hol ott eszik, járkálva eszik], (y)alkawotuwok [ők ketten járnak-kelnek], (y)altoqasu [gombolyagba tekert fonal, haj, gyökér stb.], (y)aluhse [jár-kel], (y)alayy(e) [játszogatva jár-kel, hol itt, hol ott játszik], (y)alcokossom(u) [iszogatva jár-kel], (y)alcoksokku [széthány, mindent összehány], (y)aleksu [behajózik egy területet], (y)alhom [ide-oda úszkál], (y)alka [táncolva jár-kel, ide-oda szökdécsel], (y)aloqahtuhuke [ide-oda sodródik], (y)aliye [helyről helyre jár], (y)aliphoqe [helyről helyre üldöz vkit], (y)alikhahsu [keresgél];

Az L gyökhang lendületesebb, de lágyabb, céltalanabb mozgást fejez ki az R gyökhang által képviselt határozott, előretörő mozgással szemben. A két gyökhang rokon, gyakran felcserélődik a magyar nyelvben. Alaplényegükben árnyalatnyi, de észrevehető különbség van. Fölöttébb érdekes, hogy a következő ausztro-ázsiai kifejezések nem a haladásra vonatkozó kel értelemmel éppen a magyar jár szóalakot idézik:

katui (Bru Van Keu) juor, (bru) juǝr, (kuay) ju:r, (pakoh) jo:r, (lao katu) jur, (kri, chatong, kantu, triw, dakkan, katu) ju:r, bahnari (triang, kaseng, yaeh) ju:r, ókhmer ʒhar [felkel, ébred, feláll];

A cikkről-cikkre fellelt hasonló hangalakú és jelentésű példák széleskörű előfordulása megerősíteni látszik a feltevést, hogy az egyes gyökhangoknak nyelvtől függetlenül van valamilyen meghatározott alaplényege. A gyökhangok közti rokonság szintén átívelni látszik a nyelveken, nyelvcsaládokon, ami azt sejteti, hogy az elvont alaplényeg szorosan összefügg a hangképzés módjával. Példaként lásd a CS összekapcsoló, összehúzódó alapérteményét és nyelvcsücsökkel préselt, csücsörített ajkakkal való ejtését; vagy a forgásra, pörgésre utaló R pergetett ejtését. Persze a nyelveken belüli felcserélődés esete nem mindig áll fenn, olykor az adott gyökhang nem is létezik mindenhol, és ezért fejeződik ki másképp, valamely hangképzésben közel álló párja által.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor melyik számít eredetinek, melyik rokon hang fejezi ki a „legtermészetesebben” az alaplényeget? Kik számára természetes ez? Hisz valamely népnek lehet, hogy az „eredetinek” vélt és sok más nép által használt gyökhanggal lenne kényelmetlen, erőltetett a kiejtés. Mi van, ha a rokon gyökhangok közti árnyalatnyi különbségek nem egyformán hangsúlyosak? Például ha valahol jellegzetesen határozott, törtető, erőteljes a haladás, útra kelés, felkerekedés módja, akkor lehetséges, hogy nem a lágy L-lel, hanem az R-rel fejezik ki a vonatkozó szavakat. Természetesen ez az eszmefuttatás bizonyítékok, alátámasztott érvek nélkül csak üres feltételezések sora, de a válaszokhoz előbb kérdések szükségesek... Vajon fontosak-e ezek a gyakorlatban? Ha egyszer kétséget kizáróan megfejtjük az emberi beszédképzés hangjai által hordozott alaplényeget, és kiismerjük a „rokonsági hálót”, vajon elég lesz-e az idegen népek nyelveinek egyszerűbb megértéséhez, a kommunikációs szakadékok áthidalásához? Nyilván erről majd akkor érdemes elgondolkodni, ha már világosak az alapelvek, s tiszta eredmények vannak a kezünkben, kigyomláltuk a tévútra csaló kivételeket, illékony elképzeléseket. 

