Zaicz Gábor etimológiai szótára a gyermek kifejezést és általánosabban használt gyerek változatát tisztázatlan, esetleg bizonytalan módon kimutatható csuvasos típusú jövevényszónak veszi. Mivel gyakran utalunk újszülött utódainkra jövevényként, felmerülhet a kérdés: van-e köze a gyere szavunkhoz? Ezt egyébként ismeretlen eredetűként tünteti fel a szótár – bár megemlíti az eredetibb jerj alakot, mint feltételezhető őst. Lehet-e összefüggés a szótár szerint ugyancsak ismeretlennek tartott, bár erdélyi származást feltételező gyér [ritka, szórványos, kevés, nem sűrű] szavunk és a termetben s erőben nem bővelkedő gyermek fogalma közt? Valóban osztoznak-e ezek hárman a gyökben, ill. gyökhangokban? Kimutatható-e a kapcsolat más, jelentéseiben közel álló, és hasonlóan GY + R gyökhangokat tartalmazó szavakkal? Jelen cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Nézzük, milyen magyar, illetve más nyelvű szavakat gyűjthetünk közeli szóalakkal és jelentéssel. Figyeljük az R gyökhang központi szerepét! Emberi ill. általános vonatkozásban:

magyar gyermek v. gyerek v. gyerkőc [emberi magzat, csecsemő, utód; szorosb értelemben: fiú utód, kisfiú], sarj [utód], serdült [gyermekkorból kinőtt, legénynyé, leánynyá fejlődött, megpelyhesedett, nősülésre, férjhez menésre megérett, ifjú]; surmó [székelyeknél: serdülő fiú]; srác [fiatal fiú]; poronty [(lekicsinylően, megvetően) gyermek, ivadék, sarj], pereputty [jelenti bizonyos családnak öszves sarjadékait, minden ivadékait, öregét, apraját, szóval az egész családot, legszélesb értelemben], purdé v. purgyé [cigánygyerek], purzsé v. puzsér [apró gyerek];

ír garmhac [régen: fiúunoka; ma: fogadott fiú, unokaöccs; v.ö. gar (közeli), mac (fiú)], garlach [gyerkőc, lurkó, srác]; szanszkrit garbha [anyaméh, magzat, gyermek, ivadék, fióka]; csagataj dzser [gyermek, fiú, legény]; tádzsik čaɣerek [gyerek, csecsemő]; indonéz arek [gyerek]; csuvas çamräk v. śamräk [fiatal, fiú, gyermek]; kínai ér [fiúgyermek]; baszk haur [gyermek]; ótörök, karakhanid urɨ, kirgiz urum, jakut urtūs [fiúgyermek]; ótörök, közép-török, karahanid, üzbég uruɣ, balkár urluq, baskír orloq, nogai urlɨq, karakalpak urɨq [mag], tuva, tofalar uruɣ [gyermek, leány], írott mongol üre, halha, ordoszi ür, kalmük ürn, burját üri, dagur, sári-jogur hure, monguor furē, donghszian, baoi fure [mag, gyermek, utód];  evenki hur-kēn, even kur-ken, orok puriɣe [ifjú (fiú, gyermek)], evenki huril, even hurъl, ulcsa purul, orok, nanai puril, szolon uril [gyermekek], írott mandzsu fur-sun [szülött, sarj]; kannada pōra [gyerek], pōri [leány], tulu pōra [legény], pōri [leány], telugu pōr_i [leány], pōr_ãḍu [fiú, gyerek]; nyugati csádi (agas) par [gyerek], keleti csádi (kera) pur [fiú]; óbabiloni tur [sarj, gyerek], lu2-tur [fiatalember, ifjú; v.ö. lu2 (aki, ki, személy, ember)], akkád šerru [sarj, fiatal gyermek]; óbabiloni huru > akkád ahurrû [ifjonc, éretlen, fiatal gyermek]; mari (cseremisz) erɣǝ v. erɣe [fiúgyermek, fiúunoka]; kecsua irpa [kismadár; gyermek], churi [törvénytelen gyermek, fiú (az apa szólítja így gyermekét, jelentésére úgy is utalnak: "apja fia")]; > kopt chere [(fiú)gyermek], sr [fiúgyermek], sri [fiú, fiúgyermek]; szkiri pauni és déli ági pauni sáru [kisfiú, gyerek], katauba k϶ri v. kuri v. kri [fiúgyermek]; tamil karu [magzat, szülött, sarj, kölyök, gyermek], karppam [magzat, a méhben hordott gyermek; anyaméh]; ógörög ἔμβρυον (émbrüon) [újszülött; magzat; szó szerint: "odabent gyarapodó" v.ö. ἐν- (en-) (bent, benne, belül) + βρύω (brúó) (dúsan hajt, tenyészik, rügyezik, virágba borul, bővelkedik, dúskál vmiben)], σπέρμα (szpérma) [mag, csíra; ivadék, sarj, utód]; orosz зерно (zerne) [mag], bolgár зародиш (zarodis), cseh zárodek [magzat]; héber יֶלֶד (jeled) [fiú, gyermek]; óizlandi, dán, feröeri, norvég, svéd barn, fríz bern, lett bērns, angolszász, óangol bearn > skót, angol bairn [gyerek]; német és bécsi (argó) schratz v. schratze < jiddis schraz [gyerek] < héber serasim [féreg, gyerek];

A kecsua, kopt, katauba és pauni szóalakokra vonatkozóan megjegyzendő, hogy állítólag néhutt szokás magyarul is csurinak, csurikámnak hívni kisgyerekeket. Eleddig nem találtam más hivatkozást, forrást, ami alátámasztaná ezt a kijelentést; a veréb (csiripelő hangjából eredő) ilyetén elnevezése elterjedtebb. Persze nem zárható ki a létezése, mert egybevág a szlovák dcéra, lengyel córka, szerb, horvát, bosnyák 'cerka, macedón ќерка [lánygyermek] kifejezésekkel, sőt, a szláv szavaknak (feltehetően) ősét jelentő ógörög κόρη (kóré) [fiatal leány, hajadon, szűz; leánygyermek] még közelebb áll a magyar szóalakhoz.
De valószínűbbnek tartható, hogy a copfba (csurkába) font vagy rövidre nyírt hajuk miatt becézik így a kislányokat. Erre utalnak az az észak-kaukázusi (akusha) čuri [copf], lak čuru [frufru] szavak és a magyar tájnyelvi csuri jelentésköre: csonka, kopasz, hitvány, mihaszna, semmirekellő (v.ö. latin cerro - haszontalan ember). Már említettük, hogy a CS gyökhang alaplényege az összehúzódás, az R gyökhang rontó „aspektusával” társulva pedig magától értetődően kicsiséget, csökkenést, fogyatkozást fejez ki (lásd még: csarit, csirkó, cserje, csór, csorba, csurgyál stb.). A csira v. sőre [vásárra hajtott, hízott, rövid szarvú ökör] jelentésében szintén csökevényes állapotot fedezhetünk fel, a gyűrű, sürje, sűrgye [bokorfa, növésben a fáknál elmaradottabb növények] kifejezések úgyszintén erre utalnak. A sűrű melléknevünk szintén ezt az összetolult, terjedelmében csökkent állapot képviseli.
Ezek után már nem nehéz észrevenni, hogy a gyér gyökszavunkban is ugyanez a fogyatkozott, foghíjas állapot mutatkozik meg, csak a régiesebb CS hangalak már napjainkra átváltozott GY-vé. Mindketten ínyhangok, rokonságban állnak, felcserélődhetnek egymással: csömöszöl-gyömöszöl, göröncs-göröngy, roncs-rongy, vicsog-vigyog, varancs-varangy, incsen-ingyen stb. Csökkentett, fogyatkozott értéket fejez ki még a gyarló szavunk is. Továbbá az ír gearr [rövid, csonka] igen közel áll a magyar változathoz.
A fent említett inka, kopt és sziú elnevezések ettől még kialakulhattak hasonló módon (hangjaikkal a gyerekek kis méretére utalva), de a fennmaradt gyér szókincsből ez sajnos nehezen bizonyítható.
Közel áll még a fentiekhez a magyar tájnyelvi csürhe [poronty, falkagyerek; a barkóknál: 8-9 esztendős gyermek] is. Ennek további jelentései (malacnyáj, cselédsereg, csőcselék) azonban inkább a SÜR gyökből való eredetet mutatnak (S > CS hangváltással), ahol az akadálytalanságot kifejező S mellett a forgásra utaló R hang kifejezi az élénk, gyors sürgő-forgó jelenséget, amit a szertelen kisgyerekek, a nyüzsgő állatsereg és a dolgukat végző cselédek megtestesítenek.
Habár jelentésükben és szóalakjukat tekintve is hasonló a csuri és csürhe példája, az R hangnak mégis más-más aspektusa nyilvánul meg bennük. Ez valami átívelő érteményt sejtet...

De térjünk vissza a cikk fő tárgyához. Állatokkal kapcsolatosan is gyakorinak mondhatóak a vizsgálatunkban kiindulónak tekintett GY+R mintához hasonló hangkapcsolatok. Magyar vonalon GY - J, GY - G rokonsággal, illetve S szókezdő hanggal; külföldi vonatkozásban pedig szerteágazó rokonságukkal (GY - G, GY - J, GY - CS, S - H, S - Z, S - SZ) használják, esetleg pusztán központi R gyökhanggal, vagy akár a nyomatékosító B-vel (vagy M rokonával) ellátva fejezik ki:

 jérce v. gérce [fiatal tyúk], jerke [székelyeknél: egy éves kecske], serke [fejtetű tojások és a belőlük kikelt fiatetük], csirke [a tyúk fiókája; régen: mindenféle apró madárfi (ez közvetlen hangutánzó eredetű a csirkék csiregő, kurogó hangjából)];

ír gearrcach [fióka; v.ö. gearr (rövid, csonka)]; török yavru [állatkölyök]; óakkád-óbabiloni amar [borjú, ifjú, fiúgyermek, kölyök] > akkád māru [fiú, kölyök], būru [borjú]; perzsa يعر yaʻr [kecskegida; bármely élő csali vadállatok elfogásához]; tamil, malajálam, kannada ír, kannada sír, kodagu csíri, tulu tíru, csíru, síru, kota csír, toda tír, telugu íru, írcsu, írucsu, kolami, naikiri, betul gondi, csindvara gondi, mandla gondi sír, szeoni gondi, muria gondi, pengo, manda hír, kuwi híru, kuruh csír, tulung, kaling ser, dumi sér, kiotói japán sìrámí, shuri japán širaN, írott mongol, török, közép-török, karahanid, türkmén, ojrát, kirgiz, balkár, karakalpak, kumyk, nogáj sirke, klasszikus mongol sǝrke, halha širx, burját šerxe, kalmük širkǝ, ordoszi širẋe, tofalar si'rx, tuva sirge, hakassz sĭrge, haladzs, azerbajdzsáni, gagauz sirkä, csuvas šъrga, tatár, üzbég sĭrkɛe, kazah sĭrke, baskír hĭrkä, számi/lapp čiwros, tjiurōs, čivrės, finn saivar, észt saevar, saere, mordvin śarko, mari/cseremisz šarkeńǝ, šarkince, udmurt/votják śerel, śerer, komi/zürjén śeral, śerol, baszk zorri [serke], evenki sirikte [bélféreg]; litván érkē, árkē, lett ẽrce [atka], albán erg̨is [tetű];

Leggazdagabban azonban a növényvilágban lelni rájuk. Az eddig említett hangváltások mellett GY - D - T, illetve GY - G - K rokon hangok közti cseréket fedezhetünk fel:

csíra v. csir v. céra v. cirák v. csirka [kezdetleges, gyönge növényi sarj, hajtás]; cserje [apró cserfacsemete, vagy cserfahajtásokból álló bokros hely; általán: törpe, vad bokrok, melyeket a legelő marha felnőni nem enged], csarit v. csalit [cserjés, csepőtés, harasztos hely]; ciher [(székely szó) cserjés, erdő pereme, kezdete; v.ö. cih (héj, burok) és erdő]; gerezd [szőlőfürt, hagymacikk]; haraszt [fiatal, sarjadzó, cserjés erdő, eresztvény, melyet a barom jár, miért nagyra soha sem nőhet], haricska [(tiszavidéki és erdélyi tájszó) cserjésben, bő sarjadzású növényféle; másnéven: hajdina], -her v. -here/-hír/-húr [fű- és növénynevek gyakori végződése]; erdő [dús növényzetű, többnyire fákkal borított táj], eresztvény [fiatal erdő, mely a kivágott fák gyökereiből sarjadzik fel, vagy oly kivágott erdő, mely magából sarjakat ereszt]; sór [liget, erdő, berek]; sarjú [levágott növényszárakon termő újra kikelő hajtás; újból kinőtt fű; második költésű maradak]; sarang v. sarjang [növényi hajtás, különösen a fa törzséből], serevény [(szegedi szó) csigolyafűz, kötőfűz, hirtelen növő, apró fa (Salix purpurea)], serkefű, serkefő [fenyőkön tenyésző serkékhez hasonlatos mohafaj (Hypnum abietinum)]; surjány [eresztvény]; szár [a növény törzsét képező, magból vagy gyökérből kihajtó növénysarj > származik (ered)]; virág [a növények nemző vagyis teremni induló részecskéinek takarója, házacskája];

latin germen [csíra, hajtás, sarj, bimbó; anyaméh, a méh terhe] > francia, portugál, olasz,  germe > angol germ [csíra]; manysi/vogul śǝrk v. śürk v. śirk v. śirka [csíra]; albán farë [csíra, magzat, ivadék]; tamil kírai, telugu kíra v. kíre, kannada kíre v. kire, malajálam csíra [fű, növény]; tamil paRivai, kannada haRive v. haRve [konyhakerti növény]; szanszkrit darbha, óészaki torf, norvég, svéd, dán torv, óangol, ószász, ófríz, ófrank, közép-holland, angol turf, ófelnémet zurf, bolgár, orosz, ukrán трева (treva), szerb-horvát trava [gyep, fű]; latin herba, francia, olasz erbe, angol herb, olasz erbe, papiamen yerba, spanyol hierba, román iarbå, portugál erva, finn ruoho, óbabiloni u2-bur2, hirim, albán bar, ír féar, skót feur, fríz krûd, holland kruid [fű, növény, fűszernövény]; latin gramen, óészaki, ószász, ófelnémet, középfelnémet, középalnémet, feröeri, gót gras, norvég gress, német Gras, óangol, dán græs, gærs, ófríz gers, gres, angol grass [fű, fűszár]; szkiri pauni hiíruʾ [fű, száraz fű, szalma], szkiri pauni, déli ági pauni hiir [füves terület, gyep], déli ági pauni iíruʾ [száraz fű]; angol spore < latin spora < ógörög σπορα (szpora) [mag, csíra];

Illetve még megemlíthetjük a sarjadó tulajdonságukban közös különféle kinövéseket is:

szőr [emlősök testét takaró, szálas szarukinövések], serte v. sörte v. sörtély v. sörtvény [finom, zsenge szőr; v.ö. sertés], sörény [hosszú, vastag szőr, főleg állatok nyakán és gerincén]; szaru [szarvból készült], szarv [csontos kinövés a fejen], szarvas [szarváról felismerhető állat]; tarjag [mérges fakadék, vagy bibircsó, vagy csomó az állati testen, különösen a szarvasmarhákon], taraj v. taréj v. taré [tyúkfélék fejét ékesítő húsos kinövés];

tatár, ótörök, karakhanid, baskír sɨrt [sörény, sörte], írott mongol sirke(g), burját šerxeg, kalmük širkǝ(g), dagur širgē, litván serys [sörte]; írott mongol serbege, serbe, halha servēn, burját herbē, kalmük serwɛ̄ [taraj], klasszikus mongol širun [borzas szőrű]; ógörög θρίξ (thríksz) [hajszál, szőrszál, haj, szőrzet, szakáll, farok, sörény, gyapjú]; akkád šārtu [szőr, szőrös bőr. szemöldök], šuʔru, šūru [szemöldök], harsusi ŝōr [szőr, gyapjú], berber (szemlal) a-zzär, (szegrusen, izdeg) a-zzar, omói (dizi) saaru, arámi saʕra, arab šaʕr-, héber שֵׂעָר (szejár), orosz шерсть (serszty) [szőr], mofu ẑára, gisiga ẑara, keleti csádi (dangla) číré, migama čéèrè [tollazat]; baszk zurda, észak-kaukázusi (abház) á-bra, (abaza) bra, (gunzib) žãru, (bezhta) žaro, ókínai r(h)ap, orosz грива (griva) [sörény]; óangol byrst, közép-holland borstel, angol bristle [sörte, borosta; v.ö. szanszkrit bhRSTi (tüske, hegy)]; óangol hær, ószász, óészaki, ófelnémet har, ófríz her, holland, német Haar, angol hair [szőr, haj]; ógörög ϰόρρη (khórré) [haj], latin crinis [haj, szőr], cirrus v. crista, ófrancia creste, angol crest [taréj]; perzsa szuru, szaru, szarui, szarun, hellen kerasz, kórna, latin cornu, cervus, német Horn, góth haurn, holland horen, óangol, angol horn [szarv], szanszkrit szirasz [fej], zArGga [szaru], zRGga, arab karn, persa korn, héber keren, karná, török zurna v. szurna, akkád qarnu [szarv]

GY hangnak nem rokona az S, így ha a GY hangot vesszük az eredetinek, akkor be kell látnunk, hogy legfeljebb közvetetten alakulhatott át S-sé. A gyermek fogalmához szorosan kapcsolódó utódlás, teremtés, szülés, születés, származás jelentéskörben hasonló szóalakokra bukkanni a különböző nyelvekben, így valószínűbb, hogy a tárgyalt gyököknél a GY valójában T-ből alakult. Ugyanis a T-nek közvetlen rokona a GY, CS, S, SZ, sőt a kemény K is vagyis minden fentebb említett szókezdő hang. A magyar nyelvben viszonylag gyakran felcserélődik ezekkel. Figyeljük meg a következő gyököket és származékait:

GYAR v. GYÁR [apránkénti, fokonkénti szaporodás (terjedés), növekedés, sokasodás értelmű gyök] > gyár [hely, ahol gyártás folyik; a gyárt igéből alakult a nyelvújítás korában], gyárt [mesterségesen előállít, megmunkál, sorozatban készít, termel], gyártás [a sorozatos, iparszerű előállítás folyamata], gyártmány v. gyármű [a gyártás eredménye, termék, készítmény]; gyarapik v. gyarapszik v. gyarapodik [sokasodik, szaporodik, fokozatosan növekszik, fejlődik, előbbrejut; megegyezik a gyaporodik szóval; v.ö. gyapora v. gyaporú (termékeny, szapora); cseperedik (apránként, lassan nő, szinte cseppenként érik)], gyarmat [1. népcsoport, több emberekből, családokból álló szállítmány, mely más vidékről, országból, világrészből elköltözve, valahol megtelepedik; 2. vidék, térség, határ, melyet idegen földről jött emberek, családok megszállnak, és mívelnek, s ami által az anyaország befolyása, területe gyarapodik; a honfoglaláskori Gyarmat törzs nevéből alkották a szót; v.ö. baskír Jurmatď ("fáradhatatlan") törzsnév];
TER(M) [élőlények ill. ásványi testek létrejövésére, növésére vonatkozó gyök] > terem [természeti erejénél fogva növényi vagy állati életre serdűl, illetőleg magról vagy tőről foganik, sarjadzik; ásványt növeszt], teremt [létrehoz, alkot, életre kelt], termék [termett, alkotott, beért, gyártott dolog (főként növény és ásvány)], termel v. termeszt [termést előremozdít, gyárt, jöveszt], termény [termett dolog (gyümölcs, mag, szőr); v.ö. szanszkrit dharmin (a dharma hordozója, természettel, jellemmel rendelkező dolog)], termés [létrejövés, sarjadzás, kinövés; összetételben: létrejötte állapotában lévő, nyers, feldolgozatlan vmi – terméskő, termésarany], természet [1. az érzékek által közvetlenül észrevett földi testek mindenségét, melyek földünk örök és szükségképeni törvényeinél fogva teremnek; 2. minden teremtett lény összessége; 3. belső lényeg, amely a teremtett lény jellegét meghatározza], természetes [megmunkálástól mentes, teremtett állapotában létező];
SZER [önálló gyök, jelentése: bizonyos anyagból való készület, termék; szorosb ért. áru, portéka, jószág (v.ö. latin res)], -szer v. -ször v. -szor [szaporító, gyarapító értelmű végződés]; szerez [gondoskodás, utánjárás, munka, fáradság által eléállítja, ami nincs, vagy ami kell; szellemi művet (pl. zenedarabot, költeményt, törvényt) létrehoz; régebben (ld. Nádor-codex és a Debreczeni Legendáskönyv végén lévő elavult szavak tárát): teszen, készít, előkészít, felkészít], szerdék [ingó, vagy ingatlan vagyon, melyet valaki szerzett, keresett, gyüjtött], szerel [szerekkel ellát, fölkészít, földiszít, felöltöztet, kijavít, megcsinál, céljának megfelelővé, működővé tesz], szerkeszt [bizonyos rendet, rendszer alapján különálló részekből összeállít, összekapcsol, összeépít, egésszé tesz, együvé alkot], szerkezet [a szerkesztés kész műve, eredménye], szerződés [a feleket összekötő, együvé kapcsoló megállapodás], szerzemény [szerzett mű; begyűjtött zsákmány]
;

latin gero [terhes, várandós > nemz, szül, előhoz, kihord] germino [kisarjadzik, csírázik, nemz], creo [teremt, alkot, előállít, nemz, szül, okoz, készít], creation [teremtés, nemzés], creator [teremtő, alkotó], creatura [teremtmény, teremtés], ; skót gur, ír gor, manx guirr [költés (madaraké)], skót guir, welsh gori [tojást rak, költ]; szanszkrit grabh v. grah [megragad, megfog, megfogan, teherbe esik]; baszk ekharri v. ekarri [hoz, eljut vhova; hord, szállít; terem, gyümölcsözik, termés]; manysi ćürkīt- [csírázik, sarjad]; héber יֶלַד (jelad) [szül]; baszk eraman v. eroan [szül]; perzsa بار bār [gyümölcsözik, terem]; óészaki, feröeri bera, dán bære, svéd bära, gót bairan, ófelnémet, angolszász, óangol beran > angol bear [kihord, megszül]; csuvas shural [születik], shurat [kihord, megszül]; török yavru [kicsiny, kölyök], yavrula- [ellik, kölykedzik]; ótörök, közép-török, karahanid, tuva törü-, török türe-, karaim töre-, ojrát, jakut dolgan törö-. kirgiz törö-, türkmén, karakalpak döre- [születik, származik]; írott mongol töre-, halha, ordoszi törö-, sári-jogur törȫ-, kalmük tör-, mogol türä-, monguor turo-, dagur turu- v. ture- [születik], evenki turul [rokon], even töri [családos]; ójapán turub-, közép-japán tùrùb-, tokiói japán tsurum  [párzik]; tamil cAr-tal [elér, megközelít, közel kerül, érintkezik, egyesül, kapcsolatba kerül], ciruTTi [teremtés, teremtmény, teremtett dolgok], ciruTTi-ttal [teremt], carkkam [teremtés], tORRam [megjelenés, látvány, eredet, forrás, kezdet, származás, születés, teremtés, természet, élet teremtése, erő, hatalom], tORRu-tal [megjelenít, megmutat, teremt, alkot]; pAri-ttal [terjed, burjánzik, gerjed, megnyilvánul, létrejön, készül, megjelenít, alkot, formál, összeállít, teremt, megtölt, teljessé tesz], pERu [alkotás, eredmény]latin orior [felkel, feljő; ered, származik, fakad; kezdetét veszi; kinő], origo [eredet, kezdet];

A gyermek így nem más, mint termék, a teremtés eredménye. Hozzátenném, hogy a Zaicz-féle szótár szerint az összes(!), általam a TER(M)  gyökhöz sorolt szó ismeretlen eredetű a gyermek szóhoz hasonlóan. Ám ez a GYER gyök által képviselt érteménynek csak egy része, mondhatni fejleménye. Eredendőbben tükrözi a központi R gyökhangból fakadó alapjelentést az, hogy születés előtt a mag az anyából táplálkozva fejlődni, növekedni kezd, hogy éretté váljon a világra jövetelhez:

ER [növésre, haladásra, származásra, kiemelkedésre, erőre vonatkozó kifejezések elvont gyöke] > ered [ér gyanánt kiindul, megindul, keletkezik, származik], eredmény [az, ami egy vizsgálat után ered, kijön, következik], erjed [belsőleg, belhatására nézve nagyobbodik, gyarapodik, fejlődik, érik], eresz [a homlokzat vagy oldalfalak fölött kinyúló, kiérő csatorna, ahol az esővíz ér gyanánt fokozatosan alászállhat, elfolyhat, leereszkedhet a tetőről], erkély [kiálló rész, kiszögellés a ház oldalán; < német Erker (erkély) < középkori latin arcora (boltíves ablak) < latin arcus (ív)], erre, arra [iránymutató szó]
ÉR [önállóan is használt gyökként általános értelme: bizonyos téren, irányban valahová elhatás, jutás, folyás, menés, vagyis azon vonal, út, csatorna, melyen valamely test tovább halad, jut, foly, terjed; megérint, megillet] > érik [belső erő folytán teljesedik, gyarapodik], érelem [a teljes érettség állapota, midőn több nedvességre, tápanyagra nincs szükség], érkezés [jövetel, jövés, megjövés, valahonnan bizonyos helyre eljutás], ért [jelentését ésszel felfogja, föléri, megismeri], -ért [ok és célhatározói rag];

IR [bizonyos pontra való utalást, a felé mutató (erő)hatást, illetve a felé haladó mozgást kifejező elvont gyök] > iram [valamely irányba történő, hirtelen induló, sebes, sietős mozgás], iránt [határozószó; vmi felé, felől, vagy miatt, vmi tekintetében, irányában], irány [kitűzött pont, cél, ami felé vmi hat], irányít [adott pont, cél felé hajt, vezet], irányul [adott pont, cél felé mutat, törekszik];
GER [felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés, gyúladás fogalmát őrző elvont gyök] > gerjed, gerjeszt stb.

GYER [a GER gyök lágyabb alakja] > gyertya v. gyartya v. gyortya v. györtya [világításra szolgáló, könnyen tűzre gerjedő viaszrúd; CzF szerint: gerjedő > gerjetyű > gyertyű > gyertya; v.ö. altáji jarta (halászatnál használt fáklya); csuvas śor-da (gyertya); kondai koRoj (égő fáklya); ótörök, karahanid jaru-, ujgur joru-, ojrát d́arɨ-, karaim jarɨ-, kirgiz ǯarɨ-, sór, hakassz čarɨ- (fénylik)], gyertyán [fafajta, amely könnyen ég, akár a gyertya];
SAR [megindulást, növekedést, felfelé emelkedést jelző hangutánzó gyök; önállóan használva: állati lábszár], sarjad [sarjakat hajt, fiatal ágacskák, hajtások nőnek ki belőle], saru [jellegzetesen magas lábszárú lábbeli], sark v. sarok [alap, amelyből kiindul, sarjad valami; összetételben: sarkelv, sarktétel (alaptétel, alapelv, axióma), sarkpont (nadir), sarkszám (tőszám)], sarkal [lovat sarokkal ösztönöz], sarkantyú [lovaglócsizma sarkára vert ösztöke], sarkalatos [valami alapjául szolgáló], sarmalódik [vki sarkában jár]
SER [a SAR magas hangrendű párja; gyors, élénk, sodró mozgás hangja], serdít [szálakat fonallá sodor; székelyeknél: serénnyé tesz; gyors növésre késztet], serdül [gyorsan nő, pelyhesedik], sereng, sereny [sarjú], serény [gyors mozgású, iparkodó], serked [nedv kifakad, sarjad], serken [1. serked; 2. álmából felmozzan, hirtelen ébred];

óészaki groa, ófríz groia, ófelnémet gruoen, óangol growan, angol grow [növekszik, virágzik]; török, azeri, sór, ojrát, jakut, kirgiz ur, tatár ŭrɨ, tuva uru, kazah ŭra, baskír ŭrŭ, nogáj urɨ [növekedés, gyarapodás], klasszikus mongol urqu-, halha, burját urga-, nanai ure- [növekszik]; írott mandzsu ursan [rügy]; dzsürcsi uru-xe [érik]; közép-koreai ōr [korai érés]; japán úrá- [érik]; mari (cseremisz) urđe- v. wŭrđe- [táplál, felnevel, eltart], udmurt (votják) vord- [felnevel, megszül], komi (zürjén) verd- [táplál, etet]; szanszkrit ár [beér, elér vmit v. vmihez, érkezik, vmi (pl. balszerencse) éri], áhR [beér, elér vmihez, odaér], e [elér vmit v. vmihez, beér vhova, visszaér vhova]; tamil ár [teljesség, beteljesülés; közelség]; török, oszmán-török er-, -er [ér, elér vmit, érik, ért]; ujgur är-, csagatáj, even, evenki ir-, írott mandzsu ure-, beszélt mandzsu urǝ-, uru- [érik, elér vmit]; tamil, malajalám muRRu-tal [érik, megérik]; közép-holland, óangol, angol ripe, holland rijp, ófelnémet rifi, német reif [érik]; ógörög ὀργάω (orgáó) [(növény) dagad, telik, érik; felgerjed], ὄρνῦμι (ornümi) [késztet, serkent, gerjeszt];

A magyar gyökökhöz alakjukban és jelentésükben is rendkívül közel álló szanszkrit gyökökre és azokból származtatott szavakra lelhetünk, ha figyelembe vesszük a gyökhangok rokonságát (T - CS, T - K - G, T - D, T - Sz), illetve a hangátvetés általi „gyöktükröződés” lehetőségét:

bRh [sűrűsödik, nagyra nő, erősödik, gyarapszik, hízlal, erősít, növel, gyarapít, elősegít, táplál, összerak, teljessé tesz] > bRhat [magas, széles, nagy, sűrű, szilárd, erős, felnőtt, kiterjedt], bRMhita [megerősödött, jól táplált, megnőtt, megnövekedett], brahman [szó szerint: növekedés, terjedés, fejlődés, a lélek vagy szellem kiáradása; ájtatos ömlengés, szívünk kiöntése az isteneknek, imádkozás, ima, szent szó; v.ö. Brahmá (a hindu hitvilág teremtő főistene)];
car
[mozdul, megy, halad, gyakorol, teremt, okoz, hatást gyakorol, tesz, csinál, befolyásol, táplál, ingerel, (szexuálisan) felizgat, mozgásba hoz, tettre késztet, áthat, megközelít, odaér, megérint, érkezik, találkozik, érintkezik] > cara [mozgó, haladó, fejlődő, élő, eleven, cselekvő], carAcara [minden teremtett dolog, mozgó és mozduzlatlan, élő és élettelen összefoglaló neve; a világ];
dharma, dharman [természet, minőség, eredendő elv], dharmatA [belső lényeg, természet];
Ir, Irte [mozgásba hoz, hajt, gerjeszt, előhoz, felemeli a hangját, növekedésre, felemelkedésre késztet, izgat];
kR [csinál, tesz, alkot, beteljesít, teljessé tesz, okoz, elvégez, gyárt, kialakít valamit valamiből, alkalmaz, használ, összeállít] > kRti [készítés, gyártás, összeállítás, tett, tevékenység, alkotás, mű], kara [gyártó, készítő, okozó, alkotás, készítés, gyártás, okozás, elősegítés], karman [tett, tevékenység, termék, tárgy, eredmény, hatás], kartR [cselekvő, okozó, alkotó, készítő, szerző];
pR [egésszé, teljessé tesz, beteljesít, kitölt, táplál, elégedetté tesz, megújít, megtölt, telít] > prajA [sarj, ivadék, utód, utódhajtás (növényeken), gyermek, család, leszármazott; teremtmény, lény, állat, ember, emberiség, nép; mag, ondó], praja [előhoz, sarj, ivadék, utód, gyermekek, család; teremtmény, lény]; prajan [születik, terem, létrejön, megfogan, létrehoz, szül, nemz, teremt], prajanana [nemzés, létrehozás, teremtés, születés, nemzőszerv (mind a férfi, mind a női), sarj, gyermek], prajAti [teremtő, nemző erő, nemzés, teremtés, szülés];
sR [mozgásba hoz, megindít, elindít, elereszt, folyik, áramlik, megindul, közzétesz, kinyilvánít, kinyúlik, terjeszkedik], sRj [elereszt, elenged, kivet vmit magából, kihajt (növény), kibocsát, kinyilvánít, áraszt, ont, kiárad, terjed, sarjad; régi szövegekben: kibocsát magából: teremt, szül, alkot, nemz] > sarja [kibocsátó, teremtő, alkotó], sAra [folyás, mozgás, terjedés, sarjadás], sarga [kibocsátás, menesztés, szabadon eresztés, megindítás, vmire sarkalás, sarkantyúzás (versenylóé), teremtés, teremtmény, nemzés, sarj, gyermek, természet, természetes, természetéhez illő], sartR [gyors ló, versenyló], sRSTi [kibocsátás, létrehozás, nemzés, teremtés, természet, természetes];
rac [(vedd észre: a car tükörképe) teremt, alkot, elkészít, megformál, összeállít, gyárt, kitalál, kiötöl, okoz, hat, szerez (művet), beindít, mozgásba hoz] > racana [alkotás, készítés, gyártás, szerzés; készítmény, termék, gyártmány, szerzemény, mű], racita [(vmiből) készített, összeállított, gyártott], virac [összeállít, megalkot, elkészít, felállít, feltalál, gyárt, szerez (művet)];

A szanszkrit bRh és a pR gyökök újak a felsorolt magyar változatokhoz képest. Vonatkozó jelentéskörben, egyező gyökhangokkal azért akadhatunk néhány párhuzamra, ha figyelembe vesszük, hogy kezdőhangként a B többnyire csak nyomatékosító szerepű, és gyakran cserélődhet a zöngétlen párjával a P-vel:

bereg v. bergik [(juh) párzik; különösen Erdélyben divatos kifejezés], berek [vizes lapályokat, folyók mellékét ellepő és sűrü bokrokból, tövisekből, vesszőkből álló cserjés erdőcske, tágabb értelemben: ingoványos, náddal, bozóttal buján benőtt lapály], berce [tojás, pete], birke [székelyeknél: berek; Mátyusföldén: birka; Somogy megyében: tetű; másutt: fenyőn és nyárfákon termő bimbószerű csomócska]; bercel v. berbitél v. birbitél [(madár) párzik, tojóz, petél], bervény v. bervéng v. berveng v. börvény v. börvén [egy buján tenyésző növényféle; másnéven: szászfű, loncz, puszpáng, meténg (Vinca)], bőrving [erdei borostyán (Hedera helix)], borostyán [fákra felfutó, könnyen burjánzó örökzöld kúszónövény (Hedera)], börcöl [Kemenesalján: megugor, meghág],  burján [parlagon hagyott földön burjánzó gyimgyom, dudva, gaz], burjánzik [(növény) mindent ellepve, buján tenyész, terjeszkedve nő], paraj v. paréj v. paré [általánosságban dudvaként, gyomként tenyésző, burjánzó növényfélék elnevezése; szorosb értelemben: spenót (Spinacia) - amely szintén gyomnövényféle]; perje v. pörje v. pörgye [általán mondják mindenféle burjánféle gyomnövényre, különösen: mezei zsurló, páfrány, erdei pajzsika, közönséges falgyom], porcsin, porcsinfű, porcsfű, porcfű, porcingfű [utak mentén növő gyomnövényfélék köznapi nevei]; párzik [közösül];

Noha ezek gyökeiből képzett magyar szavak általánosságban nem fejezik ki a teremtés, nemzés, gyarapodás alapérteményét, a felsorolt példák gyökhangjai mégis tökéletesen összecsengnek egy távoli, ősi nyelv gyökhangjaival. A burján például belepi, beburkolja a földet; a párzó állatok nemi vágytól berzenve egymásnak esnek, nem ritkán ber hangot kiadva forognak; a P-vel kezdődőek pedig úgy vélem, a nyers, megműveletlen dolgokra utaló PAR gyökéhez kapcsolódnak szorosabban (lásd még: parlag, paraszt, por, pór stb.). Az apró gyerekekre vonatkozó értemény a parányi (pornyi méretű) dolgokat is kifejező POR gyökből fakadhat. Gyér és főleg tájnyelvi előfordulásukat tekintve véleményem szerint összekötő elemként szolgálnak a tágabb értelmű gyökök hálójában, őrizve az R gyökhang eredeti alapérteményét.

Ez a sajátos, gyökökre és gyökhangokra épülő szóelemző megközelítés kissé elvontnak és földtől elrugaszkodottnak tűnhet a más módszerekhez szokott olvasók számára. Sajnos ezt a manapság a témával foglalkozó szerzők sokszor messzemenő, elhamarkodott következtetései sem tették elfogadhatóbbá. Az elméletet azonban nem most találták ki, alapjait már a XIX. században, a Czuczor Gergely és Fogarasi János által írt A magyar nyelv szótára című, 1862 és 1867 között megszületett értelmező szótárban fektették le, magyar eredetet igyekezvén találni a lehető legtöbb kifejezésünknek, de nem feledve meglemlíteni az egybecsengő számos példát egyéb nyelvekben. A nyelvészeti kutatások akkori állapotát, a rendelkezésre álló eszközöket és a politikai helyzetet figyelembe véve érthető, hogy nem tudták kétséget kizáróan bebizonyítani elméletüket, így a kritikusaikkal szemben alulmaradtak. Mindazonáltal így is nagyszerű munkát végeztek, remek alapot adtak a további kutatásokhoz. Többek közt az ő úttörő munkásságuk ihlette ezt a blogot is. Köszönet érte!
Véleményem szerint a más nyelvekben kimutatott hasonlóság nem (mindig) azt jelenti, hogy a szanszkritból, keltából, ógörögből, törökből, sumérból, altáji vagy indián stb. nyelvekből vettünk át vagy adtunk át nekik szavakat, hanem leginkább azt, hogy ezen ősi nyelvek őrzik a hangok által kifejezett eredendő lényegiséget a szóalkotásukban. A gyökök összemosását sem tartom szerencsésnek. Olykor még az azonos gyökhangokból felépülő gyökök sem jelentik ugyanazt, a rokon hangzókra cserélődött gyökváltozatoknál pedig a szinoníma szavakhoz hasonló finom minőségbeli, fokozatbeli, esetleg módbeli különbségek tapasztalhatóak (pl. GER, GYÁR, TER, SZÁR). Persze gyakran előfordulnak olyan példák is, ahol a jelenlegi gyökhang által képviselt alapértemény szinte egyáltalán nem látható már, helyette sokkal világosabban valamely (feltehetően eredetibb alakot őrző) rokon hangzójának alaplényegét tükrözi.
Megfigyelhető, hogy míg a legtöbb európai nyelvben inkább lineáris a szavak kapcsolata – vagyis az etimológiai eredeztetés egyenes vonal mentén halad (lásd a példákat a germán és latin  ágakon), kevés kapcsolati ponttal –, addig a magyar nyelvben  inkább hálószerűen, többszörös érintkezéssel kapcsolódnak egymáshoz a gyökök és így az egyes szavak. Ezt annak tulajdonítom, hogy nyelvünk egyike azon keveseknek, amelyekben a legtöbb szónál kimutatható, vagy legalábbis feltételezhető a hangutánzó eredet, az egyes hangok természetesen és termékeny módon kötődnek egymáshoz. Könnyű újabb és újabb szavakat alkotni, ráadásul a kiinduló alapértemény ritkán vész el, inkább csak bővül, kiegészül. Véleményem szerint a gyökhangok lényegének feltárásával a bizonytalan, elsőre nem átlátható jelentéskört mutató gyököket helyre lehet tenni, a feltételezéseket ésszerű módon meg lehet erősíteni ill. cáfolni. Remélem, ez a rövid – de apránként ki-kibontakozó – magyarázat a kétkedő nyelvtudorokat is nyitottabb szemlélődésre, érdeklődőbb hozzáállásra ösztönöz majd, és nem zárják a „délibábos” elméletek fiókjába, nem söprik szőnyeg alá a módszerben rejlő lehetőséget.

Visszatérve a cikkhez, természetesen még lehetne folytatni újabb példákkal és a többi magánhangzóval kezdődő R gyökhangos gyökökkel, de erre most még nem térünk ki. Úgy vélem, ennyi elégséges a címadó szavak lényegének magyarázatához. Azokat válogattam ki, amelyek közvetlenül is kapcsolódnak a megfejtésre váró gyere ill. gyerek szavainkhoz, vagy a hozzájuk közvetlenül kapcsolódó gyökök jelentésköréhez.
Ebben az a különleges, hogy mindegyik említett magyar gyök körvonalazott jelentésére találtunk példát külföldi nyelvekben azonos (vagy helyi változatú) gyökhangokkal. Észrevehető, hogy – Ázsiától a Közel-Keleten és Afrikán át Európáig, de még azon is túl, egészen Amerikáig – az egész világot átjárva, a kifejezések jelentésüket tekintve végig hordoznak egy közös magot, egy alapérteményt, amely a központi R gyökhangból fakad. Általánosan és kellően (vagy talán túlságosan is :P) elvontan megfogalmazva ez nem más, mint egy adott irányba való határozott kihatás, illetve e hatás kiváltotta következmény: előretörés, kiáradás, megszületés, kikelés, megvalósulás, megnyilvánulás (származás, teremtés, történés, eredmény, realizáció), kiemelkedés, fel(ül)emelkedés (rá, -ra, -re), fejlődés, kiválóság, növekedés, nagyság (óriásság), hatás (erő) stb. Ez persze csak az egyik aspektusa az R gyökhangnak. Eddig pár példán keresztül foglalkozunk a rontást, ártást ill. rablást, elragadást tükröző aspektusával, valamint a forgást, pörgést kifejező hangutánzó változatával. Van még néhány másik is, amelyekre a közeljövőben megjelenő cikkek útján fény derül.
Jelen esetben is, ahogy minden más esetben és aspektusnál, a hozzá társuló másik gyökhang különbözteti meg az egyes gyökök érteményeit. Tömören felvázolva: a G és a GY ismétlődő tevékenységet, gyakorlatosságot fejez ki – az utóbbinál a lágyabb kiejtéséhez hűen mindez mérsékeltebben, fokozatosabban nyilvánul meg. A T jelen esetben célra irányultságot (lásd a tárgyra vonatkozó -t ragunkat), ill. elért célt, eredményt jelöl (ld. -t múltidő jele), tágabb értelemben a kezdettől való eltérést, távolodást, terjedést tükröz; foghang párja, az SZ pedig szélesebb, szerteágazóbb irányultságot, szétszóródást takar. A gyerek, gyermek kifejezés elavult és elvont GYER gyökének alapérteménye folyamatos érés, megerősödés, serdülés, vagyis legközelebb a gyarpodás áll hozzá.

Szerző: Olman  2009.10.08. 13:16 9 komment

Címkék: b család r g cs t sz s j gy

A bejegyzés trackback címe:

http://szofejto.blog.hu/api/trackback/id/tr781436386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2009.10.12. 16:02:14

"japán 薔薇 (bara)"

Az eredeti japán szavak-néhány szótól eltekintve-sosem kezdődnek zöngés mássalhangzóval. A " bara " a néhány kivétel egyike, úgy gondolják, hogy lekopott a szó eleji hang (mbara?,ṵbara?) , és így jött létre a "bara" alak, aminek jelentése rózsa.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.12. 16:12:12

@Andras /البكري: köszi a kiigazítást. Az zavart meg, hogy rózsa mellett 'kel' jelentése is van, de nem igeként, hanem főnévként. Javítom is.

A kel jelentést ez a szótár adta:
www.japanmagyarszotar.hu/index.php

Használják így egyébként, vagy téves a szótár meghatározása?

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2009.10.12. 16:28:21

A biztonság kedvéért utánanéztem egynyelvű szótárban is(学研現代国語辞典), de ott sem volt "kel" jelentése...
A japán-magyar szótárban előfordulnak hibák, szerintem ezeket használd inkább:
dictionary.goo.ne.jp/
www.alc.co.jp/

A klasszikus szótárban (三省堂 明解古語辞典) mubara és ibara alak is megtalálható.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.12. 16:48:41

Köszi. Én is csak magyar szótárban találtam meg ezt a jelentést, az angolban már csak a rózsa volt. Köszi, fel is veszem őket a gyűjteménybe.

wannee/mayaa/du/ yaru (törölt) 2009.10.13. 10:53:33

Utánanéztem ennek a barának 薔薇 Szugimoto Cutomu etimológiai szótárában.
Azt írja, hogy eredeti jelentése "tövises növény", és a tű jelentésű "hari" szóból származtatja (hari-hara-/i,u/bara).
Az Edo-korban még az ibara alak volt az elterjedtebb,de a Meidzsi-korba lépve (1867-) már a bara volt az általánosabb.

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.10.13. 11:01:23

@Andras /البكري: Köszi! Hasznos lesz majd a rózsa R-hangjára utaló kutatásomhoz. ennek az etimológiai szótárnak van online változata?

algi 2009.12.05. 02:26:56

Ismerős ez az illusztráció. Ha jól sejtem, nemcsak lopás, hanem csonkítva is lett a mű, ráadásul a szerző neve sincs feltűntetve. Ez három fekete pont. Vagy tévedek?

Olman · http://szofejto.blog.hu/ 2009.12.05. 02:40:10

@algi: Leonardo da Vinci magzatrajzát ábrázolja. A képet innen szedtem, és nem vágtam le belőle, legfeljebb felbontását változtattam:
commons.wikimedia.org/wiki/File:Views_of_a_Foetus_in_the_Womb_detail.jpg

This image (or other media file) is in the public domain because its copyright has expired.

Vagyis nyilvános, bármilyen célra szabadon felhasználható. Egyébként a wikipédián megadott eredeti forrás sem elérhető.