Szerző: Olman  2009.10.10. 17:45 12 komment

Címkék: r l j gy

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr211438271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Blogger Géza 2009.10.11. 01:03:51

Hát ez elég erőltettetnek tűnik. Pl. az angolban, németben semmiféle j vagy r hang sincs a jár megfelelőiben. Az egy hang - egy jelentés elv nemhogy a különböző nyelvekben, de még egy nyelven belül sem érvényes, még akkor sem, ha a bizonyítottan idegen eredetű szavakat kigyomláljuk.

gitáros 2009.10.11. 02:41:31

Több bajom is van a dologgal.
Egyrészt megütötte a szememet a "hierkommen" szó, ami talán nem feltétlenül helyes, ráaadásul a vizsgált hang pont nem az alapigében található. Ezután kissé kérdésessé válhat a többi, "egzotikusabb" példa korrektsége is.
Másrészt lehet, hogy feleakkora lenne, de talán kétszer hitelesebbnek tűnne a dolgozat, ha a szoros rokonságban lévő nyelvek azonos, vagy közel azonos szavait egyetlenként vennéd számításba a bizonyítékok sorában.
Végül pedig - tekintve, hogy az egyes beszédhangok száma meglehetősen behatárolt -, erős a gyanúm, hogy megfelelő mennyiségű szótárral felvértezve gyakorlatilag bármilyen alapfeltevéshez lehet "bizonyítékokat" találni.
Ettől persze még a téma abszolút érdekes, de elég könnyen erdőbe lehet tévedni...

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.11. 03:10:41

@Blogger Géza: Az egy hang egy jelentés elv ítéletét ne hamarkodd el. Igyekszem még e hónapban közölni az R hangra vonatkozó összegzéseimet.

Igazad van, hogy nincs meg a magyar J és R gyökhang az angol és német haladásra vonatkozó kifejezésekben. Egész egyszerűen azért mert másképp fejezik ki a mozgást. Ráadásul az angol és német szavak jóval kevésbé őrzik már a hangutánzó jelleget.

laufen [fut, folyik, szalad, jár, gyalogol, folytatódik]
- a jelentése elsősorban: fut, folyik; a magyar FOLY gyökben meglévő F+Ly gyökhangokat lehet észrevenni fordított sorrendben: L+F.

gehen, go [megy]
- a lényeg a szókezdő G, amely eddigi megállapításaim szerint a magyarban ismétlődésre, gyakorlatosságra utal; ez itt valahogy nem teljesen illik a képbe. Jelenleg nincs ötletem a magyarázatra, de szem előtt fogom tartani - hátha más vonatkozásban előkerül a megfejtés.

treten [tapos, lépdel, jár, megy], travel [utazik]
- első látásra mindkettőnél megvan az irányultságot kifejező R és a távolságra utaló T, amit a szavak jelentése is tükröz;

wander, wandeln [vándorol, kóborol]
- sajnos még nem tudok érdemben válaszolni, mert az itt lényeges ND, NG, NT, MB stb. hangkapcsolatok alapérteménye még alig bontakozott ki előttem. Jelenleg annyit vélek felfedezni, hogy a szókezdő hangnak nincs jelentésben szerepe, más nyelvekben el is hagyják (v.ö. olasz andare, svéd andra). Minden bizonnyal a magyar andalog, indul, lendül igák jöhetnek még szóba a hangok megfejtéséhez. Az ND hangkapcsolat is tehát egy adott mozgásfajtára utal. Hogy pontosan milyenre, és hogyan kapcsolódnak ezek az N és D alaplényegéhez, azt még ki kell kutatni...

bewegen [megmozdul, jár]
- itt az 'weg' [félre-, el-] lehet az alap, aminél feltehetően ugyanaz a G aspektus tükröződik, mint a gehen vagy a go esetén.

walk [jár, gyalogol, sétál]
- a w itt szerintem ugyanúgy előlehelet, mint a wandernél. marad tehát az alk, amiből hangátvetéssel a cikkben említett 'kel' szavunkban szereplő gyökhangokat meg is kaphatjuk. Az OED a szót egyébként a *wel- "to turn, bend, twist, roll" alakra vezeti vissza, ami egybevág a magyarban meglévő KAL gyök jelentéskörével.

Az előtét hangként használt v-re a régi magyar nyelvben is van példa: vőt (őt), (v)imádjamuk (imádjuk); sőt, van, hogy mindkettőt használjuk: ihog - vihog innyog - vinnyog, ás - vás, vés stb.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.11. 03:23:45

@gitáros: igen, a hierkommen-ἕρχομαι megjegyzést csak afféle furcsaságnak szántam. Először én is haboztam, leírjam-e, de aztán a Google 4850 találata meggyőzött, hogy létezhet ilyen sorrendben és egybeírva.

A szoros rokonságban lévő nyelvek összevetése helyett épp, hogy mindenen átívelő lényeg keresése a cél.

Egyébként egyetértek, könnyű elveszni a rengetegben... a blog kezdete óta egyre több minden kezdeti elképzelés hull a süllyesztőbe, és születnek újabb észrevételek, amiket próbára kell tenni.

Kicsit olyan hangos elmélkedésnek is szánom ezt a blogot, több ész többet fog fel alapon. Ha nyitottan álltok az új megközelítéshez, de észrevételezitek a hiányosságokat, tárgyi tévedéseket, akkor talán még valami hasznos is kisülhet ebből a kutatásból.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.11. 03:35:35

@Olman: Ki is vettem inkább a hierkommen-t.

magyar-magyar szótár 2009.10.11. 06:33:00

Lehet, hogy egyes szfératársakk azért fáznak e bejegyzéstől, mert egy apró moccanat és máris a világ minden nyelvét a magyar ősnyelv-ból származtató XIX. sz. elejis őrjületben találjuk magunkat.
Valahogy úgy léehet ez, mint a népzene, az ötfokúság, amiben nem sok variáció van, így a Tiki-Taka tó partján éneklik indián gyermekcsék a Csiga-biga told ki szarvadat (szorvádat, szar, mint eufém kifejezés, mint sokkalkésőbben a trágya)
Köze annyi az indiángyerekeknek, mint ami a 24000 éves gylogút visszafejtése az Ural aljáig. De hogy a párszázezres lélekszámű emberiség magukat a világ egyedülvaló egy-népeinek érző sziget-alkotói aztán a hangsort elhallhatták a bejárhatatlan egymilliólépésnyi távolságra mit se sejtvén lakozó MÁSIK sziget-emberiségtől, az titok.

Csore60 2009.10.11. 09:36:54

Bár nem volt idegzetem pontról pontra végigmolyolni így vasárnap délelőtt, de a koncepció érdekes... Épp ideje a nyelvre úgy is tekinteni, ami összeköt, elvégre az emberi nyelvekben amúgy is vannak univerzálék... Lehet, hogy több, mint gondoltuk?

gitáros 2009.10.11. 13:27:18

@Olman:
A "hierkommen"-t köszönöm. :) Egyébként "herkommen" lenne az igazából, de a fő probléma, hogy az igekötőben van az inkriminált hangzó, nem az alapigében.
(Egyébként pedig a korábbi oroszlános posztod példaszavainak nagy része pontosan beillene ide is...)

@magyar-magyar szótár:
No, igen, ezért is kicsit félve tettem a korábbi megjegyzésemet, nem kívántam volna, hogy fikázásnak tűnjön a bejegyzésem. A "délibábos" nyelvészkedéstől rettenetesen fázom, viszont a posztíró gondolatait nem tartom eleve butaságnak.
A zenei párhuzam pedig természetesen nekem is eszembe jutott. Ezzel meg az a helyzet, hogy úgy látszik, az ember ösztönösen képes bizonyos rezgésszám-viszonyokot érzékelni. Az átlagember is könnyen azonosítja az alaphang kétszeres rezgészszámának megfelelő oktávot, mint "azonos" hangmagasságot. A háromszoros rezgészszámú kvint felismerése annyira evidens, hogy zeneileg képzetlen kuncsaft simán képes kvintpárhuzamot énekelni valakivel abban a hitben, hogy ugyanabban a hangmagasságban mozog. Ahogy tovább többszörözgetjük az eredeti frekvenciát, az újabb hangközök felismerése egyre nehezebb, és az idők során pont ebben a nehézségi sorrendben adódtak hozzá a dallamokhoz újabb és újabb hangközök, míg végül kialakult a mai (európai) hangrendszer. (Plusz persze a temperálás, ami gyakorlati, célszerűségi okokból "hamissá" tette az egyes fizikailag tiszta hangokat, de ebbe talán már nem mennék bele.)

Lényeg a lényeg, simán el tudom képzelni, hogy bizonyos beszédhangokhoz a világ bármely részén azonos vagy hasonló "érzelmi töltés" adódhatott, amelynek nyomai a mai napig fellelhetők a különböző nyelvekben.

Franci1969 2009.10.17. 21:56:28

nagyon érdekes és hasznos az ilyesmin elgondolkodni, az ember jobban megértheti saját nyelvét és saját gondolatait is.
hajrá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu